Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-04-12 / 15. szám

1992. ÁPRILIS 12. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 R é a t a néhány szóval be kellene, hogy mutassalak az olvasóknak, írhatnám azt: irodalomtörténész vagy - a szekszárdiak számára különösen emlékezetesek Babits-versfelfedezö előadásaid. Vagy írhatnám azt, hogy a Bibliaiskolák Közösségének vezetője vagy - az előadássorozat, amelyet már második éve tartasz Szekszárdon, ehhez köthető szorosabban. - Mint az egyesület neve is utal rá, mi azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy az emberek megismerjék a Bibliát. Előadássorozatokat tartunk, van levelező bibliaiskolánk, nyári táborokat szervezünk. Könyvet adunk ki, s van egy folyóiratunk, a Jó Hír. Bárhová hívnak, a határokon túl is szívesen tartunk előadást Erdélyben vagy Svájcán, Szabadkán vagy Szlovákiáin. A sorozatokon is a Bibliával cárom megismertetni az embereket, mivel úgy gondolom, hogy a hit alapvetően ismeretelméleti kérdés. - A nyolcvanas évek közepén a rádió Társalgó műsorában hallottam egy előadásodat Salamon Énekek énekéről. Tekinthető ez a kezdetnek? - Ez még a hőskor volt, de nem a kezdet. Ekkor már három éve folyt a sorozat Budapesten, a jogi karon. A rádió ajúniusi záróelőadást vette fel. így került be a Társalgóba, amelynek szerkesztőjével, Liptay Katalinnal együtt voltunk Eötvös-kollégisták. A kezdet a TI.T-hez és a Pozsgay-féle tantervi reformhoz köthető, amelynek keretében 1981en a gimnáziumi tananyag része ?tt a Biblia. A tanárok azonban lőképzettség híján nem tudták tanítani. A TIT számukra és az érdeklődők számára szervezett egy sorozatot a Bibliáról, amely aztán minden évben folytatódott. Budapest után Győrött, Szombathelyen, Kecskeméten, Szegeden, Szolnokon, 1989-ben már közel 30 városban tartottam előadásokat. - Gondolom, azért ez nem volt ilyen egyszerű, mint ahogy most elmondod... - Anekdotákat akarsz hallani? Kecskeméten például úgy hirdették meg a sorozatot, hogy az előadáson az összes pártfunkcionárius felesége ott volt. Az előrelátó szervező hívta meg a hölgyeket, hogy az előadás jó hírét vigyék férjeiknek. Győrben betiltották a sorozatot, s még a szomszédos megyét is rá akarták venni erre. - Mit tapasztaltál, az eltelt több mint tíz év alatt mennyiben változott az emberek viszonya a Bibliához? - Az embereknek először nem is volt viszonyuk a Bibliához mert nem volt a kezükben. Úgyhogy mindig vittem pár Bibliát, ami az előadások után elfogyott. Aztán tízet, húszat vittem, s Szombathelyre már nagy turistatáskával érkeztem. Fel is jelentettek propagandaanyag terjesztéséért. Egyébként az egészben az a legszebb, hogy az emberek elkezdik olvasni a Bibliát. Az elhangtak, de kérdezni a párttitkáron és egy-két emberen kívül nem maradt ott senki. Ő viszont komoly Biblia-kutató ember lett. Egyébként ott is feljelentettek, hogy a klerikális reakciót támogató előadásokat tartok. Előre figyelmeztettek, hogy még a járási párttitkár is eljött. Éppen Eszter könyve volt a téma, a besúgó Hámán jellemzése. Egy-két lapáttal még rá is tettem: nem azoktól kell félHiszem, hogy minden ember megszólítható („Ha tőlem kérdeznék meg, hogy mi a legfontosabb dolog a világon, azt válaszolnám: példánkkal arra késztetni embereket, belülről érezzék szükségét annak, hogy megváltozzanak." R. J.) A téli, a kora tavaszi éjszakába nyúló esték nagyon hidegek. A Babits művelődési ház társalgójának bejáratánál „A Biblia a társművészetekben" sorozat előadásai után mégis sokan toporognak. A ház bezár, de ők még Reisinger Jánosra várnak. Folytatni akarják a beszélgetést... zottaknak utánanéznek, olyan kérdéseket tesznek fel, amelyekből látom, hogy mélyen foglalkoztatja őket egy-egy összefüggés. S ez a legnagyobb dolog. Mert az ember ne arra törekedjék, hogy mások elfogadjanak dolgokat, hanem hogy utánajárjanak. Soltvadkertről például azért mentem el, mert bár sokan járni, akik nem hajtanak térdet, hanem azoktól, akik a király kegyeibe férkőznek. Láttam, a párttitkár figyelt, s két hét múlva egész családjával ott volt. Mert valóban nem azoktól kell félni, akik becsületesek, és lelkileg ragaszkodnak a meggyőződésükhöz, hanem akik elvtelenek. Ez nagyon szép példa volt. Hiszem azt, hogy minden ember megszólítható, minden embernek van lelkiismerete. Az igaz és tiszta dolgok azért valahogy csak eljutnak hozzájuk, s elég gyorsan állásfoglalásra is késztetik őket. Ezért az egyén, az ember a fontos számomra. Régen, amikor bejött egy besúgó vagy párttag, azt ugyanúgy embernek tartottam, mint azt, ami ma így mutatkozik be nekem, hogy „benne vagyok a városi szenátusban". - A szekszárdi hallgatóságról mi a véleményed? - Szekszárdon is élénk érdeklődés volt, míg a zsinagógában tartottuk az előadásokat. Nagyon jó kérdések hangzottak el, s a mostohább körülmények ellenére máig megmaradt 30-40 érdeklődő. Ez máshol is így van. Az embernek úgy kell beszélnie, hogy mindenki értse, de nem dédelgetheti azt az illúziót, hogy mindenkiben sikerül felkeltenie egy mélyebb igényt, komolyabb érdeklődést. Sokszor elgondolom, hogy hány embert megismertem már és hány ember elmaradt, akik nagyon komolynak látszottak. Volt olyan, aki névtelenül írta a" leveleket, legépelt nekem szakanyagot, mindent. Nagy nehezen felfedte kilétét, hetente jött, mindig más kérdésekkel, s két éve teljesen elmaradt. De akadtak olyanok is, akikkel pár hónap leforgása alatt a legközelebbi barátok lettünk. - A kezdetek óta nagyon sok minden megváltozott, így például más lett az emberek viszonya a hithez, a valláshoz is. Túl sokan és túl hirtelen váltak Saulusokból Paulusokká. Egy hívő ember hogyan éli meg ezt? - Hogy egy emberben mi zajlik le, mi azt kívülről nem tudjuk eldönteni. De nekem is van egy olyan félelmem, hogy az 1947-es helyzethez hasonlóan most is sokan nagyon gyorsan, minden különösebb meggyőződés nélkül álltak át az éppen uralkodó eszme oldalára. Egy valóban hívő ember a nehézségek között is vállalta meggyőződését, s ma sem irigyeli azokat, akik pozícióba jutnak. Félő viszont, hogy azok az emberek, akiknek most megadatik a szabadság, hogy utánajárjanak valaminek, rövidre zárják a kört, és megint csak a gazdasági hasznosság szempontjából mérlegelnek. Nagy Janka Teodóra Fotó: - kapfinger -