Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-12 / 28. szám

6 , SZEKSZÁRDI TASAR14P 1992. JÚLIUS 12. Az utóviták értelméről Bárki szépszámú példát hozhat fel annak igazolására, hogy beszélni, vitatkozni, ülésezni egyaránt szeretünk. Tévedés lenne azt hinni, hogy az új keletű tulajdonság. Mára bölcs báró Eötvös József is így irt: „Hazánkban minden idegennek, kétségen kívül, azonnal üléseinkszámtalansága tűnik szemébe. Kereskedés és ipar, tudományok s művészet, dicsőség, sőt még a szorgalom is oly dolgok, melyben az elsőséget másoknak kell engednünk; egy van, amiben a magyar népet... senki felül nem múlja: üléseink. Nincs nép a föld kerekségén, mely annyi üléseket tartana, mint mi... csaknem kivétel nálkül elmondhatjuk, hogy minden, mi e hazában egykor állt, az most leülepedett. Ehon - hogy új hasonlattal éljek - egy óriási karszékké változott... de ki vonhatja kétségbe, hogy azon módon, melyben annyi egyes aranyeret szerez, végre ehon rejtett kincsei y napvilágra fognak jönni." Eötvös nem a mai parlament és nem a mostani önkormányzatok ülésein vett részt, de tanúbizonysága szerint nincs új a nap alatt. Vitatkozni is szeretünk, ami jó, hiszen ezt hosszú évtizedekig csak előre kiosztott felszólalások formájában lehetett megtenni. Amennyire örülni kell a valamilyen fontos kérdés eldöntése érdekében folytatott vitáknak, oly kevéssé lehet ezt megtenni a terjedő utóvitákkal kapcsolatban. Ott van például a Séd-ügy. Megvalósítása előtt volt, akinek tetszett az ötlet, másnak nem. Én írásba adtam, hogy ez utóbbiakhoz tartozom, bár akkor még vízelvezetési összefüggések eszembe se jutottak, csak városképiek, Véleményemet fenntartom, de ennek (nem az első esetben) semmi jelentősége. A vita ugyanis eldöntött, a Sédet fedik. Három héttel az emlékezetes felhőszakadás után ott járva megállapíthattam, hogy emelkedett iramban. Csakhogy nem volt vita! A város főépítészétől tudom, hogy amikor összehívtak egy ilyet, az érdekeltek közül nagyon kevesen jelentek meg. Az önkormányzat tehát dönteni kényszerült. Bármennyire mérsékelt közszeretetnek örvendő testület (hiszen ,felsőbbség", melyet haladó hagyományaink szerint csak utálni szabad), végtére is ezért van. Hosszan, sokat és nem biztos, hogy csupa hízelgőt tudnék írni a működéséről, de nincs okom kétségbe vonni, hogy tagjai tele vannak jó szándékkal a demokratizmus érvényesítésével kapcsolatban. Csakhogy amíg a „démosz", a nép nem hajlandó időben kinyilvánítani véleményét a saját érdekeivel kapcsolatban, akkor, ha akarna se tehetne mást mint, hogy megy a saját feje után. Persze el tudom képzelni, hogy sokszor nem is akar... Ettől függetlenül az utóviták lehetnek Jól kibeszélgettük magunkat" és „odamondogattunk nekik" alapon lelki feszültségcsökkentő. Csak éppen értelme nincs... (Ordas) Vélemények a kártyáról Nemcsak orvost, írnokot is választunk. Az 54-es számú kormányrendelet lehetőséget adott arra, hogy a magyar állampolgárok háziorvost, illetve házi gyermekorvost választhatnak maguknak. A betegbiztosítási kártyák leadási határideje július 1. Megkérdeztünk néhány embert, számára milyen változást jelent a törvény adta lehetőség. L. E.: - Nekem jó volt a korábbi megoldás is. Nem tudom, megérte-e a rengeteg pénz, amit erre költöttek. Szerintem, ha már az egészségügyre szánták ezt az összeget, okosabb lett volna kutatásra vagy egy-egy hiányzó gép beszerzésére fordítani. A betegbiztosítási kártyámat még nem adtam le. Tartok tőle, hogy lesz olyan orvos, akinek túl sokan adják kártyáikat, így a hatalmas betegforgalom mellett nem'jut majd elég ideje a gyógyításra. B. Gy.: - A betegbiztosítási kártyám megtartottam. Nem vagyok beteges típus. Ha arra kerül a sor, hogy gyógyíttassam magam, Pécsre fogok menni. P. J-né: - Lehetőség szerint orvost választottam, de be kell kalkulálnom, hogy ezzel együtt, ha tetszik, ha nem, írnokot, illetve kiszolgáló személyzetet is. A körzetemben a mai napig is megoldatlan, hogy az orvossal négyszemközt beszélhessem meg a problémámat. D. K.: - Kidobott pénznek tartom, majd két év múlva rájönnek, hogy ez sem vált be, mint a személyi szám használata. Egyébként is behatárolt azoknak a személyeknek a köre, akik közül választani lehet. Ez persze a laikus véleménye. A leadási határidő előtt néhány nappal a Társadalombiztosítási Igazgatóság illetékeseinek is feltettük e kérdéseket. Pólón Ádám és dr. Merczing Éva leszögezték, hogy a Társadalombiztosítási Igazgatóságok csak részt vesznek a végrehajtásban. Az egészségügyi reformnak része ez az intézkedés. A kormányrendelet meghatározza azon orvosok körét, akiket választani lehet. Teszi mindezt azért, mert ezzel is védeni kívánja a lakosság érdekeit. A háziorvosi ellátást végző orvosoknak ugyanis ez a tevékenység komoly kötelezettséget jelent, amit csak főállású dolgozó láthat el. Mindenkinek háziorvosi szakvizsgát kell tennie és vállalni, hogy az ügyeleti időben is bármikor a betegek rendelkezésére áll. A háziorvosi teendőket ellátó orvosnak nem érdeke minél több beteg kártyáját begyűjteni - vélekednek a szakemberek -, mert ezzel az ő honoráriuma arányosan nem emelkedik. Az ideális betegforgalom az orvos érdeke is. A beteggel való négyszemközti találkozása véle^ ményük szerint megoldható, mV vei ezekben az esetekben csak | helyiséghiányról lehet szó. Ösz~ | szegzésként hangsúlyozták, a lakosság részéről türelmetlenséget a végrehajtás során nem tapasztaltak, az emberek tudomásul vették a választási kötelezettséget. BAGOSSY KATALIN Vállalkozójelöltek vizsgája a vállalkozónál A szekszárdi székhelyű Főnix Kft. 1990 októberében alakult, egy év múlva pedig felavatták tengelici vágóhídjukat, amely a mai legkorszerűbb követelmények szerint dolgozza fel az oda érkező élő állatokat. A vágóhíd avatásáról annak idején tudósítottunk, szólva arról, hogy a tulajdonos Farkas Károly tervei között húsipari vállalkozók képzése is szerepel. A tervből azóta valóság lett. A Főnix Kft. által szervezett • hentes és mészáros vállalkozóképző, hat hónapos tanfolyamon előzőleg munkanélküliek vettek részt. A korosztály változó, tizennyolctól negyvenévesig voltak a résztvevők. Húszan kezdtek, tizenhatan jutottak el a vizsgáig, közülük tízen kapták meg a húsipari szakmában munkavállalásra és húsipari vállalkozásra jogosító bizonyítványt. Farkas Károly elmondta, hogy a leendő húsipari vállalkozók heti egynapos elméleti képzésen vettek részt a Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskolában -, amely intézménnyel szoros együttműködésben történt a képzés - a gyakorlatot pedig a tengelici vágóhídon szerezték meg. Kollégiumi elhelyezésükről is a Főnk Kft. gondoskodott. Az elméleti képzés során nemcsak szakmai ismereteket szereztek, így a pénzügy, a gazdálkodás, a könyvelés, a vállalkozáshoz szükséges jogi ismeretek mellett, a számítógép kezelésével is megismerkedtek. Farkas úr elmondta, hogy eddig a Főnk vágóhídján elsősorban félsertésig jutott el a feldolgozás, ezzel látták el Budapesten lévő húsboltjaikat, de most egy új pályázattal tervezik egy feldolgozóüzem létrehozását, így az élő sertés - jelképesen szólva - bemegy az egyik kapun, és kolbászként jön ki a másikon. Természetesen fejlesztési elképzelésükhöz kapcsolódik a vállalkozói képzés magasabb szintre emelése is. A következő tanfolyam hallgatói - már egyéves képzés során a hús további feldolgozásának szakmai tudnivalóit is elsajátíthatják. Ehhez a most már iskolarendszerű továbbképzéshez a megyei® önkormányzattól is kaptak támogatást. A szeptemberben kezdődő iskolára már túljelentkezés van pedig meg sem hirdették. Takács Béla grafikaja