Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-05 / 27. szám

12 SZEKSZÁRDI 1992. JÚLIUS 5. Bal felső sarok Most kezdődik igazándiból annak a böjtje, hogy a honi jövedelmekhez mérten profi követelés, s a nemzetközi szinthez mérten amatőr teljesítés ellentmondásajellemezte évtizedeken át honi futballéletünket. Elég gyakori a nincs, nem lehet, nem tudjuk teljesíteni válasz a klubok részéről, amikor is a játékosok a megszokott, vagy annál is jóval nagyobb jövedelmi kérelmeikkel ostromolják az egyesületeket. Váltani látszik a sajátosan magyaros futball/világ: a klubok a kényszer hatására kezdik kimondani: rád és rád immáron, profiként, nincs szükség. Ez pedig nem fog menni zökkenőmentesen, mert az elmúlt évtizedek kényeztetése, a futballista-életmódhoz „majd lesz valahogy" alapon kapcsolódó linkség - tisztelet a kivételnek - következtében nincs meg az a vegytisztán amatőrközeg, mint például a nyugati országokban. Az NB IIben és az NB III-ban szinte elvétve fordulnak elő olyan játékosok, akiket mindenekelőtt a játék szeretete vezérel, akik szabadidős tevékenységként nem is tudnak mást elképzelni, mint azt, hogy futballozzanak, s ennek, és a jobb eredmények érdekében vállalják a napi egyszeri edzésmunkát. Igen, a történelem kerekét ennél a problematikánál is majdhogynem lehetetlen visszafordítani. A profi státusért az elmúlt évtizedekben a futballal szerezhető - viszonyaink között nem is rossz! - jövedelemért nem kellett megküzdeni, az automatikusan jött. Vele együtt az is. hogy a privilegizált helyzetbe került játékosok - maguk mögött tudva az egzisztenciális biztonságot - nem foglalkoztak a saját közelebbi és távolabbi jövőjükkel, azzal, hogy ráérő idejükben szakmát, képesítést szereznek. Hova. kihez, mihez amatörösitjük vissza őket? Márpedig a kor kihívása kíméletlenül ezt diktálja. , Ha a nyolcvanmilliós Németországban, a Bundesliga első és második osztályában 36 proji csapat szerepel, akkor égbekiáltó nonszensz, hogy a színvonalat tekintve az időközben a „harmadik világhoz süllyedt" harmad kis hazában, 48 státusában profi, vagy legalábbis álamatör létezik... Egyperces a főtitkárral A közelmúltban Szekszárdon járt a kézilabda-szövetség főtitkára, Jakab Lajos. Megragadva az alkalmat, az úgynevezett Szántó Anna kontra Laurencz László ügyben szólaltattuk meg. Megengedheti-e magának a női szakág azt a luxust, hogy a belvillongások következtében lemondjon a válogatott a DVSC volt világválogatott szélsőjéről. - Ez számomra nem kérdés. Szántó a mentalitásával, hozzáállásával, a már-már kétségbeejtő gyermekded dolgaival önmagát zárta ki a válogatottból. Három kompromisszumkísérlet után egyszerűen el kell őt felejteni! Újra jó a női válogatott, a legutóbb kulcsemberek nélkül arattak győzelmet a románokkal szemben. Laurencz kapitány jó úton jár, jönnek az eredmények, a szövetség a Szántó-ügynél nagyobb horderejű kérdésekben is mellette van. Az oldalt szerkesztette: BÁLINT GYÖRGY f t Szekszárdiak az olimpián: Steig Csaba Felveszi-e és meddig - a menők tempóját? Az igazi nagy versenyző akkor nyer, amikor nagyon muszáj. Steig Csabának nem nagyon volt más választása a visegrádi országos hosszú távú bajnokságon. Csak azzal nem válthatta meg a barcelonai repülőjegyet, hogy a szakma, függetlenül az idei eredményektől, függetlenül attól, hogy Eisenkrammer nyert az olimpiai kvalifikáció szempontjából szintén fontos Mecsek-kupán, őt tartja a legjobb hazai bringásnak. Ha a Dunakanyarban nem bizonyít, másról, vagy senkiről sem vesznek le a hétközben méretet olimpiai formaruha ürügyén - egyedül Eisenkrammer utazik az országútiak közül. A szekszárdi versenyző azonban hamar eloszlatott mindennemű vele kapcsolatos kételyt, gyorsan semmissé tette lehetséges riválisainak reményeit, akik a Mecsek-kupán elért hetedik helyéből azt a következtetést vonták le: nekik is áll a zászló. Az újra formába lendülő, gyorsaságát érvényesítő Steiggel nem tudtak mit kezdeni. - Óriási volt a tét, mikor érezted, hogy meglesz az olimpiai repülőjegy? - Még a táv első felében, amikor vetélytársaim nem éppen a fair play szellemében megpróbáltak számukra megnyugtató előnyt kicsikarni abból, hogy defekt miatt leszakadtam. Szökéseket kíséreltek meg, de amilyen könnyedén utolértem őket, az a verseny előtti magabiztosságomat tovább fokozta. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de a Mecsekkupán is jónak, erősnek éreztem magam, ha nincs az első szakaszon az óriási hátránytjelentő géphiba, akkor már azon is ott vagyok a dobogón. - Az OB véghajrájában már a papírforma érvényesült: Walter a rejtett energiatartalékait mozgósítva sem tudott veletek menni, maradtatok ketten. Eisenkrammer meg sem kísérelte, hogy ne sprinttel - ami a te malmodra hajtja a vizet - dőljön el a verseny. - Nem. Egyrészt azért, mert már a zsebében volt a repülőjegy, másrészt pedig fölmérte a helyzetét. - Mennyire voltatok a céltól, amikor a „kedélyes biciklizgetés" közepette átszóltatok egymásnak: „Mostantól éles." - Vagy háromszáz méterre, de ez már az én műfajom volt. - Ha tavalyi ugyanezen, tulajdonképpen a legfontosabb hazai versenyen elért győzelmedet összehasonlítjuk, s az olimpiai helytállás szempontjából boncolgatjuk, mire juthatunk? - Tavaly teljesen kihajtottam magam, most pedig annyira könnyedén ment... Az olimpián önmagamhoz viszonyítva még többre lehetek képés. - Annak ellenére is, hogy a korai, illetve a késő tavaszi nemzetközi megméretések - gondolok itt az olasz és az osztrák körversenyre - nem úgy sikerültek, ahogy a szekszárdi biciklis közvélemény várta, ahogy te is eltervezted? - Azért ez nem teljesen igaz. Nem szabad megfeledkeznünk a török körversenyről. Világbajnokok tekertek a mezőnyben, ott voltam sokáig a tízben, ez azért már értékmérő volt. A későbbiek során - mint azt a vizsgálatok kimutatták - vashiányos lettem -, ami a közérzetemre, erőállapotomra, formámra kihatással volt. Persze az olimpia az más kategória. Hogy mit tud, merre tart a világ kerékpársportjának élvonala, arról a stuttgarti világbajnokságon testközelből szerezhettem tapasztalatokat. Nincsenek, nem is lehetnek illúzióim. Mindenesetre megpróbálok mindent, pályafutásom legjobb idejét szeretném kerekezni Barcelonában, remélhetőleg ez olyan végső helyezést jelent majd, amivel nem kell szégyenkeznem. * A menedzser-edző Schneider Konrád - a Halász-testvérek és Pálinkás után Steig a negyedik olimpikonja - nagyon bízik abban, hogy ez a tisztes helytállás nem egy, a közvélemény számára túl sokat nem mondó sokadik helyezésben ölt testet. Titkon azt reméli, hogy eddigi edzői pályafutásának legtehetségesebb tanítványa nemcsak felveszi a tempót, hanem végig ott tud maradni a várba: tóan százötven versenyzőt számláló i^fc zőny tágabb értelemben vett élme^^ nyében, ami a matematika nyelvére átfordítva annyit jelent: az első ötvenben végez. Ez pedig minden idők legjobb eredményének számítana azon listán, melyen a világversenyeken szerepelt szekszárdi kerékpárosok eredményét jegyzik. Schneider Konrád esélylatolgató prognózisa merésznek tűnik, hiszen a legutóbbi világbajnokságon nem tudta felvenni a versenyt a legjobbakkal - kiállásra kényszerült. - De mégis ő volt az egyetlen magyar, aki - igaz csak féltávig - a nemzetközi élmezőnnyel lépést tartott - replikázott az edző -, ha valamikor, akkor most van esély rá, hogy végig bíija. Remélhetőleg az olimpiai főpróbának számító Gemenci Nagydíj után (július 17-19.) egyre többen osztjuk a tréner véleményét... Végveszély nincs, sok minden homályos Egy variáció szerint: Teszier a szakosztály élén, Rónai a kispadot Nem megy máról holnapra az a bizonyos Dózsa-átalakulás, mint azt a június 25-i önkormányzati ülést követően sokan hitték. A jogi procedúrák mifelénk szokásos időtartamát ismerve, biztos vagyok benne, hogy az augusztus 16-i idénynyitón még Dózsaként futnak ki a pályára a fiúk, a leendő, a szekszárdi NB Il-es felnőtt futball megmentőjeként emlegetett Szekszárdi Polgári SE cégbírósági bejegyzésére csak később kerülhet sor. (Jogi berkekből érkező információk szerint - a jelenlegi értékek megőrzése szempontjából - az lenne, az előnyös a futball számára, ha nem új sportegyesület alakulna, hanem fúzió, vagy egyszerűen beolvadás jönne létre, a fentebb említett egyesülethez csatlakozna a futball.) De ne kalandozzunk a jog dzsungelében, midőn a szurkolót olyan kézzelfogható praktikus dolgok érdeklik: maradnak-e a kulcsjátékosok - mindenekelőtt Dzsinovics? Lesz-e váltás edzői poszton? Meddig elég, és mi lesz, ha elfogy az újabb hárommillió? Tizenkilencre lapot kérve hazardírozik, vagy valóban, legkésőbb év végéig már hozza, hozatja(?) azokat a milliókat, melyek pótolnák az addigra elapadó önkormányzati támogatást? Hogyan alakul a profi-amatőr kérdés? Az izgalmas kérdések megválaszolására azonban nem találtunk úgymond kompetenciával bíró személyeket. A Kalász-Varsányi elnöki duó már nem, a Balogh-Teszler kettős még nem...? Valaki mégiscsak intézkedik, hisz ezen a héten nem kevesebb, mint 14 játékosnak jár(t) le a szerződése. A szponzori háttér megteremtésére vállalkozó, s az új klub elnöki posztjának várományosa, Balogh László éppen - a várostól távol - a szabadságát tölti. Az elutazása előtt őt a kérdések kérdésével ostromló játékosoknak ennyit mondott: „Menjetek a Teszier Vendelhez, ő tud mindent." Annak ellenére, hogy a vele folytatott beszélgetésünk nem ezt erősítette meg, lehet, hogy így van, csak éppen a vezető edző a meglehetősen képlékeny jelenlegi állapot miatt nem kívánja még a nyilvánosság előtt szellőztetni. Azt például... ...hogy a már jelentkezett, de még inkognitóban lévő, leendő támogatók jóvoltából nem vetődik fel az amatőr profi-kérdés, így csaknem valamennyi játékost felkereshet a vezető edző. (Egyébként Balogh amikor elvonult a fiúkkal, 10 profi státust - ebből öt zsírosabbat - ígért, a többieket pedig azzal vigasztalta, hogy egy bizonyos vállalkozásban dolgozhatnak, mellette focizhatnak. ...hogy ő - Teszier Vendel - a szerk. valakinek, valaminek a sugallatára szakosztály-igazgatóként tevékenykedik tovább - a játékosok már direktorként emlegetik -, a felnőttcsapat edzője pedig a Rónai-Botos-Vábró trióból kerül ki. A játékosok közül Dzsinovicsnak van a legkomolyabb ajánlata - a szomszédvár Paksról. Neki ugyan még egy évig él a szerződése, aminek van egy olyan kitétele - mivelhogy idejövetelekor nem kellett fizetnie érte a Dózsának -, hogy a klub nem gördít akadályt esetleges átigazolása elé. Érdeklődésünkre a játékos annyit mondott: „Ha záros határidőn belül kap egy lakást, akkor örökre aláír, hisz remekül érzi magát Szekszárdon". Varga Laci is ugyanilyen feltétellel szerződne, ő azonban - lévén, hogy szabad - tárgyalásban áll más klubokkal is - a PMSC és a Csepelről hallani. A szintén kulcsjátékosnak számító Kalmár azért szeretne már valami biztosat látni ebben a bizonytalanságban, mert elmondása szerint Sopronban is szükség lenne rá. A dolog azért is izgatja, mert onnét csak egy karnyújtás a burgenlandi Oberliga, ahová készül. A többi játékos iránt azonos vagy felsőbb osztályból - eddig - nincs komoly érdeklődés.