Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-28 / 26. szám

1992. JÚNIUS 28. , SZEKSZÁRDI USAR1AP 13 Kiket tud megfűzni a Szigma és Húsos Profi átlövők után kutatnak Megtörtént, aminek meg kellett történnie... Az NB II. délnyugati csoportjának legjobb csapata, a Húsipari SESzigma - tavaszi vérveszteségei ellenére is - megnyerte a bajnokságot és feljutott az NB I. „B"-be. Az élsport szekszárdi, sőt Tolnai megyei nívóján a minőségbe. Ami önmagában még ebben a városban nem megható, de ha azt vesszük figyelembe, hogy emögött a csapat mögött már az NB Il-es menetelése során közönség, mi több, szurkolótáborjelent meg, akkor... az NB I. „B" nem csupán eme sportegyesület önnön fontosságát hangsúlyozó maf

kügye. A másodosztály ténye tovább reázza az érdeklődést, feleleveníti a adíciókat. Mert azok az úgynevezett őrdíszműves-korszakból vannak szépen. 1975-ig datálódnak. Tizenhét év nagy idő: a nagy elődök késői utódainak csapatában az NB I. „B"-ben is reményekre feljogosító Geiger Kinga vagy Németh Ildikó ennyi éves. Egyfajta - mondjuk a sportcsarnokban legalább fél házban testet öltő - kézilabdás felindulásra lehet számítani a bevezető négy-öt hazai mérkőzésen. Hogy ezeket a bizalmat megelőlegező nemcsak kézilabda-, hanem sportkedvelőket sikerül-e törzsvendéggé tenni, sőt a számukat bővíteni, vagy fokozatosan eltűnnek, mint füsti fecskék a villanydrótról, az a hátralevő bő két hónap feltételteremtő háttérmunkájának eredményétől, avagy sikertelenségétől függ. Mert a mai csapat az egy évvel ezelőtti önmagához viszonyított, na•

n dicséretes 180 fokos fordulat ellee is - remélem a lányok nem veszik zokon - a pofozógép szerepét tudja felvállalni a magasabb osztályban. - Erre pedig sem én, sem pedig a leendő szponzorok nem vevők, ezért senkinek semmilyen szempontból nem érdemes feljutni - szögezi le a boksz világából magát kézilabdára átproftlozó szigmás elnök, Heimann János, mint az egyik főszponzor. - Ennek viszont komoly ára van. Az eddig cirka 1 milliós költségvetés az úgynevezett amatőr viszonyok dominálója esetén is minimum meg kell, hogy duplázódjon. A normál logika azt diktálja, hogy a húsipar és a Szigma még mélyebben a zsebébe nyúl. - Ha jótékonysági intézmények lennénk... Én a lehetőségeink végső határáig elmegyek, bízom abban, hogy a sportegyesület, valamint a báziscég ugyanezt teszi. No és miért ne reménykedjek abban, hogy a feljutás ürügyén, ha nem csurran-csöppennek innét-onnét pénzek? Olyan csapatot akarunk összehozni, amelynek az első évben e mezőny első felében kell végeznie, amely az NB II.-t nem pályafutása végállomásának tekinti. (A vágyak és a lehetőségek nincsenek szinkronban, de végre egy szponzor gazdasági ember, aki a szekszárdi sport állóvizét felkavarná - a Szerk.) - A kialakulófélben levő kézilabdás ház hatására előfordulhat-e, hogy ez a sportág esetleg többet kap annál, mint amiről januárban szó volt? - Az egyesület költségvetéséből nem tájékoztatott Mercsényi Gyula, a Húsipari SE elnöke -, mert azt báziscégünk, a húsipari vállalat kizárólagosan a nemzetközi szintű súlyemelő szakosztálynak adta. Nincs mentőöv, a másik két szakosztálynak a saját lábán kell megállnia. Persze kézilabdaügyben le fogok, le fogunk ülni Waffenschmidt János igazgatóval tárgyalni! - A tervezett, legalább két, nemcsak státusában, hanem tudásában is profi játékost külföldről vagy itthonról szerződtetik? - Mindkét irányban elindultunk. A nálunk járt szövetségi fótitkártól, Jakab Lajostól is kapunk segítséget a kapcsolatok kialakításában, ugyanakkor hazai és külföldi játékosokat is közvetítő menedzserirodákkal is tárgyalunk. A kosárlabdázó Badics is ajánlott játékosokat Szverdlovszkból, de meggondolandó a dolog, mert az útiköltségek legalább százezer forintot emésztenének fel, és nem is biztos, hogy kellenek. * Ami a lányok nem kis örömére bizonyossá vált: továbbra is Szabó Attila lesz az edző. Az egyesület, a szponzorok nem kötik az ebet a karóhoz. Remélhetőleg eljutottak azon felismerésig: a szakértelem, a hozzáértés nem fő-, vagy másodállás kérdése. Egyébként a sikeredzőnek a csapat megerősítését célzó és más jellegű szakmai elképzeléseire is rábólintottak. - A kézilabdás csapatépítésnél mindenkor iránymutató szlogen („Végy két jó kapust, majd két átlövőt, a többit fűzd köré") most igazán aktuális. - Ez a mi esetünkben úgy igaz, hogy Tóth Marcsi visszavonulása után egy hozzá hasonló kaliberű kapust kell szereznünk, Flick Móni mellé. Továbbá ragaszkodom két, már a leigazolás pillanatában minden kétséget kizáróan NB I. „B"-s szintű bal, illetve jobb átlövőhöz, akik mellett fokozatosan be tudom építeni a csapatba Németh Ildikót és Geiger Kingát. Ez esetben Tóth Ági végre a posztjára, a szélre kerülhetne, a másik oldalra is van házon belüli megfelelő jelöltem. - Kissé meglepett, amihez még ragaszkodtál: egy főállású mindenes edző szerződtetéséhez. - Ez nemcsak a jelen eredményessége, sokkal inkább a jövő miatt fontos. Már ha az utánpótlás-nevelést, az egyéni képzést nemcsak papíron létező valaminek fogjuk fel. Erre nem azért van szükség, mert a munkahelyi elfoglaltságom miatt többször is napokra el kell utaznom. Nem ez a szempont. A beugrónál több kell ebben a szerepkörben. BÁLINT GY. Fotó: KAPFINGER ANDRÁS