Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-28 / 26. szám

1992. JÚNIUS 21. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 373 Ingó ingatlanpiac (II.) Lakásbérlet feketén Kínálat és kereslet van - a pénz hiányzik Kereslet van - és kínálat? Hetek óta figyelem a hirdetéseket, s alig találok köztük egy-két albérletet, vagy lakásbérlet-kínálót, -keresőt annál többet. Telefonáltam, jártam a címeket, de mindenhonnan lekéstem. A sokadik kudarc után úgy döntöttem, felhívok valakit, aki albérletet keres. így akadtam a Szuperinfóban Szabó Péter hirdetésére: „egy-, másfél, esetleg kétszobás lakást bérelnék", ^iatta két telefonszám. Felhívtam ^^Ptapasztalatairól kérdeztem. - Nehéz albérletet találni ^fcezdte. - Újságban szinte alig van ^riirdetés. Mivel nem szekszárdi vagyok, eleinte nagyon nehéz volt. Most már segítenek az ismerősök, szólnak, ha megtudnak valamit. Az a tapasztalatom, hogy nagy az igény, kevés a kínálat, s ezzel viszszaélnek a bérbeadók. Az árak irreálisan magasak, még a lelakott, alacsony színvonalú lakásokért is sokat kérnek. Négyszázezer előre - Bonyolítja a dolgot - folytatta, hogy általában fél, vagy egy évre előre kérik a lakbért, azzal nem számolnak, hogy ennek kamata lenne. Egészen szélsőséges esetek is-előfordulnak. Felkeresett például egy hölgy, s közölte, hogy minimum három évre kiadja a lakását, s előre kér négyszázezer forintot. Ez havi tizenegyezer körüli összeget jelent. Megpróbáltam nem nagyon kinevetni, s elmagyarázni neki; hogy egyrészt, ha lenne is ennyi pénzem, inkább kamatoztatnám, másrészt esetleg kölcsönöket vennék fel, s bérlet helyett lakásvásárláson törném a fejem. De volt olyan „ragyogó" ajánlatom is, hogy vegyek ki egy borzasztó állapotú, nyomasztó bérházban, egy alig bútorozott szobát tizenkétezerért, konyha- és fürdőszoba-használattal. Eddig ötezerért laktunk (rezsivel együtt) egy húsz négyzetméternél nem nagyobb lakrészt, amit az első perctől átmeneti megoldásnak terveztünk. Rendesek a háziak, az ár is kedvező, de szellőztetni lehetetlen, s úgy érezzük, ránk dőlnek a falak. Ráadásul vettünk egy kutyát is. Szóval majdnem fél éve keressük a megfelelőt, úgy tűnik, most sikerül - fejezte be beszélgetőtársam. Terheseknek reménytelen Az utóbbi években csökken a bérbeadók száma, de nem annyira, mint amennyire a hirdetések számából gondolhatnánk. Lényegesen nagyobb a kínálat, csak az információk rejtett csatornákon terjednek. Ennek oka, hogy rosszak a bérbeadók tapasztalatai. Sokszor bizony joggal féltik lakásaikat, mert a pusztítások nyomainak eltüntetéséhez olykor még a teljes bérleti díj sem elég. Albérlőt is egyre kevesebben fogadnak, nem kis kockázat együtt élni egy ismeretlennel. Ezért inkább az ismerősök körében, vagy ajánlásaik alapján keresik a bérlőt. S mint monopol helyzetben lévők, a piac törvényei szerint komoly feltételeket szabhatnak. Terhesekkel, kisgyermekes (főleg egyedülálló) szülőkkel szóba sem állnak. Elvétve akad csak, aki befogadja őket, akár csak rövid időre is, pedig egyre több idős ember képtelen fenntartani a házát. Szívesebben választanak egyedülálló férfiakat, vagy olyan gyermektelen, fiatal párokat, akik csak aludni járnak „haza", a hét végét pedig szüleiknél töltik. Volt olyan idős néni, aki ez utóbbit alapfeltételként határozta meg mondván, aki nincs jóban a szüleivel, rendes ember nem lehet. Inkognitóban Célravezetőbb, ha a bérlő hirdet, mert így a bérbeadó nincs kitéve az érdeklődők zaklatásának, személye titokban maradhat, ami nem közömbös az adózás szempontjából. Nincs értelme ugyanis legálisan kiadni a lakásokat mondják -, mert a bevétel nagy részét elviszi az adó. Kevesebbet, ha a bérbeadó vállalkozásként l^ezeli: könyvel és elvégzi az egyéb szükséges adminisztrációs munkákat, így leírhatja költségként a lakáskarbantartásra fordított összeget is. A másik lehetőség szerint a bevétel kilencven százalékát kell az évi adóalaphoz írni, s ezután fizetni az adót. Ebben az esetben nem írhatóak le a felmerült költségek. Ilyen adótörvények mellett mi marad az átlagosan nyolcezer forintos lakásbérlet, három-négyezer forintos albérlet és két-háromezres komfort nélküli lakrész bérleti díjából? Nem sok. Kiadják feketén, már. jó előre tisztázva, hogy egy esetleg ellenőrzés esetén régi családi barátságra hivatkozva mindketten azt mondják: ingyen laknak ott. Az illegális lakáskiadás sok kockázattal jár. Egyik felet sem védik szerződésben foglalt jogai, nincs rögzített felmondási idő, nincs biztosíték arra, hogy a bérlő kitehető, vagy a lakásbérhátralék behajtható. A bérlő pedig, ha nincs bejelentve, orvosi ellátásban sem részesül. Mondják, hogy az ügyesebbek - több szerződés kötésével - már megtalálták ajogi megoldást... FEKETE KATALIN ^^Levéltári források és egyházi ^Pttárak adatai azt mutatják, hogy megyénkben és Szekszárdon is, a reformkori kísérleteket követően, a kiegyezéstől az első világháborúig tartó fél évszázad tekinthető az egyesületek virágkorának. A két világháború között az állam kulturális és szociális intézményeinek kiépülése a klasszikus egyesületi célok változásával járt. Ebben a folyamatban jelentős hatása volt annak, hogy különösen az 1910-es évektől, hitbuzgalmi tevékenységük erősítésére az egyházak világi szervezeteket hoztak létre. Ezekben az évtizedekben működött a legtöbb egyesület, de az állami beavatkozás szigorú korlátai között. Kevés élte túl a második világháborút, a fennmaradók megkapaszkodását politikai nyomás nehezítette. Többségük magától feloszlott, vagy belügyminisztériumi határozattal megszűnt. így jártak azok a régi szekszárdi egyletek is, amelyek fontos társadalmi, gazdasági, kulturális és szociális szerepet töltöttek be a város életében. Valóban létező és felismert igényekre épültek, lehetőséget kínálva a feladatok közös megoldására. Az állami intézkedések szorításában is őrizték autonómiájukat, az önálló állampolgári cselekvés jogát. Közülük nem egy a társadalmi és kulturális közélet részévé vált hagyományokat alakított ki és jelentős vagyonra, ingatlanra tett szert. Emléküket felidézve fontos tanulság, hogy a leghasznosabb egyesületek története öszszekapcsolódik a város kiemelkedő személyiségeinek életútjával. Azok példájával, gondolkodásmódjával és szervező, irányító munkájával, akik minden korban készek voltak a jó ügyek mellé állni, hasznos célokat szolgálni. A szekszárdi egyesületek történetének rövid áttekintése előtt még annyit; szerepüket nem szabad túlértékelni, de alábecsülni sem. Tekintsük őket annak, amik valójában voltak: a társadalmi önszerveződés példáinak, többségükben hasznos próbálkozásainak. (Folytatjuk) KACZIÁN JÁNOS Evangélium „Nem abban van a szeretet, hogy nti szerettük Istent, hanem hogy O szeretett minket és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért" Ján. 4:10. Minden este, amikor csak tehetem, amikor a gyermekemet lefektetem, pár percet arra szánunk, hogy a nap eseményeit megtárgyaljuk. Ezek rendszerint igen bensőséges és jelentőségteljes beszélgetések. Egy este megkérdeztem kisfiamat, hogy milyen érzés négyévesnek lenni. Azt felelte, hogy ez nagyon „különleges" érzés. Miért? - kérdeztem. Csodálkozva nézett rám. Úgy látszik, kétségbe vonta kérdésem őszinte voltát „Mert tudom, hogy édesanyám szeret" - mondta mosolyogva. Válasza azt juttatta eszembe, hogy az élet lényege tulajdonképpen az, hogy szeressek és engem szeressenek. Az élet központi gondolata és létezésünk értelme viszont az, hogy ISTEN SZERET! Az élet terhei, bűneink elhomályosítják ezt a nagy igazságot, néha talán teljesen el is feledkezünk róla, de azután visszatérünk Hozzá. Belátjuk, hogy minden más, amiben bíztunk, csak pótlék ahhoz a tudathoz képest, hogy ISTEN SZERET bennünket. Ha ezzel a meggyőződéssel közeledünk Hozzá, akkor legmélyebb vágyaink is kielégülnek, beteljesednek. „Milyen érzés, hogy Isten gyermeke vagyok?" - kérdeztem magamtól. Nagyon különös érzés, mert tudom, hogy ISTEN SZERET! Isten szeret, ez életem éltető eleme. Imádkozzunk: édes Atyám, emlékeztess mindig arra az alapvető igazságra, kegyelemre, hogy SZERETSZ, ámen. GYURKÓ JÓZSEF metodista lelkész