Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-19 / 29. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. JÚLIUS 19. Bal felső sarok Amióta napvilágon látott, hogy mégsem mi rendezzük a '95-ös kajak­kenu világbajnokságot, hanem a né­metek, Fadd-Dombori, mint leendő helyszín, mint a legújabb sportági vi­dékifellegvár, hol nyílt, hol burkolt támadások célpontjává vált. Vele együtt a magyar szövetség is. A Sze­ged, pontosabban a Matyér-pártiak a „Lám mi megmondtuk..." - kezdetű mondatokkal hozakodtak elő. Nem volt érdekes, hogy a feltételek szá­munkra előnytelen különbikősége miatt nem Fadd-Dombori vesztett Duisburggal szemben, sokkal inkább Magyarország, az akkor még NSZK­val szemben. Olcsó, de elsüthető poén volt fővá­rosi, illetve nagyvárosi gőggel a neve nincs „vidéki mocsárra" „ráhúzni a vi­zes lepedői". Ezek után abszolút esély­telenül indult Fadd-Dombori a Duna­pack Kupa, a legrangosabb nálunk rendezendő nemzetközi verseny meg­szerzéséért. így fordulhatott elő az a megmosolyogtató dolog, hogy Duna­pack Kupáén végülis a Tiszán verse­nyeztek a kajakosok és a kenusok. A napokban újabb fordulat követ­kezeti be ebben az egyébként csende­sedni látszó Szeged kontra Fadd-Dom­bori vitában. A szövetség lépni - és nem visszalépni!... - kényszerült. A Tolna megyei üdülőtelepülés üzletileg előnyösebb számára. A versenyzőknek, a szervezőknek, a sportág képviselői­nek úgyszintén igaz nem ebből a szem­pontból. A versenypálya szélvédettsé­ge, a víz keménysége, bizonyos, a ren­dezésre hatással levő már álló kiszol­gáló létesítmények színvonala miatt is. (Ez utóbbiakról az országosan még megnyilvánuló Matyér-szimpatizáns­ság következtében keveset hallani...) Dombori újfent reflektorfénybe, lé­péselőnybe került. Félő azonban, hogy az Atomerőmű SE-nél életbe léptetett megszorítások a pálya további sorsát, kiszolgáló létesítményeinek megépíté­sét veszélyeztetik. Sportműsor Szombat: Gemenci Nagydíj: 10 órakor hegyi, egyenkénti indítású verseny (rajt a Garay térről), 20 óra: háztömbkörüli, villanyfényes körverseny. Amatör versenyek: 14-15 óra között. Labdarúgás: Szekszárd-Baja edző­mérkőzés (10 óra). Vasárnap: Gemenci Nagydíj: 194 km-es or­szágúti verseny. Rajt 9.30 órakor, vár­ható beérkezés 14 óra körül. Szekszárdiak az olimpián: Lénárt Ferenc (HL) Vagányság plusz munka? Ha leülnek egy asztalhoz a Lé­nárt-fivérek, s szóba kerül, hogy me­lyikük vitte többre, az öcskös, Feriké­nek is lesz egy bizonyára hathatós érv a kezében. Azon ugyanis eddig el-elvitatkozgathattak: melyik ér töb­bet: egy ifjúsági világbajnoki cím (ezt érte el a hetvenes évek végén a sport­ág világszínpadára üstökösként be­robbant, majd hasonló gyorsasággal a süllyesztőbe eltűnő bátyj, István), vagy egy felnőttek között szerzett EB-bronzérem a szakításban (ez Fe­renc eddigi legjobbja). De az olimpia, az olimpia... Ami nem adatott meg a kétségtelenül jó­val nagyobb alapadottságokkal ­gyűjtőszóval: tehetséggel megáldott Lénárt Istvánnak, abba néhány na­pon belül belekóstol Ferike. A szek­szárdi „minidaru" élete első - nagy valószínűséggel az utolsó - olimpiájá­ra készül. A kérdés úgy vetődik fel szereplésével kapcsolatban: képes lesz-e abban a sűrű mezőnyben ­amelyben a roppant dinamikus és robbanékony ázsiaiak az uralkodók ­ottmaradni a pontszerző hatodik hely közvetlen közelében, netán megkapa­rintani azt? Hanzlik János, kapitány szerint a szekszárdi súlyemelőnek a jelenlegi állapotában erre nincs reális esélye, már annak örülne a szakveze­tés, ha a tízben végezne. A kora tava­szi sérülések éreztették hatásukat a szekszárdi Európa bajnokságon ­ezen a várakozás alatt szerepelt. „Ez már a múlt" - mondja emelkedettebb hangon, nem tudja mire vélni a kapi­tány részéről ezt a vele kapcsolatosan pesszimista álláspontot. - Rendben vagyok, jól viselem a terhelést, sokat várok a felkészülés utolsó hetének sosem látott intenzi­tású és mennyiségű munkájától. Min­denképpen túl fogom szárnyalni ed­digi 257,5 kilós összetett egyéni re­kordomat, ha kicsivel is, de a 260 fölé szeretnék kerülni. Jó, jó... le a kalap­pal a kínaiak, meg a koreaiak klasszi­sa előtt, de az európaiaktól nem ije­dek meg. Nagyban növelné pontszer­zési esélyemet, ha a török Hafiz Szu­lejmanoglu nem indulna, a bolgár Ivanov egyébként visszatér az 52 ki­lósok közé. A kis Lénárt vagánysága, a külvi­lágot egyedülállóan kikapcsolni tudú képessége már nem egyszer segített. Mindig a legjobbkor, ha úgy tetszik a 24. órában, amikor kisebb nagyobb balhéjának csinytevésének következ­tében a saját jövője volt a tét. Máig élő országos csúcsot szakított (117,5), EB-ötödik, világbajnoki hetedik lett, kedvenc fogásnemében pedig bronz­érmet szerzett a tavalyi EB-én. Szó­val aggódom, hogy az katonás rend, a bezártság, ami a súlyemelő olimpiko­nok gunarasi edzőtáborozását jellem­zi, a kis Lénárt esetében nem váltja ki a hőn óhajtott pozitív hatásokat. A pszichológus nem tudom, hogy szüj^ ségét érezné-e egy megrendezett i balhénak...? Minden esetre már abból a szel pontból is érdekes lehet Lénárt Fe­renc szereplése: hogyan és miképpen éreztetik hatásukat az edzéselméleti törvényszerűségek. Most nyugi volt... és a legkeményebben dolgozott. at. A izülv t Balogh-Teszler paktum A szekszárdi NB Il-es futball le­hetséges megmentőjeként emlegetett Balogh László menedzseri tevékeny­ségéről akkor kaphatunk képet, ami­kor a megalakítandó Szekszárdi Pol­gári SE egyszámláján megjelenő pén­zek, a különböző átutalások ismertté válnak. Mi történt a június 25-ei ön­kormányzati ülés óta? Mi várható mind szakmai mind pedig szponzori értelemben az augusztusi rajtig - eze­ket és további jövőt feszegető kérdé­seinket Balogh Lászlóhoz intéztük. - Senki sem váija Öntől, hogy má­ról holnapra, vagyis augusztus közepé­re ott legyen a klub vagy a szakosztály egyszámláján az a cirka 20 millió, ami a jelenlegi feltételek mellett az éves működés fedezete. Azt viszont igen, hogy mire elfogy az önkormányzat „mentőöve", az a 3 millió - ez október végére várható - legyen a folytatásra saját erő. - Valóban nincs még aláírt szpon­zori szerződés, de ennek csak techni­kai oka van: - nincs még hova, kinek átutalni a pénzt. Dózsa már nincs, új klub még nincs. Remélem a bajnoki rajtra megtörténik az átalakulás, s na­pokon belül megjelenik egyszámlán­kon az a három millió, amiről az el­múlt két hétben szóban megállapod­tam a cégek vezetőivel. Nem kerül­het a futball olyan helyzetbe, mint a korábbi években. - Az Ön iránt megnyilvánuló biza­lom ellenére még nem mindenki ka­nyarította alá a nevét a szerződésre. - Folyamatban van. Megnyugta­tom a futballszereő közvéleményt: nemcsak a kulcsjátékosokat (Dzsino­vicsot, Kalmárt, Bozsért, Vargát) ha­nem mind a 18 játékost, akire szüksé­günk van sikerült megtartani, ami ­ha azt veszem, hogy az elmúlt évek­ben a kényszerű eladások miatt min­dig gyengült a csapat - bizakodással töltheti el a jobb szereplésben re­ménykedőket. - Már megbocsásson a kérdésért: a futballban egy átlagszurkolónál keve­sebb információval rendelkezik. Ki a súgója? - A súgó, a távolban, a háttérben lévő embert jelent. Ilyen nincs. Vi­szont maximálisan támaszkodom a jelenlegi vezető edző, Teszler Vendel véleményére, meglátásaira, helyzetis­meretére. Sejtem, hogy a közvéle­mény előtt nem arat nagy népszerű­séget az a véleményem, hogy a szek­szárdi futballnak mindenképpen szüksége van rá - valamilyen jelentő­sebb beosztásban. Én úgy gondolom, hogy a kispadról fel kellene állnia eny­nyi idő után, én a szakosztályvezetést bíznám rá. Mert az általam elképzelt egyesületi felállásban a szakosztályok élére nem szponzort akarok meg­nyerni, hanem sportági, ahhoz értő embert. Ám ebben a kérdésben a majdani elnökségi tagok döntenek. - Arról hallani, hogy nem tárgyal­nak már sem Botossal, sem Vábróval sem Rónaival, vagyis az olcsóbb - de nem biztos, hogy célravezető megoldás felé hajlanak: saját nevelésből (Laki, Dienes, Kniesz, Weitner A.) kerül ki a Teszler kontrollja alatt működő tréner. - Ha nem is ebben a függőségi vi­szonyban, de felvetődött, ám ha az elnökségi tagok nem adják rá áldásu­kat, akkor visszatérünk, újra napiren­den lesz egy városon kívüli, ismert szakember szerződtetése. Dobogóra yáquk Steiget és a csapatot Hogy egy versenyt mennyire érez ma­gáénak egy város, annak számos jele lehet. De a legmeghatározóbb a közönség, mely a szekszárdi hagyományos kerékpáros Grand Prix-en, a Gemenci Nagydíjon ak­kor is tömegesen jelen van, ha nincs izgal­makban bővelkedő látnivaló. De akkor is ott akarnak lenne, bele akarnak kóstolni a verseny légkörébe az emberek - noha a nagydíj elmúltával a bicikiiláz alábbhagy bennük. Nagyon sok szekszárdit ismei^A aki az eddigi 17 Gemenci Nagydíj min^í egyikén itthon volt - mert a szabadság^B nyári programját úgy szervezte. Mire esF rokat olvassák már zajlik a 18. A 9-10 or­szágból verbúválódó mezőnyben ott lesz­nek a szekszárdiak, méghozzá két csapat­tal. Benne, az olimpikon kapuvédő győzel­mi várományos Steig Csabával. Aki - no­ha fél szemmel már az olimpiára tekint -, de nyerni akar. Micsoda nem hivatalos olimpiai búcsúztató lenne, ha öt-hat ezer ember előtt diadalmaskodna. Hogy kikből áll még az első csapat? A rutint megteste­sítő másik felnőtt versenyző Schneider Gábor és feltörekvő, eredményeikkel már magukról hallató Islistecker, Vanitsek és a kis Steig lesznek a csapat tagjai. Ez utóbbi versenyzőről a népszerű, ma esti háztömb­körüli versenyen vár valami kiugrót Schnei­der Konrád szakmai vezető. A favorit bá­tyust említeni sem kell. A csapattal szem­beni elvárás nem kisebb, mint a dobogó. Nagyon erős csapattal jön a Frankfurt és Géra, szóval nem lesz könnyű. A második csapatban az „ígéretes jö­vő" kap helyet: az Arató-Széles-Szabó­Widemann-Ágoston ötös fogatnak még mély víz a Gemenc Kupa, ám lesz közöt­tük olyan, akinek nem lesz szüksége men­tőövre. A rutin és a tapasztalatszerzésre ­mentőövvel együtt is - kitűnő lehetőség ez a verseny, amely a Mecsek Kupánál ran­gosabbnak ígérkezik.

Next

/
Thumbnails
Contents