Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-05 / 27. szám

Kirándulás Homérosz korába 1992. JULIUS 5. , SZEKSZÁRDI T4SARIAP 13 v küldte a tüz lángját, vas-erővel hadd legelésszen." A máglya meggyulladt... Este, a tábortűznél a citrommal locsolt báránysültet eszegetve a tábor résztvevői az elmúlt napokról beszélgettek. Polett büszkén mutatta munká- Hello, épp jókor jöttök! - köszöntötte vidáman a négy hátizsákos „garais"-t egy hosszú hajú, bőrmellényes fiú. Nyakában kagylókból, állatfogakból fűzött lánc, derekán hatalmas bőröv. „Meghallgatta a szót sereget-vezető Agamemnón, szétoszlatta egyenlő gályáikhoz a népet: már csak a máglyarakók rakták egymásra a fákat." - Gyertek, most készülünk meggyújtani a máglyát! A gimisek csodálkozva néztek szét. Hová is cseppentek tulajdonképpen? A régésztáborosokat keresték, s a faluban ide, a „Pénzesbe" küldték őket. Itt pedig, mintha visszafelé utaztak volna az időben. Körülöttük őskori, paticsból, sárból készült házak, a homlokzatukon bikakoponya. Középen kisebb tűzrakó helyek. A házak mögött „bronzöntő műhely", kemencék. A kemencékben épp most égetett edények. Amott egy szövőszék, mintha csak néhány pillanata hagyták volna félbe a szövést. Arrébb agyagedények. Az egyikben méz, a másikban búzaszemek. Egy fatönkön íjasfúró, mellette átfúrt kőbalta, kagylók, csontok. Egy fiú éppen bronztokos baltával fát vág. A tábor mögött hatalmas fatörzs. Bödöncsónak készül belőle - olyan módon, mint ahogy három-négyezer évvel ezelőtt készíthették. S ott fönn, ott a dombon egy hatalmas máglya... „Csámpás lábú barom, hízott kos hullt tömegestől ekkor a máglya előtt; megnyúzták, mqjd kiemelte hájukat és betakarta a holtat a büszke Akhilleusz véle egészen, az állatokat köribé magasítva." - Homérosz Iliásza alapján felelevenítjük Patroklosz temetését, s amit lehet megkísérelünk végigcsinálni az áldozásból - magyarázta Szabó Géza régész. Kisbárány bégetett, bronzkések villantak, lányok táncoltak a máglya körül, Homérosz hexameteije zengett: „Mézzel, okúját telt korsókat tett kerevefjc mellé még,... ját: a bőr hajcsatot, s a csont kontytüt, amit vizes homokkal csiszolt oly nagy türelemmel, hogy mások is kedvet kaptak hozzá. Klára az ásatásokon talált szövőszéknehezékek alapján készített őskori, két ágasfán lógó függőleges szövőszéken dolgozott. A fiúk a tokos baltát nyelezték be, a bronzkéseket tették próbára, mennyire használhatók. Sziszi és Lajos lett az ékszerkészítés mestere. Ők készítették a legszebb csigavonalú bronzgyűrűket, karkötőket. A tűz körül nemcsak az ország különböző pontjairól érkezett műgyűjtők, egyetemisták és középiskolások ültek. Ott voltak a falubeliek is. Mert a regölyi Kísérleti Régészeti Találkozó és Tábor lakóit nemcsak az őskor, hanem a falu története is érdekelte. Történeti és néprajzi gyűjtés is folyt Havassy Péter, a helytörténeti gyűjtemények szakfelügyelője és Nagy Janka Teodóra vezetésével. A regölyiek nagyon szívesen fogadták a táborozókat, megosztották velük régi emlékeiket. A hajnalig tartó beszélgetés, éneklés után a szekszárdiaknak indulniuk kellett. Stílszerűen egy nyílhegyre tűzött levelet hagytak: „Klassz voít minden, jövőre jövünk!". Ők már nem vehettek részt reggel a csontok összeszedésén, a jelképes temetésen: „...s azok úgy is tettek, amint kívánta Akhilleusz: lángszinü borral eloltották legelőbb is a máglyát, hol csak a tüz égett, s az mély hamvába leroskadt; majd a szelíd társnak hószín csontját zokogás közt szedték össze arany csészébe, s a hájba takarták: mqjd sátrukba helyezve, befedték szép puha gyolccsal: sírhelyet is kerekítettek, megvetve alapját körben a máglya körül, s oda hordták össze a földet: majd, miután a halom már állt, elmentek..." -njtFotó: KAPFINGER ANDRAS