Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-28 / 26. szám

Benne ülve, a helikopter mintha alig haladna. Van idő, hogy szemünkkel, szivünkkel befogadjuk a látványt, a megfogalmazhatatlan szépséget. A dombok közti két, hegyesszöget bezáró völgy ad szűk, hosszan elnyúló helyet az utcáknak. Találkozásuknál a templomtorony madártávlatból alacsonynak látszik. Az erdőkaréjozta tavak hol zöldes, hol inkább sárgás, tiszta víztükre visszaveri a déli nap sugarait. De Szálka a földről nézve is gyönyörű. Órákig tudom élvezni a víz mellett heverészve a túlsó part látványát, mások viszont a templom melletti tisztásra mennek, ha a tájat a legelőnyösebb formájában szeretnék látni. Volt, aki az utcán sétálgatva szeretett bele a faluba. / , SZEKSZÁRDI 8 VASARNAP 1992. JUNIUS 28. tek az elképzelés megvalósíthatóságában és támogatták azt, és olyanok is, akik sokáig csak mosolyogtak a megszállottságra valló ötle- ten. A kis parasztház fölújítva, műteremmel és kápolnával bővítve, a domboldalon színpad nézőtérrel, fölötte, egy teraszon pedig a stílusban pontosan ideillő, bár szerkezetében újszerű, négy-négy táborozónak helyet adó épületek sora. Sajátos kis falu a faluban. Olyan hely ez, amely iránti vágy mindannyiunk lelkében születésünktől fogva ott van: ahol boldogok lehetünk - hangzott el a megnyitón. Alkotótábor. A korábbi évtizedekben az oktatás célja a művelődés, az intelligencia megszerzése, a tanultak alkalmazásának elsajátítása volt. Ezentúl törekednünk kell az alkotó, kreatív elmék moknál, önkormányzatoknál, vállalkozóknál, megnyerte a szálkaiakat.'És három évvel azután, hogy a dombok ölelésében először pillantotta meg a templomot, megnyitotta kicsi házai ajtajait az alkotótábor, 48 ember előtt. nevelésére is. Európa nem arra kíváncsi, hogy miként tudjuk utánozni őt: a magyar népi hagyományok gazdagsága szinte páratlan, ezeket - közte a népi kismesterségek fortélyait - meg kell őriznünk, tovább kell adnunk nemzedékről nemzedékre - mondta Kálmán Attila, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára köszöntőjében. A megnyert kívánság Sokan eljöttek a tábor ünnepélyes megnyitására. Azok, akik hitItt művésztelepnek kell lenni „Négy éye a vízi társulat tóparti házába textilképet rendeltek tőlem. Amíg vártam a zsűrizésre, bolyongtam a faluban. Egyszer valaki lekiabált a domboldalból: - Eladó házat keres? Mert ez az... Jöjjön, nézze meg, kommendálhatná valakinek, ha magának nem kell! Följöttem, megnéztem. Amikor megláttam a. dombok ölelésében a templomot - ez lett a tábor emblémája '-, akkor azt gondoltam: ha mások is hasonlóan éreznek hozzám, ezt látva, akkor itt művésztelepnek kell lenni." Decsi Kiss János népművelő, újságíró, művész nem kommendálta, hanem megvette a házat és a művésztelepre vonatkozó elképzeléseiről nem nagyon beszélt senkinek. „A normális gondolkodás az, hogy ha van valakinek egy háza ekkora telekkel, akkor az telepítsen szőlőt, vessen bele zöldséget... Másfél év ment el arra, míg a családom megértette, hogy ezt meg kell csinálni. Mégis, Isten segítségével és a családéval, megkezdődött a felújítás. Azzal kezdtük, hogy behúztuk a slagot és mostuk a falakat." Mind közelebb került a cél. Kezdetben csak a kis régi parasztház folújításában, tíz ember elszállásolásában gondolkodott Decsi Kiss János. Az a munka mellett sem jelentett volna különösebb gondot a családnak. De híre ment, hogy Szálkán alkotóház épül, csoportokjelentkeztek volna, egy-egy alkalommal legalább autóbusznyi ember. „Tulajdonképpen mások találták ki, hogy tábor legyen, én meg csak rábólintottam. Arra a hangulatra, amit egy ilyen nyári alkotótábor tud nyújtani, úgy tűnik, mindig igény van. Volt néhány álmat|an éjszakám, hogy mit tegyek. Hely van, sátrakat kellene kölcsönözni... Vagy faházakat építeni..." Az álom megvalósítása érdekében a művész textil faliképei bevételéből létrehozta Szálkán a Művészetért Alapítványt. Pályázaton támogatást nyert a tehetséges fiatalok pályakezdését segítő József Attila Kulturális és Szociális Alapítványtól. Kilincselt minisztériu-