Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-26 / 30. szám

1992. JÚLIUS 26. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 13 Tulipános csacskaságok a rendezésben Európai formátumú triatlonkák Szekszárdról A triatlon honi történetében új feje­zetet nyitó hollandiai ifjúsági és junior EB-ről egy csapatban szerzett ezüst­éremmel és két negyedik hellyel tért ha­za két szekszárdi triatlonista, Straubinger Györgyi és az üstökösként berobbant te­hetség, Varga Zsuzsa. (A csapatezüstöt Straubinger Györgyi szerezte a junior lá­nyoknál.) - Az úszást megelőző bohókás jele­net már sugallt valamit - meséli Györgyi. - A hivatalos jelzés előtt valaki a nézőtér­ről lőtt egy pisztollyal, így a teljes junior lány és fiú mezőnnyel fölöslegesen úszattak vagy háromszáz métert. Negyedik negyedik helye Ami viszont kerékpározás közben történt - nyomai az alkarján még most is ^^Jíszelegnek - az már „csak" a negye­^^hely magyarázataként felfogható. - Úgy tájékoztattak bennünket, hogy ez a szabálytalanul kanyargó biciklispá­lya a szélesebb műúton halad, de egyszer csak kiderült, van kivétel. Mire észrevet­tem, hogy irányt kell változtatnom, két lehetőségem maradt: nekirohanni a ko­mótosan kanyart venni szándékozó el­lenfeleknek, vagy kirepülni. Ami a ma­nőver baleseti sebészeti részét illeti, ezt megúsztam könyökzúzódással, ujjperc­repedéssel. A dobogós helyezés lehető­sége meghiúsult viszont: mert jó két per­cet vett el tőlem az, míg összeszedtem magam és a láncot visszaraktam a helyé­re a biciklin. - Ha ez nincs, akkor elhanyagolható kérdés, hogy Molnár Adél esetleg jobb futó nálad? - Igen, mert az elvesztett idő hiány­zott a dobogóhoz. - Már babonás lehetsz a negyedik he­lyekre! - Ez volt sorrendben a negyedik... Az ötödik nekifutás - mivel mégjövőre isju­nior vagyok - talán meghozza az érmet. Bár az érettségi évében nagyon nehéz lesz egyeztetni a tanulást és a sportot. Ha a cipő lábon van... Élete első EB-jén az ifik között bemu­tatkozó Varga Zsuzsa (Vízmű SE) még csak harmadikos lesz a Garay gimnázium­ban, ilyen gondja nincs. Viszont a korcso­portváltás miatt fel van adva a lecke. - Zsuzsa! A szervezési, rendezési ga­libák téged mennyiben érintettek? - Abban, hogy a kerékpár befejezté­vel az ígéret ellenére nem kaptam kézhez a futócipőmet, hanem keresgélni kellett. Miközben szépen elslisszoltak azok, akik azonos cipőben vágtak neki az úszás után a különböző távoknak. A fél­percnyi veszteség után ma­ximális erőbedobással lo­holtam az élmezőny után, 500 méterrel a cél előtt elké­szültem az erőmmel, kép­telen voltam velük menni, meg kellett elégednem a negyedik hellyel, aminek persze örülök. - Az eredmény önma­gáért beszél. De mégis ér­kezett szövetségi, de úgy ál­talában sportági berkekből fanyalgás: ha az utolsó száz métereken nem adod fel; ha idehaza még keményeb­ben készülsz..., ha... - Kapásból visszautasí­tom!... Hogy miért nem tudtam hajrázni, azt már az előbb kifejtettem. A felké­szülés alatt pedig úgy ér­zem, mindent megtettem, ami tőlem telik és a rövid távhoz kell. A vá­logatón ötödik lettem, így valójában aján­dék, hogy utazhattam az EB-re, ehhez ké­pest negyedik lettem. - Szemmel láthatóan bosszant a kriti­kai hangvétel. - Már hogyne..., amikor olyanok Jövőre már egy csapatban az éremért: Varga Zsuzsa (balról) és Straubinger Györgyi mondják, akik eddig sem segítettek - noha megtehették volna... (A felkészítésükben, előmenetelükben fontos szerepet játszó edzők névsora: Stá­musz Árpád, Monostori Pál (úszás), Né­meth Gyula (futás), Papp Zsolt (úszás, ke­rékpár). B. GY. Fotó: -ka­Élő kulturális értékeink II. „Igazságos rangsorolás lehetetlen!" Spittal an der Drau Spittal egy 1191-ben épített kórházról kapta ne­vét, amelyet Ortenburg grófja azzal a céllal alapított, hogy az úton levőknek, a zarándokoknak menedéket nyújtson. várost körülvevő hegyek ottjártunkkor többnyi­^^ödfelhőbe burkolóztak. A régi kórház mellett egy kastély is állt, amit Porcia herceg 1527-ben újjáépí­tett. Nevét mindmáig megtartották, hisz 1917-ig a család tulajdonában volt. Akkor a birtokkal együtt Róbert Klinger báró vásárolta meg, majd 1930-ban eladta a városnak. A kastélyban Ausztria és világszer­te híres nyári játékokat, fesztiválokat, folklóresteket, dzsesszkoncerteket rendeznek. Porcia herceg nevé­hez nemcsak a kastély újjáépítése fűződik, hanem a város felvirágoztatása, mellyel a 800 éve alapított Spittalt a környék szellemi és társadalmi központjává emelte. Megnyitó a Porcia kastélyban A madrigálkórus szállása a várostól néhány kilo­méterre lévő kúria volt, amely ma mezőgazdasági szakiskolaként működik. Érkezésünkkor éppen a ta­nári kar ünnepelte a tanévzárót, a diákok már haza­utaztak. Nagy örömmel fogadták a magyar kórust. Az egész napi fárasztó út után, pillanatok alatt rög­tönzött hangverseny színhelye lett az iskola étterme. Az ünnepi megnyitóra, az érkezés estéjén, a Por­cia kastélyban került sor. A város kórusa azzal tisztel­te meg a vendégeket, hogy minden résztvevő ország folklórdalaiból énekelt egyet. A kastély nyitott udva­rában 350 férőhely és két karzatán még közel 1000 ál­lóhely van, zsúfolásig megtelt. Nemcsak a megnyi­tón, hanem a verseny valamennyi estjén. A spittáli kórus egyik tagja elmondotta, hogy ezek a versenyek olyan nagy eseményszámba mennek, hogy az ország minden részéről, sőt külföldről is érkeznek zeneba­rátok, érdeklődők. A jegyeket májusban kezdik el árusítani és napok alatt elfogynak. Verseny(futás) az idővel A kórusok folklór és a kötelező művek kategóriá­jában indultak. A háromnapos ott-tartózkodás, a ver­senyek rövid kronológiai sorrendje: első nap dél­előttjén színpaddal, akusztikával való ismerkedés a Porcia kastélyban és a város hangversenytermében. Este a folklór kategóriában verseny a Porcia kastély­ban. Másnap délelőtt a hangversenyteremben a köte­lező kategória versenye és este a Porcia kastélyban a szabadon választott művek versenye. Harmadnap délelőtt hangverseny a szomszéd vá­ros, Milttstadt templomában, ahol a misén a városka plébánosának 75. születésnapját azzal tették ünnepé­lyessé, hogy meghívták fellépésre a Szekszárdi Mad­rigálkórust. Ugyanaznap a város főterén szabadtéri színpadon rögtönzött koncert a város lakóinak nagy örömére. Este eredményhirdetéssel egybekötött ün­nepi búcsúkoncert. A fent felsoroltak után a laikus azt hinné, hogy még jártányi ereje sem maradt a kó­rusnak, nemhogy énekelni való kedve. Holott nem említettem még a próbákat, a kora reggeli beéneklé­seket, a fellépések, a versenyek előtti szigorú gyakor­lásokat. Aki pedig azt hiszi, hogy ezzel vége, az na­gyon téved. A madrigálkórus tagjai énekeltek a fo­lyosón, a fürdőre várva, a fürdőben, kint és bent, utcán, buszon. Hol innen, hol onnan hangzott fel egy-egy makacs, újra visszatérő dallam. Memorizál­tak, gyakoroltak, beénekeltek, a három nap szinte minden percében. „De sok eső, de sok sár, de sok legény (leány) megcsalt már..." Ezeket a dallamokat sosem felejtem el. Néhány szubjektív megjegyzés A kórusversenyen 12 ország kórusa vett részt, 50 nevező kórus közül kiválogatva. Az eredményhirde­tésnél minimális ponteltérések voltak, hisz az igazsá­gos rangsorolás szinte lehetetlen, mondta a zsűri el­nöke. A Szekszárdi Madrigálkórus a középmezőny­ben végzett. A szakmai értékelést Jobbágy Valértói, a kórus karnagyától a 3. részben olvashatják a kedves olvasók. A krónikás inkább arra vállalkozik, hogy a szemlélődő, néző és hallgató által látottakat össze­foglalja. A verseny megrendezése elegáns volt. Gyors, gördülékeny programok, jó szervezők, udvarias házi­gazdák voltak a spittaliak. A karzatot ékesítő 12 or­szág zászlaja méltó díszletet nyújtott az árkádos kastélybelsőben. A dobogón fellépő kórus ruhái rendkívül színes, széles skálán mozogtak. Volt kö­zöttük olyan kórus, akik minden fellépésükre más ru­hát öltöttek. Sajnos a Szekszárdi Madrigálkórusnak ez nem adatott meg. Elegáns, egyszerű ruháikat há­rom napon át viselték, minden fellépésen. A külcsín helyett a belbecs számít, mondjuk, főleg egy kórus­versenyen, mégis a litvánok csodálatos színes népvi­seletükkel, a svédek rendkívüli eleganciájukkal, az amerikaiak ötletes színpadi ruháikkal már a bejöve­telkor megnyerték a nézőket, tapsra ösztönöztek. A közönség legalább olyan „színes" volt. A far­mertől a szmokingig, az estélyi ruhától a pólóig min­den viselet képviseltette magát. Egyben egységesek voltak. Az éneklés iránti nagy szeretettel és tisztelettel állták végig a legtöbb eset­ben háromórás versenyprogramokat. SAS ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents