Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-28 / 26. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. JÚNIUS 28. Harmincezret mutat a „kilométeróra" Bal felső sarok Változatlan uralkodása, ered­ményessége, racionalitása ellenére divattá vált nálunk bizonyos kö­rökben a német válogatott által nyújtott futballt becsmérelni, ho­vatovább: modern gladiátorként aposztrofálva őket ócsárolni. Szó se róla, hogy milliók futballeszté­tikai ízléséhez jóval közelebb áll a játékosságot, a szemet gyönyör­ködtető európai és dél-amerikai csapatok által képviselt, felvállalt latinos stílus, mint Brehme robo­gása, Kohler párját ritkítóan tisz­ta becsúszó szerelése, Buchwald meghökkentően magabiztos he­lyezkedése, átjátszhatatlansága, Klinsmannak a védelmi túlerővel szembeni eredményes földi és légi csatája. (Ezeknek is kétségtelenül megvan a maguk esztétikuma, aminek megragadásához némi-ne­mű szakbarbárság szükségeltetik.) Szabad és lehet lefitymálni, az ép­pen aktuális EB fokán fanyalogni az e sorok írásakor még csak EB­döntős Nationalelf produkcióját, de egyet nem lehet: kategorikusan kijelenteni: ebben a csapatban nincsenek egyéniségek. Nagyon szomorú, hogy ilyen érzelmek mo­tiválta csőlátásról árulkodik a magukat titokban az edzőfeno­mék között számon tartó trénerek véleménye. Brehme, Matheus, Völler már a 90-es világbajnokság megnyerésével kiérdemelte a vi­lágklasszis titulust. Efelé közelít Buchwald és az Európa-bajnok­ság egyik, ha nem a legnagyobb játékosa, képzettsége folytán lati­nos elemeket alkalmazó Thomas Hássler is. Gyanítom nem csak a nemzet­közi szakberkektől származó ér­tékítélet szerint. Mintegy jelzésér­tékű: az EB idején megszaporod­tak a német csapat rendkívül ele­gáns mezét, pontosabban annak roppant hü mását hordó honi fia­talok és idősebbek. S a lakótelepi apróságok focicsatáiban egyre többet hallani a németek legjele­sebb képviselőinek neveit... Amerikába készül a szekszárdi ultramaratonista Négy szekszárdi a triatlon EB-ken A napokban kijelölték a különbö­ző korosztályú triatlon-válogatott ke­reteket. Több mint örvendetes, hogy a szekszárdi versenyzők közül né­gyen is érdekeltek abban, hogy a ma­gyar színeket képviseljék a júliusi vi­lágversenyeken. A felnőtt nőknél Szabó Kovács Beáta, a junioroknál az egyesületileg ugyan a Debreceni Oxigénhez tarto­zó, de Szekszárdon élő, és dolgozó itteni edzővel (Németh Gyula) dol­gozó Straubinger Györgyi, míg az if­júságiaknál Körösi Tamás és Varga Zsuzsa érdekelt. Gratulálunk!' Ultramaratonisták... - Tudják, ők azok, akik a maratoni távból jóval többet futnak vagy annál kevesebbet, de azt több napon át. Külön kaszt a futók népes családjában. Magyaror­szágon mintegy 35-40 - ahogy a nor­mál halandók mondják - „komplett őrültet" Számlál ez a különítmény, mely a baráti szerveződések során féltucatnyi kiscsoportokra osztható. Ők - mindenfelé menedzser, kísérő nélkül - együtt indulnak neki a nagy­világnak, hogy nemegyszer trópusi éghajlaton, sivatagi homokban vagy éppen fejükön kopogó monszunesők közepette elkönyvelhessenek egy újabb nagy kalandot. Persze nemcsak kuriózum és kalandvágyók. Ha csak a végeláthatatlan hosszúságú ország­utak monotóniája szegődik melléjük útitársul - mint legutóbb a Nyíregy­háza-Budapest szakasz - akkor is ott vannak a rajtnál. Köztük az immáron nyolcéves múltra visszatekintő futkosása ellené­re is gizdavékony 39 éves szekszárdi nyomdász, Nemes Miklóssal... Éppen törékeny alkata jóvoltából ultrázhat. Ez a látszatra „ízületnélkü­liség" teszi lehetővé számára, hogy száz kilométer lefutása után csupán annyi zsibbadást, szúró-égő fájdalmat érezzen, mint e sorok írója 5 km ki­sebb tempójú kocogás után. - De ez a véznaság az oka annak, hogy a zord idő (hirtelen lehűlés, a szakadó eső) hirtelen „kikészít" - veti közbe -, és fel kell adnom a további küzdelmet. Az az észak-nyugat franciaországi bretagne-i Nagy Futások - a számára kedvező klíma miatt is - nem űzött vele gonosz tréfát a sors. Már a tava­lyi első részvétel után - amikor a 12 nap-12 maraton volt a penzum - 14. lett az összetettben a negyventagú mezőnyben. Belopta magát a szívébe ez a viadal. Hát még most!... Nem amiatt repes a boldogságtól, hogy az ezúttal gyérebb létszámú mezőnyben (25 induló volt) az előkelő negyedik helyen futott be két honfitársát is megelőzve. (Egyébként sem izgatják az eredmények, eddigi nagy kalandjai is a coubertini eszme szellemében fogantak.) Most olyan valami Jött be" - persze még nem akaija elkia­bálni! - amiről ő, a kapcsolatok, is­meretségek, szponzorok hiányában csak a kisemberek kiszolgáltatottságá­val a nagy világban bolyongó nomád magánzó, nem számított. - Arról van szó, hogy a francia Nagy Futás szervezője engem is, mint talán leendő törzsvendégét (?) meghívott a San Franciscó-i 12 napos ultramaratonra. Mint mondta, jól is­meri az ottani „górét", mindig küld versenyzőket. Vagyis úgy áll a dolog, hogy csupán egy Budapest-Párizs re­túrvonatjegy árából (26 ezer forint) versenyezhetnék Amerikában, amiről eddig legföljebb csak álmodtam. Ez októberben lenne. - Addig mi lesz? - Gyűröm idehaza úgy másnapon­ként ahogy időm engedi a kismarato­ni távokat. A szegedi 24 órás nonstop futásra készülök, július 10-én lesz. A nonstop típusú versenyeken való egyéni csúcsom lényeges megjavítá­sára készülök. Eddig 150 km-t - Nyíregyházától majdnem Ceglédig - tudtam pihenés nélkül futni, de most Szegeden sze­retném átlépni a számomra bűvös kétszázat. - Ebben csak az eső a legnagyobb ellenfél? Már megbocsáss, azért kér­dezem, mert két évvel ezelőtt, ha nem csal az emlékezetem, az At­hén-Spárta között zajló Spartathlont nem meteorológiai okok miatt adtad föl. - ...Ja, igen már emlékszem, nem izomfáradtság, hanem vitaminhiány lépett fel, amikor a 15. órában 130 ki­lométernél jártam. - A ti műfajotok a futáson belül nem igényel állandóan bábáskodó trénert, de az újabb és újabb „őrült­ségek" hajszolása közepette nem len­ne célszerűbb - a kellemetlen megle­petéseket megelőzendő - orvosokkal, edzőkkel konzultálnod, felhagyni a magányos farkas szerepével, az el­A Dózsa sorsának, jövőjének bi­zonytalansága miatt az ilyenkor meg­szokottnál kisebb volt a forgalom a szekszárdiak meghatározó játékosainál. Az Atomerőmű SE függetlenül attól, hogy a Dózsa vezetése bejelentkezé­sükkor rosszallását fejezte ki, hogy tár­gyalásokat kezdeményeznek Emil Dzsinoviccsal, már hívja, csábítja a já­tékost. Míg a többiek nyaralnak, azalatt a volt jugó focista már családostól láto­gatást tett Pakson, a leendő lakását már meg is tekintette. Vajon mi lesz az ára „Dzsinának"? A csatár Varga is ér­dekli az atomosokat, ám ennek inten­zitása és komolysága attól függ, hogy Khalzovot eladják-e az NB I-be vagy marad. Varga részéről is igaz - hason­lóképpen áll a dolog: ha nincs külföld, ha nincs NB I. - jöhet az ASE, * A dolgok jelenlegi állása szerint a KSC Szekszárd NB I/B. csoportos női nvűhetetlenséged hitének a míto­szával? - De ha egyszer nem a jobbnál jobb eredmények elérése vezérel... Nem emiatt döntöttem el nyolc évvel ezelőtt, hogy futni fogok. Ettől füg­getlenül igazad van, de nem azért nem konzultálok szakemberekkel be­hatóan, mert annyira makacs vagy önfejű lennék. Ez így egzotikus, így eredeti, így egyéni - a feladásokkal együtt. Ettől vagyok nagyobb önma­gam előtt. - Akkor mi motivál ebben a külö­nös hobbidban? - A mennyiség. Momentán az, hogy elérjem a még bűvösnek tűnijj^^^ kétszáz kilométert. Ha ez teljesüln^^B akkor pedig végig kéne csinálni azo-^^ kat a versenyeket, melyeket feladtam^P egy Athént-Spártát vagy egy Nyíregy­háza-Budapestet. Mániákus kilomé­tergyűjtő vagyok: a nyolc év alatt mindent beleszámítva 30 000 km-t fu­tottam, ez hétszáz maratoninak felel kosárlabdacsapatának a kezdő ötöséből éveken át nem hiányzó Pott Andreára, közismertebben (Pöttyös) nem számít­hat a klub a következő bajnokságban, mert abbahagyja a játékot. Pótlásáról, az új igazolásokról, a háttérben zajló tárgyalásokról nem szivárgott ki hír. Il­letve csak olyan általános formában, hogy a klubelnök volt és jelenlegi válo­gatottakkal tárgyal. Annyit sikerült ki­derítenünk, hogy az általunk már pub­likált hírnek, mely szerint a válogatott Csávás Szekszárdon folytatná, annak kicsi a valószínűsége. Mert most is ­mint több hasonló esetben - árukap­csolásról lett volna szó. Ha ugyanis a barát(?), élettársi?), fé(j(?) - a megfele­lő behelyettesíthető - jelen esetben a tungsramos Szakáll Miklós nem lesz a Paks játékosa - márpedig külföldi aján­lata miatt ezt aligha -, akkor az egész kivitelezhetetlen, a Szekszárd jelenlegi helyzetében meseszerű. meg. Hirtelenjében vagy száz színes fényképet vesz elő. Hatásos válasz gyanánt a kérdésre. A sajátos világlá­tás élménye, az ehhez a körhöz tarto­zókkal kialakult nemzetközi kapcso­latok a mozgatórugói. Erre már any­nyit áldozott saját zsebből, hogy ab­ból hetekig luxuskörülmények köze­pette nyaralhatna a Kanári-szigete­ken. De ha egyszer oda is csak „láb­buszon" lenne hajlandó megér­kezni... A zuhanyhíradó jelenti Dzsinovics „háztüznézőben" Pakson - Pott abbahagyja 1 »

Next

/
Thumbnails
Contents