Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-26 / 30. szám

12 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1992. JÚLIUS 26. Szekszárdiak az olimpián: Horváth Ferenc (IV.) Sportágváltás és hazatérés Barcelona után? Bal felső sarok Egy Tolna megyei olimpikon nagyon is jogos megjegyzése: ha a köztársasági elnök és miniszterelnök idejébe belefért, hogy meglátogassa és köszöntse a Barcelonába utazó sportolókat, talán a megyei önkormányzat vezetője, de az érinteti települések polgármesterei is megtehették volna, hogy a szűkebb pátria olimpiai résztvevőire valamilyen kis fogadás keretében ráirányítsák a kitüntető figyelmet. Ez azonban mintegy jelzésértékű: mifelénk cudarul össze tudnak keveredni a dolgok. Pedig volt, nem is egy, a közelebbi és a távolabbi múltban egy-egy esemény, eredmény súlyához nevetséges protokolláris tündöklés, amikor alig többről volt szó, minthogy bizonyos Kisdobos Pistike az úttörők éjféli távolugróversenyében a megyei csúcsot eredményező MASZ-pontig jutott. Az olimpia az olimpia... Ennek a megyének, benne a többnyire kinevezett városokkal, melyeknek jószerivel alig voltak küldötteik az elmúlt évtizedek ötkarikás játékokon, most egyszeriben hét(!) küldötte is van. Legfrissebb keletű államigazgatási ismereteink szerint a megye szerepe a települések önállóságának növekedésével csökken, de aligha élték volna meg presztízsveszteségként a települések önkormányzatai, ha a megyei önkormányzat, őket mintegy megelőzendő, kis ünnepséggel kirukkol. No de Paksnak és Szekszárdnak sincs felhánytorgatni valója Príger úrék felé, amikor ők sem tették meg ezt a nüansznyi gesztuszt... Más megyében, településen - a szorító gondok ott sem lehetnek kisebbek, mint Tolnában - azt is megtették, hogy jó szereplés esetén a jutalomkeretből kiegészítették a MOB által kilátásba helyezett prémiumot. No, de ilyet senki se várt! Olyat azonban feltétlenül, hogy a nagy események közeledtével egy, sporttal csak áttételesen foglalkozó képviselőnek vagy a sportigazgatóság folyamatos napi operatív teendőkkel nem mindig ellátott munkatársának például a napi sajtószemle közepette a túlburjánzó olimpiacikkek hatására valami felrémlik. A szekszárdi polgármester, ha spontán módon, de mégis búcsút vett az egyik olimpikontól; úgy hozta a sors, hogy éremdijátadó volt a Gemenci Nagydíjon... Frissen beiktatott főtitkárként, a súlyemelösport vezetőjeként utazott az olimpiára, a budapesti munkahelye ellenére még ma is szekszárdinak számító Horváth Ferenc. Eredetileg úgy terveztük - híven a sorozat eddigi három részéhez hogy csakis Barcalonához kapcsolódó aktualitásokról váltunk szót, ám az időközben birtokunkba jutott információk, valamint a főtitkárnak a közeljövőjével kapcsolatos sejtelmes nyilatkozata - szenzációértéke és szekszárdik aktualitása miatt - kitérőt tett szükségessé. De előbb maradjunk, az olimpiánál. Dzsinovics még meditál Egy kissé primitív játékot folytatnak mostanában Emil Dzsinovicscsal a Szekszárd legkitűnőbb játékosával, de az orosz nyelvismeret hiányában, a tájékozódás ennek ódiumát vállalom. A köszönés után mutatja, illetve mondja, hogy a dolgok legújabb állása szerint hány százalék az, hogy ittmarad a városban és mennyi az, hogy Paksra megy. A múlt héten úgy tűnt, hogy egy jó ideig abbamarad a játék, hisz százast mondott a Szekszárd mellett. Szerdán csak úgy rutinból újra kérdeztem, s a meglepő 60-40-et mutatott az eredményjelző Paks javára. Akár a hét találós kérdése is lehetne: mire a hétvégén az olvasó kezébe kerül a lap, mi lesz a különmeccs állása?... - Noha a MOB vezetése csak néhány olimpiai pontot vár a súlyemelőktől, Ön viszont titokban - diplomatikusan ezzel a véleményével nem lépett ki a széles közvélemény elé minőségileg többet remél. Elmondaná konkrétan, s persze azt is: mire alapozza? - Legalább egy éremről álmodom: ebben gondolkodom - noha kevesen osztják ezt a véleményemet. Természetesen ezt a versenyzők és a szövetségi munkatársak elmondása szerint is remek felkészülésre, az ebbéli változtatásokra alapozom. Majdnem két hónapon át a külföldön profiskodó bolgár világklasszisok mellett az eddiginél többet és máshogyan dolgoztak a fiúk. Köszönhetően annak is, hogy a legális gyógyszeres háttér is megváltozott. - A bolgárok a behozott, ha úgy tetszik szellemi tőkéjük fejében ingyenes, vagy mérsékelt áruellátást kaptak. „ - Ha pontosan nem is így van, de ez a lényege. Fizettük a költségeiket majdnem két hónapig, ők pedig a jövő évi szófiai EB előtt látnak bennünket vendégül egy hónapra. - Sikerült végre valamit megfejteni a mostani, merőben más, doppingmentes felkészülési időszakra a bolgár titkokból? Ez a kapcsolat, együttműködés ugyanis már évekkel elkezdődött, kialakult. - Úgy érzem, igen. Edzőink elleshették tőlük a pihenés és a terhelés megfelelő arányait, ennek az egyének sajátosságait figyelembe vevő lebontását. No és az ő révükön, de csakis az ő jóvoltukból hozzájuthattunk olyan amerikai, olasz és kanadai vitaKét új arc tűnik fel a KSC Szekszárd női csapatában. Az Alba-Regiától érkezett Szabó Mónika (20 év), átigazolása még folyamatban van, de már az első edzéstől kezdve részt vesz a munkában. Hátvéd-bedobó poszton játszik, egy évet töltött az NB I/B-ben, átlagosan 18 pontot szerzett meccsenként. Mivel paksi származású, előtte az ASE női csapatában szerepelt Daróczy Eszter keze alatt. (Négyórás munkahelyi elfoglaltság után fog átjárni Szekszárdra.) minkoncentrátumokhoz, amelyekről eddig nem volt tudomásunk, amelyeknek köszönhetően 12-13-at tudtunk edzeni a gunarasi táborban. Persze ők ebben már előrébb járnak, orvosi hátterük, tudományos megalapozottságuk lehetővé teszi, hogy az említett legális szereket is egyénekre szólóan adják, nem ugyanazt kapja valamennyi válogatott. Most is létezik laboratórium, de nem a doppingügyletek vezénylésére, hanem az ilyen és ehhez hasonló dolgok kikísérletezésére: kinek, mire van szüksége. - Logikusan hangzik, de ettől függetlenül figyelmeztetni szeretném: ha akár a bolgárok vagy a magyarok megbuknak az olimpián, az iménti eszmefuttatás rendkívül kínos lehet önre nézve. - Az olimpia előtt már többen megkérdezték: nyugodtan alszom-e. A válaszom: határozott igen. Az elmúlt két hónapban ötször-kétszer az európai szövetség, háromszor a sportkórház - ellenőriztek bennünket, s az olimpiai faluban is fognak. - Ismerve az erőviszonyokat, az éremszerzés mégis nagyon nehéz feladatnak látszik... - mert erre az egyszem Szanyi Andornak van csak reális esélye. - Én még Barsit is odasorolnám, ő a titkos meglepetésemberem. • Egy nappal a magyar csapatot szállító repülőgép indulása előtt beszélgettünk, de a főtitkár hangulata, kedélyállapota egyáltalán nem azt tükrözte, hogy ezzel az utazással, ezzel a küldetésével évekkel ezelőtt még álomszinten sem létező dolog teljesül be számára. Láttam én őt centert Egy új orosz idegenlégióssal is megismerkedhet hamarosan a közönség. Nevét még a csapat tagjainak sem sikerült megjegyezni, maradjunk egyelőre a „Lénánál" - remélhetőleg szurkolói berkekben is becézni fogják játéka láttán. Már termete alapján „maradandó" élményt nyújt (198 cm magas, kilencvenkilós). Natasa Badicshoz hasonlóan Jekatyerinburgból érkezett, egyéves szerződést kötött a KSC Szekszárddal. Már tavasszal részt vett egy próbajátékon és a lámár eufóriában egy zombori út előtt, ezért érthetetlen, hogy gyúlnak örömtüzek benne, csak takaréklángon pislákol valami. Pedig az ő jövőjét illetően aligha lehet kardinális az olimpiai szereplés. Ilyen előzmények után majdnem biztosra vehető az a 4-6 olimpiai pont, amit a MOB elvár a súlyemelőktől - ez ötödik-hatodik helyekel is nemcsak hozható, de túlteljesíthető. Minden bizonnyal a közeljövő számára roppant fontos, de még nem prognosztizálható fejleménye teszi lelkiekben kiegyensúlyozatlanná. Mozaiktöredékekből, ha lassan is, de kirajzolódik valamilyen fantomkép. A periodikusan ismétlődő „lehetséges, majd meglátjuk, ez is benne ^^ a pakliban" válaszait nem érdemes gondolatjellel új bekezdésbe írni. Viszont ezekből az esetleg nyomravezető füstjelekből érdemes elindulni, mert mindjárt nagyobb hitele lesz egy Szekszárdon még igen szűk körben terjesztett pletykának, amit egy éppen prosperáló városi sportág hívei, valószínűleg ovációval fogadnának. Arról szól a fáma, hogy az eddig közmegelégedésre tevékenykedő és a következő olimpiai ciklusig marasztalt főtitkár sikeres olimpiai szereplés esetén is lemond és visszatér Szekszárdra... Mégpedig egy megalakítandó kézilabdaklub menedzsereként, vagyis a hazai és a nemzetközi kapcsolatait abban a sportágban szeretné kamatoztatni, ami érzelmileg közelebb áll hozzá, ami a súlyemelésnél mondani sem kell, hogy mennyivel népszerűbb, ezáltal óriási lehetőséget lát benne. Vagy csupán, hogy az olimpia után óhatatlanul napirendre kerülő klubokat, szövetségeket fok^^ zatosan őrölő pénzhiányon, ha f'cr^B fenét eszik is, de ő sem tud segíten^^ De ilyen könnyedén lemondana egy nemzetközi karrier lehetőségéről - az EWF alelnöki posztjára is kerülhet egy menő kézilabdacsapat ürügyén. De már megsúgták, hogy - mivel az előbbi nem főállás, de etikai követelmény, hogy ne egy a nemzeti szövetség első embere töltse be - a két dolog éppen közös nevezőre hozható. nyok elmondása szerint szabályosan pattogtak le róla az ellenfelek -, akik éppen NB l-es fiúk voltak... Fizikuma adott, Németh edző szerint technikailag is képzett, így mindenképpen meghatározó játékosa lehet a csapatnak. A tavalyi bajnokságban egy svájci csapatban játszott, jól beszél angolul. A csapattársak a pozitív előjelek ellenéré aggódnak: az edzőmeccseken az derült ki, hogy „Lénától" legföljebb „örökölni" lehet a labdát, de kapni nem. Bár fene bánja, ha minden nekiadott labdából „gól" lesz.:.? K. Zs. Az oldalt összeéllította: Bálint György A fiúk is lepattannak róla Lénának hívják az új á