Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-12 / 28. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. JULIUS 12. Bal felső sarok Tartottam tőle, hogy a hétközi labdarúgóliga-ülésen újra előkerül a még egy esetben létező - NB I-be jutás, illetve kiesés - osztályozómérkőzések eltörlése, s esetleg enged az MLSZ a liga nyomásának. De nem került szóba, ami jelzi, hogy az érintettek is belátták: hanem is szakmai, de morális szempontból valahol szükség van rá. Ha ugyanis a mezőny fele a kiesés rémétől fenyegetett lélektanilag valóban nem könnyű a játékosoknak, edzőknek meg-, illetve átélni ezt a helyzetet -, akkor nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy végül is zöld asztal mellett a szövevényes érdekviszonyok, ezen belül is a klubszimpátiák alapján dőljenek el sorskérdések. Mielőtt valaki is rám aggatná az állandóan gyanakvó, gonoszkodó, bajkeverő jelzőt, sietek leszögezni: ebben a bajnokságban szurkolók ezreivel egyetemben nem éreztem mételyező bundaszagot. Sem az első, illetve a második vonalban. Az ezt megelőzőben sem... A furcsa eredményekkel végződő mérkőzéseken sem tapasztalhattunk a múltban igen gyakori gyanús jeleket, ezek a sajnos egyre alacsonyabb szinten megvalósuló kiegyenlítettség, a szeszélyesség következményei. Ugyanakkor a mérkőzések iramában nagy átlagban bekövetkezett néminemű változás is csak erősítgeti a tisztaságban vetett hitünket. Akkor hát minek kuvikolni erről? Az elmúlt évtized két bundabotránya még bennünk élő utóhatásai miatt. Egyiket sem sikerült úgy feltárni, úgy lezárni, hogy az örökre elvegye a kedvet a pályák környékén ilyen-olyan beosztásban feltűnő a „svindlizésre" hajlandóságot érző fő- és mellékszereplőktől. Túl közeliek még az átlagosan naiv szurkolót letaglózó események ahhoz, hogy az a bizonyos kis ördög lelki szemeink elöl is eltűr\jön. Szekszárdiak az olimpián: Czanka Attila (2.) A pontszerzésre van reális esély Nehezen akaijuk elhinni, dea tények makacs dolgok. Czanka két évvel ezelőtti áttelepülésekor még a 60 kilogrammos kategória mindenütt győzelemre esélyes világklasszisa volt - különösen azután, hogy az egyeduralkodó Naim Sulejmanoglu egy kis időre kivonta magát aforgalomból. A 90-es budapesti világbajnokságon - a kellő okmányok hiányában - még a lelátóra kényszerült, de"ekkor tett egy olyan ígéretet, amire a nemzetközi súlyemelővilág egyszerűen nem tudott nem odafigyelni. Megígérte, hogy avébé után néhány nappal, első hivatalos magyarországi fellépésekor többet fog emelni a leendő világbajnoknál. Tartotta a szavát: 90 decemberében, Miskolcon 300 kg-os fölötti összteljesítményével a világ akkori legjobb eredményét produkálta. Miután nagyok voltak a remények, az elvárások vele kapcsolatosap. Öt tartották akkoriban az egyetlen súlyemelőnek, aki megfoszthatja trónjától az időközben visszatérő törököt. Lám, így múlik el a világ dicsősége... Most a gunarasi edzőtáborban - az elmúlt évek világversenyeinek tapasztalatai alapján - mindenki nagyon mértéktartó. Czanka is. Nem csupán a piros-fehér-zöld színekben hőn óhajtott olimpiai győzelem, hanem a dobogó is már-már elérhetetlen messzinek látszik. Hanzlik János szövetségi kapitány szerint az erőviszonyok mai állása szerint - egyébként ebben a kategóriában van a legnagyobb tülekedés - Sulejmanoglu, valamint az őt Szekszárdon megverő Phesalov mellett egy ázsiai, egy volt szovjet feltétlenül lépéselőnyben van, így mindenekelőtt azt váija Attilától, hogy az eltelt két évben váratlanul felbukkant, reá nagyon veszélyes riválisokat győzze le, vagyis pontszerző legyen az ötkarikás játékokon. De miért következhetett be ez a nagy reményeket lelohasztó alaphelyzet? Mert az egy dolog - nincs mit tenni ellene -, hogy rendkívül kiélezett a harcaöO kilóban, megjelentek az európaiaknál jobb alapadottságokkal bíró ázsiaiak. így a tegnap Európa-bajnoka- merthogy Czanka még román színekben felállhatott a dobogó csúcsára - zokszó nélkül kikaphat. Nem ez a tény, hanem az okoz fejtörést a benne bízóknak: mi történt érkezése óta, mi az oka annak, hogy tudásához, tehetségéhez mérten nem tudott kilókban megmutatkozóan előrelépni? Még emlékszem azokra az első nyilatkozataira, amikor arról beszélt, hogy az olimpián 320-25 kilóra képes lehet. Azt is bekalkulálta, hogy nálunk a doppingellenes harcot a legkomolyabban veszik, a tiltott szerek nincsenek. Meggyőződésünk, hogy ő mindent megtett, keményen alárendelte életmódját a súlyemelésnek, de valami afelkészülésben, felkészítésben mégsem stimmelt. Mert ma az olimpia előtt két héttel nem annak kellene lennie egy ilyen klasszis versenyző esetében a fökérdésnek: vajonmeglesz az az összteljesítmény, immáron bűvösnek számító három mázsa, amelyet egyszer már magyar színekben sikerült teljesítenie. A kedvezőtlen előjelek mellett felfedezhetők azért reménysugarak is. Például az, hogy a legutóbbi világbajnokságon, Donaueschingben úgy tudott az összetettben negyedik lenni, hogy nem adta ki magából azt, ami benne volt. Ott volt mindenki, aki számított, az ottani mezőnynél a barcelonai sem lesz lényegesen erősebb. Reméljük Czanka igen. Mert a zártság, a már-már katonásan szigorú rend ellenére mindenki csak dicséri a most is még zajló gunarasi felkészülést. A bolgár módszer, világklasszisaikjelenléte önmagában húzóerő. A heti 12-13 edzés hatására nála éppúgy tettenérhető a 10-15 kilós fejlődés, noha ajövő héten érik el a kínokkínjátjelentő szubmaximális terhelést. Búja a gyűrődést, mert a Nurikjan fémjelezte bolgár módszernél - Abadzsievtől eltérően - létező kategória a pihenésre, regenerálódásra fordítható idő. Az pedig külön örvendetes, hogy ezt, illetve áttételesen a nagyobb munkavégzést elősegítendő szerek, a magyarj logatottnál is megtalálhatók. Ha nem is több, de az az „átkozott" í rom mázsa csak összejön neki az összetetf ben Barcelonában. Aminek már a nagy korw A kurenciaharcban is jónak kell lennie valamjkv re. Olyan helyezésre, melyet az olimpiák kap^^ csán a világban jegyeznek. nunstetJH ™ Balatonátúszás '92 A szekszárdi Vízmű SE fiatal úszói minden megerőltetés nélkül teljesítették az 5,2 kilométeres távot a múlt héten megrendezett Balaton-átúszóbajnokságon. A háromórás szintidők alatt egy-, háromnegyed óra alatt úszták le a Révfülöp és Boglár közötti távolságot. Vannak még ügyes colik Patonay megpróbálja Sokan próbálkoztak már a közelebbi és a távolabbi múltban azzal, hogy válogatott szinten elmozdítsák a mai, a nagy elődökhöz képest nemzetközi szinten, roppant méltatlan helyen álló férfi kosárlabdázást a mélypontról. Az érzékelhető változás időtlen idők óta várat magára. A sportág népes hazai tábora az év elején kapitánnyá avanzsált körmendi sikeredzőtől, Patonay Imrétől vár valamiféle csodatevést. - Egyik nyilatkozatában azt sugallta, hogy igazándiból két év múlva szeretett volna kapitány lenni, Mi változhat ebben, a nagy állóvízben ily rövid idő alatt ? - tettük fel neki a kérdést. - Végre feltűnt a sportágban több mint egy tucat tizenéves, vagy alig a húszon túl remek adottságú, mindenekelőtt magasságú fiatal, akikből ha képesek leszünk előbb játékosokat, majd csapatot csinálni, akkor törleszthetünk valamit az adósságunkból. Ezért akartam legalább két évig csak ifikapitány lenni, csak aztán felnőtt. - Akkor most?... - Nincs veszve semmi, mert nem a régi értelemben kívánok kapitánykodni a felnőtteknél. A válogatottakat adó klubedzőket teljesen egyenrangú partnerként kívánom bevonni a felnőttválogatott munkájába, ami már megtörtént, arra „így lesz időm", hogy a „lent" zajló képzésbe bekapcsolódjam és kontrolláljam azt. Jemcsenko lecserélésre ítéltetve Újra parketten a KSC Szekszárd női csapata, készülnek a következő idényre. A várható nyári változások hatására vajon gyengül, erősödik a csapat, vagy marad a szinten tartáshoz elegendő erősségű játékosanyag? Nagy valószínűséggel ez utóbbi igazolódik be. Korábban hírül adtuk, hogy Pott Andrea abbahagyja a játékot. Nos, a játékos elhatározása közel sem olyan sziklaszilárd, mint két héttel ezelőtt, a klubvezetés igyekszik maradásra bírni, mintegy negyvenszázalék az esély arra, hogy igent mond. Elterjedt olyan hír is, hogy Várkonyi Gabriella, a csapat meghatározó játékosa is visszavonul, de szóban már a további folytatásról nyilatkozott a klub elnökének. Változatlanul bizonytalan az orosz center Jemcsenkó sorsa, aki még magyarországi játéklehetőségének meghosszabbítása miatt utazott haza. A klubvezetés most már nem titkolja abbéli szándékát, hogy - ha egy mód van rá - nem akarnak szerződést hosszabbítani Jemcsenkóval. Erősítés gyanánt az „orosz nyuszit" egy „medvére" cserélnék, amire a már megtörtént próbajáték alapján elég jók az esélyek. i