Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-28 / 26. szám

1992. JÚNIUS 377. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Az alkotótábor megálmodója és életre hívója csak annyit mondott: Édesapámtól tudom, hogy a meg­nyert kívánság gyönyörűséges a lé­leknek. Hátrányos helyzetben, irigylésre méltóan A megnyitót követő napon nyo­ma sincs a táborban az ünnepé­lyességnek. Negyvennégy kisdiák zsivaja veri föl a falu csöndjét. A tá­bor első lakói roppant izgalommal a délutáni szekszárdi strandolásra készülnek, de ebédig tesznek még egy sétát a tó körül. Csak távozá­suk után tudunk szót váltani a tá­bor vezetőjével. Mosolygó Tamás görög katolikus lelkészt élvezet hallgatni, néha az a benyomásom, mintha egy sosem hallott szép mesét mondana közös­ségről, tenni akarásról, önzetlen munkáról. A Sárospatak melletti Végardón él, ahol egy régi parókia negyedik nyara táborhelyül szolgál a környék hittanos gyermekei számá­ra. A körülmények javítása, némi kényelem biztosítása érdekében pályázattal fordultak anyagi támo­gatásért a József Attila Alapítvány­hoz. A szűkös lehetőségek miatt közvetlenül pénzt nem kaphattak, viszont ingyenesen tölthetnek két hetet Szálkán. Végardó kicsi község, a kulturá­intézmények sora kimerül a né­nany tagot számláló öregek napkö­zi otthonában és a húsz kisgyer­mekkel foglalkozó óvodában. Minden, jó értelemben vett népne­velés az egyházközségre hárul. If­júsági egyesületet működtetnek, kerékpártúrákat szerveznek, a ját­szóházban gyurmáznak, gyöngyöt fűznek, bábokat készítenek és báb­műsorokat adnak elő a gyerekek, a lelkész úr felesége irányításával énekkaruk is van, ahol egyházze­nei darabokat ugyanúgy tanulnak, mint Kossuth-nótát vagy anyák napi köszöntőt. - Több helyre is adtunk be pá­lyázatot, a Soros és az Ifjúsági Gyermekvédő Alapítványt például egy meisseni kirándulás támogatá­sára kértük, ahová a német nyelvet a legjobb eredménnyel tanuló diá­kokat visszük el. Tőlük nem kap­tunk segítséget. A József Attila Alapítvány talán a hátrányos hely­zetünk miatt tette számunkra le­hetővé ezt a szálkai táborozást, hi­szen nemcsak helyben korlátozot­tak a lehetőségeink, de a közleke­dési viszonyok is rosszak - mondja a lelkész úr. Két hét állt rendelkezésünkre, hogy az utazást megszervezzék. A helybéliek közül a játszóház és énekkar legjobbjai, a Bodrogköz és Hegyköz néhány más falujából pe­dig a hittanosok legjobbjai jutal­mul kapták a lehetőséget. Negy­vennégy gyerek érkezett négy fel­nőtt társaságában. Az élmények máris számosak. A kis házak adta minden lehetősé­get rögtön az érkezést követően ki akarták használni. Bár a természet által elkényeztetett környékről ér­keztek, csodálatosnak találták a ta­vat, a friss levegőt. Sokan fölszáll­tak a tábor megnyitásakor rendel­kezésre álló helikopterrel. Legjob­ban mégis a szervezett foglalkozá­sokra, a népi kismesterségekkel va­ló ismerkedésre készülnek. Nagyon sok a kicsik között a jó képességű, jó kézügyességű, szé­pen rajzoló gyerek - tudom meg Mosolygó Tamástól. Itt a Sárköz és Völgység népi hagyományaival, a korongozással, tojásfestéssel, gyöngyfűzéssel, szitanyomat-ké­szítéssel ismerkednek. Különösen készülnek a lovakkal való foglalko­zásra, már azt sem bánják, ha némi takarítási feladatok is hárulnak rá­juk az istállóban. Meglátni a szépet és hozzátenni valamit A népi hagyományok, a kismes­terségek továbbadását, a falusi életmód megkedveltetését a nyári táborokon kívül már a közeljövő­ben iskolaként is meg kívánják va­lósítani az alkotótábor létrehozói. Szekszárd, Bonyhád és Bátaszék középiskoláiban érettségiző, ám sem továbbtanulni, sem elhelyez­kedni nem tudó fiatalok esélyeit megnövelheti, ha itt kétévi képzés­sel szakmunkásbizonyítványt sze­reznek valamely népi kismester­ségből - például takácsok, fazeka­sok vagy kovácsok lesznek -, emel­lett elsajátítják a lovakkal való fog­lalkozás, a fogatolás, a borászko­dás fortélyait, németül tanulnak és a külkereskedelemben is némi jár­tasságra tesznek szert. Nem véletlenül mondták Decsi Kiss Jánosnak valamelyik minisz­tériumban, hogy találja ki azt is, hogy mi lesz majd az elnevezése a fazekasnak, aki külkereskedő és ért a lovakhoz? Ennél a dilemmánál sokkal ko­molyabb kérdés, hogy miként sike­rül a képzést, vagy éppen az elhe­lyezést megoldani, hiszen nincse­nek tanműhelyek, a kis házak je­lenleg nem fűthetők. - A meglévő adottságokra aka­rok építeni. A fölszerelt, de nem működő kovácsműhelyre, a decsi szövőszékekre. Elszállásolásnál gondoltam a családokra, a régi kosztosdiákok példájára, de a bejá­rás is szóba jöhet, mert nem nagy távolságokról van szó. Minél több embert be akarok vonni a munká­ba, csökkentve ezáltal a munkanél­küliséget. Azt szeretném, ha köl­csönhatás lenne az alkotótábor és a sárközi, völgységi falvak között ­magyarázza a házigazda, miköz­ben számra tolakszik a kérdés: - Mi vagy Te, Decsi Kiss János? Újságíró? Népművelő? Táborveze­tő? Menedzser? Vagy inkább tanár? - A szépség szolgálója akarok lenni. Aki meglátja a szépet, és ah­hoz hozzá is tud tenni valamit. ROSTÁS ILONA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents