Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-26 / 30. szám

1992. JÚLIUS 26. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 7 Egy kiadvány, amiben megmutathatjuk magunkat Minden városlakó tudására szükség van Amerikai professzor a Szekszárd 2000-ről Arieh A. Ullmann a New York Állami Egyetem binghamtoni tagozatának professzora, szakterülete a menedzserképzés, stratégiai vezetés tudománya. Az USA szövetsségi kormánya megbízásából érkezett Szekszárdra, hogy az átalakulást, a stratégiai program kidolgozását segítse.'ltt-tartózkodásával a Szekszárd 2000 programhoz kapcsolódik az amerikai profeszszor. Ő maga így vall erről: - Az átalakulás nagy esernyője alatt több konkrét céllal érkeztem Szekszárdra. Az elmúlt héten a MTESZ szervezésében kétnapos szemináriumot tartottam stratégiai vezecímmel. Pénteken egy szintén mnghamtonból érkezett kollégámmal közösen ugyanitt a városházán vállalkozókkal, gazdasági szakemberekkel, intézményvezetőkkel találkoztam. Hétfő óta dolgozom a Szekszárd város által létrehozott Szekszárd 2000 programon, amit amerikai mintára szerveztek az önkormányzat, a gazdasági és az intézményi szféra bevonásával. .. - Ön elméleti segítséggel jött, vagy gyakorlati útravalóval? - Ha a gyakorlati pénzt jelent, akkor nem azzal érkeztem, ám ha annak számít az a tudás, amely utat mutathat ahhoz, hogy bizonyos dolgokat hogyan lehet megvalósítani, akkor igen. Látogatásomnak még egy célja volt: egy olyan kiadvány öszszeállítása, ami a külföldi befektetők elérésében, idevonzásában segíthet. Akárkivel tárgyaltam erről, mindenkinek tetszett az ötlet, de tisztában vagyok azzal, hogy a szekszárdiak napi dolgaikban elvesznek, erre nincs ideEz egy szakkatalógus lenne? - Nem. Egy egyszerű ismertető arról, mi az amit Szekszárd fel tud ajánlani bármilyen befektető számára, alapvető információkat tartalmazna intézményekről, a polgármesteri hivatalról, üzleti szerveződésekről, amelyek kapcsolódási pontot jelenthetnek a későbbiekben. - Ezek szerint saját adottságainkkal nem vagyunk tisztában, nem tudjuk önmagunkat megmutatni? - Többé kevésbé konszenzus volt azon szakemberek véleménye között, akikkel lehetőségem adódott tárgyalni. Hogy mik vannak meg Szekszárdon adottságként, mi szolgálhat a gazdasági fejlődés alapjául? Vagyontárgyak, kihasználatlan üzemek, képzett munkaerő... és a világkiállításra megvalósuló létesítményekkel nagyon jó stratégiai pont lenne Szekszárd. Különösen a déli autópálya megépülése után. De lehetséges, hogy öt év múlva ezek a tényezők már nem tűnnek olyan vonzó adottságnak. Be kell látni, hogy Tolna megye 18 másik megyével versenyez, Szekszárd több tucat várossal verseng a külföldi befektetőkért. Tapasztalatom szerint különböző intézményekben azonos dolgokkal foglalkoznak, sok a párhuzamosság. Ezt lehetne kiszűrni az említett kiadvánnyal, gazdaságossá tenni, ésszerűbben felhasználni a meglévő erőforrásokat. Nagyon sok nyugat-európai város ebben a cipőben járt, végighaladt ezen az úton. Szekszárdi biovíz címmel írtunk az elmúlt héten rövid gloszszát arról, hogy a Munkácsy utcai Csurgó vize fertőzött. Az írás megjelenése után már hétfőtől sisteregni kezdtek a telefonvonalak. Sok aggódó hívást, köztük bennünket felelősségre vonót is kaptunk. Legtöbbnyire arról beszéltek, amit több évtizedes szekszárdi tartózkodásom alapján magam is igazolhatok, hogy a köztudat szerint a városban legjobb víz ott és a Remete-kápolnánál található. A Munkácsy utcai Csurgó mellett naponta többször elmegyek, így látom, hogy ma is demizsonokkal hordják onnét a vizet. A tények ismeretében csak azt tudom mondani, én nem tenném. De, hogy konkretizáljuk a dolgot, újra felhívtuk a Köjál laboratóriumában Dittert Jenőné köz- Bár rövid életű még a Szekszárd 2000, de véleménye szerint mennyire válhat egy aktív magon, üzleti, intézményi szférán túlnövő közüggyé, a városlakók számára is elérhetővé? - Úgy válhat igazi mozgalommá, ahogyan egy követ a tóba dobnak és a víz koncentrikus körökben továbbgyűrűzik. így kell az információkat szétterjeszteni a közösségen belül. Ahhoz, hogy e/eket a célokat eléljék, minden egyes polgár tudására, kreativitására szükség van. Mindenkinek meg kell kapnia a lehetőséget, hogy a város továbblendítéséhez hozzájáruljon, akár egy szobor letisztításával. - Ittléte alatt a városunkban képezik ki a békeszolgálat magyarországi önkénteseit. Tud róla, netán találkozott velük? Csurgósirató egészségügyi felügyelőt, aki a vízvizsgálatot végezte. Mint elmondotta, egy forrás vizénél mindig a pillanatnyi állapotot vizsgálják. Amikor ez a vízvizsgálat megtörtént, a forrás vize egyértelműen kolival fertőzött volt. Mára megtisztulhatott, de a vízgyűjtő területről ugyanígy bármikor újabb fertőzőanyag - vegyszer vagy akár fekália is - kerülhet a vízbe. Ugyanez vonatkozik a Remete-kápolnánál lévő csurgó vizére is. Amikor vizsgálták, tökéletes volt, de az is csak az akkori, pillanatnyi állapot. Garanciát a vízminőségre ma senki sem tud vállalni. - Amikor februárban itt jártam, találkoztam a Peace Corps egy tagjával, most a zsúfolt program miatt nem jutott erre időm. De úgy vélem, hasonló eszköz, tapasztalatátadási lehetőség lehet: az USA-ban már bejárt utat, információkat közvetítheti és az adaptálható elemeket hasznosítani lehet Magyarországon. Hogy az elkövetett hibákat ne ismételjék, a zsákutcákat ne kövessék újra. A talentum megvan az emberekben és ez egy nagyon fontos tényező, a vezetői, szervezői készségek, marketing ismeretek. A japánok hasonló helyzetben voltak és megtanulták, nem látom okát, hogy a magyarok, akár rövidebb idő alatt miért ne sajátítanák el. - Mikor jön vissza Szekszárdra? - Nagyon sok kérdőjel van ezen a ponton. Pályázatot nyújtottunk be a program folytatására a washingtoni ügynökséghez, de garancia nincs rá, hogy pozitívan bírálják el. Másrészt, az egyetemi elfoglaltságomtól is függ, hogyan tudok erre időt szakítani. Az már biztos, hogy augusz'tusban, a Gemenc Expóra érkező csoportnak nem leszek tagja. De keresni fogom a lehetőséget, hogy visszatéijek. TAKÁCS ZS. - Tehát ne igyunk a forrásból ? kérdeztem a szakértőt. - Megnyugtatóan nem meijük javasolni, hogy igyanak a forrás vizéből, mert bakteriológiai szempontból mindig fennáll a fertőzöttség veszélye. Egy-egy nagyobb eső után megjósolhatatlan, hogy a víz mit mos be a talajba. A fentiek: tények. Félretéve a nosztalgiát, mi sem javasoljuk, hogy bérki igyon a forrás vizéből. Ennyivel is szegényebbek lettünk. Napjainkra a minden vándornak enyhet adó, hűs vízzel szolgáló forrásokról, mint fertőzésveszélyről beszélhetünk. De a siratással is cssak csínján bánjunk, nehogy könnyeinkkel amelyek ugye köztudottan sósak tovább fertőzzük a forrás vizét. - Tamási Heti jegyzet Mondd meg a véleményem Meleg van, szinte forr a levegő. Szomszédom a napon izzadva kapálja tenyérnyi kertjét.. A nézésétől is hőgutát kapok. - Meg tudnál inni egy hideg fröccsöt? - szólok át a kerítésen. - Válj, megkérdezem a feleségemet, hogy kívánome? - mondja, miközben verejtékes homlokát törölgeti. Jót röhögünk a válaszon és jöhet a párás falú pohár, benne a szódával hígított (rontott?) hegyieve. Kevésbé késztet mosolygásra, amikor hasonló választ felelős beosztású emberektől hallok. „Csak a főnököm jogosult nyilatkozni.. Keresse az igazgató urat" - hallom egyre gyakrabban még mielőtt akármit is kérdeznék. Bármilyen területről hozhatnék példát, de semmi értelme, hisz itt nem az egyedi eset, hanem a buijánzó jelenség a megdöbbentő, elgondolkodtató. Területükön szakemberek, az adott témáról főnöküknél lényegesen többet tudó emberek is félnek a sajtótól, mint az a bizonyos páros lábú patásként ábrázolt lény a tömjénfüsttől. Hogy ez félelem vagy egyszerűen főnöki ukászra történő hallgatás, nem mindig kideríthető. Viszont a kényelmi szempontok, a „ne szólj szám, nem fáj fejem" szemlélet mindenképpen nyomon követhető. Néhai, született Csermák János országlása idején három évtizedig jelszó volt a neki tulajdonított kijelentés, miszerint „a sajtónak nyilatkozni nem szívesség, hanem kötelesség". Tudom, tapasztaltam, hogy alsóbb szinteken ezt akkor sem vették komolyan, de legalább volt mire hivatkozni. Ma már fennen hirdetik nem éppen dicsérő véleményüket az egész sajtóról felelős beosztású emberek, sőt honatyák is. Nem az egyes kétségkívül emberi gyarlóságtól sem mentes - újságírókról, hanem egy kalap alá véve minden médiáknál foglalkoztatott embert. Szándékosan nem írtam újságírót, hisz tény a hirtelen jött szabadságban buijánzó és következetlen lapáradatban nagyon sokan kaptak olyanok is publikálási lehetőséget, akik véleményét még négyszemközt elsuttogva sem szabadna meghallgatni. A kifejezőkészség, a magyar nyelv szabályai ismeretének hiányáról most ne is beszéljünk. Mindezek ellenére reménykedve várom és a szabadság kiteljedésének bizonyítékát látom abban, ha majd a „Hogy vagy?" kérdésre senki sem fogja azt válaszolni, hogy megkérdezem a... Ha pedig tiszta szívvel a „köszönöm jól" választ hallom, akkor talán itt lesz majd a kánaán. - Téjé -