Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-28 / 26. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 1992. JUNIUS 28. Szekszárdi történetek Szekszárdi motorosok Az ötvenes évek sztárjai voltak azok a motorosok, akik áldozatot, munkát és pénzt nem ismerve, megteremtették egy sajnos ma már nem létező sport alapjait a városban. Igazán nehéz volt a motorozás abban az időben, hiszen az üzemanyag beszerzésétől kezdve a legkisebb alkatrész is komoly problémát okozott az akkori fiatal versenyzőknek. De csinálták, mentek és versenyeztek. Majd minden nyáron legalább egyszer, de inkább többször is háztömb körüli motorversenyek színhelye volt a város. A Garay tér környékén volt a rajt és a Hármashíd felé haladt a mezőny, aztán jobbra a Mátyás király utcába, volt amikor a vasút előtt fordultak jobbra, volt amikor csak a Zrínyi utcáig mentek, azután ismét jobbra a városközpont felé és irány a kör vége. Ezt a távot tették meg sokszor többféle géposztályban, szólóban, meg oldalkocsival is. Nagyon ismert nevek voltak azok, akik ekkortájt versenyeztek. Ilyen volt például Ilyés János . és felesége, a Panni, Valkay Lajos, Szűcs Bandi, Szabó Pista, Csutorás Tibor, Hemmert László, Kettinger Károly, Hirschfeld Lajos, Lendvai József, Falussy László, vagy a két Hámori fiú, a Gyuszi, meg a Gyurka, aztán tovább. Az Auvalszky Karcsi, az Ivicz Géza, a Juhász Ferkó, a Majdán János, a Bay Bandi, a Gege, akinek a becsületes neve Angyal Jancsi volt. Jó pár évig tartott ez a sorozat. Mindenkinek volt saját motorja, csak pár gépet vett a szabadságharcos szövetség, ahol Pollák Bandi bátyánk felügyelte a csapatot. Eljártak versenyezni vidékre is. Pécsre, Kaposvárra, Bajára, Kecskemétre, de még Tolnán is tartottak versenyeket. Volt egy időszak, amikor salakversenyeket is lehetett látni a városban. Ezreket vonzott ez a sport. Hogy milyen motorok voltak, hát az Ilyés Jánosnak volt egy hatalmas Nortonja, nem sajátja volt, a szövetség vette, de volt NSU, MotoGuzzi, Csepel, Jawa, Indián,.. Lelkes kis csapat volt, sajnos mára már semmi sem maradt ebből a sportból városunkban. -tiikeSzobrozzunk...? Megyénk székhelyén, tehát városkánkban, újabban volt egynéhány vita. Örüljünk! Mindig jó, ha a köz kinyilvánítja véleményét és azt meghallgatják. Örüljünk például anfiak, hogy a Séd lefedéséről meteorológiailag is dokumentáltan, megoszlanak a vélemények. Mert vannak vélemények. AII. világháború áldozatainak emlékművével kapcsolatban se csendesül egyhamar a vita. Talán nem egészen jogtalanul, bár a tetszik-nem tetszik kérdésben a legbajosabb igazságot tenni. Utólagosan sem lévén zsűritag, ez nem rám tartozik. Szekszárdi lakos azonban vagyok. Tehát időnként átbandukolok a sokak által vitatott nevű Találka téren. Aminek csak örülni tudok, ugyanis ez egy várostervezési telitalálat. A környező épületek nem neosztálinista stílusúak, hanem valóban modernek. Ha a volt önkiszolgáló magasítása befejeződik, a térnek hangulata lehetne. Ellentétben a valamire mégis talán használni kellene Kiskorzó térrel, melynek úgylehet soha. Sejthetőleg semmikor senkinek nem lesz kedve korzani itt és igaza is lesz. Csakhogy a Találka tér közepén van valami, amit talán térformának kellene becézni, ha az erre járók tele lennének becézési kedvvel. Sajnos nincsenek. Egy szellemes barátom, az ide tévedt bezonsi testvérlátogatók fejlett francia ízlését nyugtatandó, az alkotás színeire hívta fel a figyelmet, melyek Popper doktor bajai Amikor egy közismert lélekbúvár fejszével vág a szépirodalom bozótjába, akkorazemberaggódni kezd. Csakhogy volt már egyszer egy orosz katonaorvos, akinek fia a legcsekélyebb egészségügyi képesítéssel se rendelkezett, de a pszichológusok azóta se szűnnek meg tanulni tőle. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijnek hívták az illetőt és a saját gyakorlatából is szinte mindent tudott arról a témakörről, melynek Popper Péter doktor „A POKOL SZÍNEI" címet adta. Ne dicsérjük, csak a tényeket állapítsuk meg. Popper doktor először egy táncjáték erejéig teszi be a lábát egy olyan területre, ahol valószínűleg ez kínálkozott a legjobb kifejezési formának. Elhiszem. Azért hiszem el, mert naiv vagyok és az igazi művész bármikor falhoz állíthat. Például a könyv „Útvesztő" című részében, vagy az egész egyszerűen zseniális „Isten komédiásai" című kétrészes darabban. Idáig a könyv maga a tömör irodalmi élvezet. Aztán sajnos a szerzőn kitör mindaz - ami egyébként az előzőkben is érezhető volt hogy bensőségesen ismeri az embereknek azt a furcsa gyűjteményét, akik önmagukat színművészeknek szeretik nevezni. Pedig többségükben csak éppen olyan pszichopaták, mint aki foglalkozik velük. Popper könyve gyönyörűség. Rendezői utasításként is használható... (Ordas) között a büszke trikolóré csakugyan szerepelnek... E sorok írója úgy gondolja, hogy egy adott területegységen (Találka tér) nem feltétlenül kell közérthető alkotásokat elhelyezni. A találkozás örömétől egymás nyakába boruló ifjú pár például borzasztó lenne. Még borzasztóbb. El lehetne képzelni egy kis medencét folyamatosan ellátó csorgókutat, ugyanis a víznek van jellege. Ennek a jelenlegi izének azonban se értelmi, se érzelmi, netán esztétikai hatása sincsen. Kár. Nemrégiben a megyei lapban a Kálvárián díszlő krómacél katedrálisba ojtott villamos távvezeték alkotója igyekezett megvédeni munkáját. Le, rajta, más alko saival már so szorosan bebizol nyitottan nagy művészjoga van hozzá. Bizonyára lesz pártolója ennek a Találka téri műnek is. Voltaire-t idézve már előre kijelenthetem, hogy „Egy szóval se értek egyet abból, amit (majd) mond, de mindhalálig védem ajogát, hogy elmondhassa." ORDAS IVÁN eni 1 oüG ZO^P A szekszárdi egyesületek* történetéből (1.) Amikor Magyarországon az 1874:25. tc. alapján először készült országos statisztika az egyesületekről, a törvényt azzal indokolták, hogy az egyesület a modern társadalom egyik legérdekesebb fejleménye. Az akkor összeírt négyezer egylet 127 fajtáját különböztették meg. Tolna vármegye 18 településének 51 egyesülete szerepelt az összeírásban, közülük 8 szekszárdi. Számuk később 130 fölé emelkedett. A következő sorozatunkban rövid összefoglalását adjuk mindazoknak az egyesületeknek, amelyek az 1840-1940-es évek közötti bő száz esztendőben léteztek Szekszárdon, esetleg az egész megyére kiterjedő hatással. Voltak közöttük olyanok, amelyek a társadalmi szerepüket sajátos politikai célokkal kapcsolták össze. Nem egy dicstelen szerepet játszott hazánk történelmében, de szólni kell róluk, mert hajdani létezésük tény. Többségében olyan egyletet említünk, amelyek hasznos munkát végeztek - megszűnésük, vagy 1949 körüli felszámolásuk mindannyiunk kára. Ezt igazolják a hasonló céllal szerveződő, mai egyesületi törekvések is. Bár sokféle céljaik miatt egy részük nehezen sorolható külön csoportba, fő indítékaik alapján a következő megkülönböztetés tehető: 1. Szakmai és érdekvédelmi egyesületek; 2. Művelődési egyletek; 3. Emberbaráti és önsegélyező egyesületek; 4. Gazdasági céllal alakulók; 5. Sportegyletek; 6. A hitéletet erősítő egyesületek; 7. Politikai céllal alakulók. „Ki részes kíván lenni, ne sajnálja abbeli szándékát kinyilatkoztatni" (Széchenyi István)