Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-01 / 9. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. MÁRCIUS 15. Jobbágyfelszabadítás es földosztás Inteijú Gergátz Elemér földművelésügyi miniszterrel - Miniszter úr! Három törvény is született a közelmúltban, amelyek mindegyike alapvetően megváltoztatja a mezőgazdaságból élők életét. Mi erről a véleménye? - A kárpótlási törvény még tavaly, a szövetkezeti és az átmeneti törvény most született. Meggyőződésem, hogy ez a két törvény több vagyont mozgat meg, mint az 1848as jobbágyfelszabadítás és az 1945ös földosztás együtt. Ennek a következményei nagyon nagyok lesznek, hisz átstrukturálódik újra a mezőgazdaság, azoknak az embereknek, akiktől itt negyven éven keresztül csak elvettek, most visszaadunk valamit. Újra tulajdonosok lesznek. A mezőgazdaságban zömében a magántulajdont állítjuk vissza, mint a piacgazdaságra jellemző és azt meghatározó tulajdonviszonyt. A lényeg, hogy az emberek újra birtokosok lesznek. - Tehát nem lesznek szövetkezetek? - Szó sincs erről. Mi nem a szövetkezés ellen vagyunk, az új típusú szövetkezések létrehozásával nem az a kérdés, hogy belépsz-e, hogy beviszed-e vagyonodat az új típusú szövetkezésbe. - Tehát kétféle modell alakul ki. Megmaradnak a szövetkezetek és mellettük megjelenik a magángazdálkodó, magyarán az önállóan dolgozó parasztgazdaság... - A szövetkezetnek csak a jellege változik. A régi típusú szövetkezetben az emberek bérmunkások voltak, most ez a tulajdonosok szövetkezése lesz. Nem klasszikus szövetkezet ez, nem olyan mint a Nyugat-Európában lévők, ez olyan magyar módra alakuló, a helyi viszonyok talaján létrejött magyar szövetkezet lesz. - Lesznek biztos sokan, akik a magángazdálkodás útjára lépnek. Miniszter úr szerint mi az az ideális méret, ahol már nyereségesen lehet gazdálkodni? - Ez természetesen attól függ, hogy a magángazda mivel foglalkozik. Egy szőlő-gyümölcstermesztőnél nyilvánvalóan sokkal kisebb terület is elég, mint egy klasszikus mezőgazdasági termékeket, gabonát termesztőnek. Ott már a harmincötven hektáros terület szükséges, ahhoz, hogy gazdaságosan tudjon termelni. - A magántermelésnek a földön kívül számtalan más feltétele is van. Gondolok itt a gépek, berendezések beszerzésére, annak kezelésére és nem utolsósorban azokra a paraszti ismeretekre, amelyeket az elmúlt évtizedekben elfelejtettünk. - Hozzá tartozik az is, hogy az eddigi termelőszövetkezetek elszoktatták attól az embereket, hogy gondolkodjanak. Mindenkinek megmondták, hogy mit csináljon és azt tette. Részmunkafolyamatok jutottak csak a termesztési ciklusban egy-egy emberre. De majd megtanuljuk, megtanulják ezt újra az érintettek. Ehhez persze minden segítséget megadunk. Ha kell tanfolyamokkal, ha kell kedvező lejáratú és kamatú kölcsönökkel, szóval a kormány kész arra, hogy az egyéni gazdálkodást választókat megfelelő módon segítse. Mindezek mellett én azért előadásaimban arra a régi mondás igazságára biztatom az embereket, hogy „segíts magadon és az Isten is megsegít". Nem lehet ölbe tett kézzel várni a sült galambot, mindenkinek tennie kell lehetősége, tudása szerint minél többet azért, hogy maga és családja boldogulását biztosítsa. (Beszélgetésünkkor rákérdeztem az akkor még érvényben lévő február 29-es Torgyán féle határidőre. Az események azóta felgyorsultak. Alig három órával később a déli hírekben már elmondták, hogy Torgyán József és a köré csoportosuló szűk mag tagjai több kisgazdát - köztük Gergátz Elemér minisztert is - kizárt a pártból. A döntés következményeiről lapzártakor még nem tudtunk írni. A folytatás következik...) - Tamási TOTÉVedések végjátéka Nem járnak ma jó idok Tolna megyében az építőiparra (sem). A tartós dekonjunktúra következtében sok cégnek legföljebb az ország másik végében akad munkája, mások külföldre kacsingatnak, a horvátországi újjáépítéstől remélnek mentőövet. Akad, akin már a versenyképes ár, a helyben végezhető, mégoly jövedelmező munka sem segítene. Az első... A Totév-et annak idején kétezer fő foglalkoztatására, mai árszinten számítva évi kétmilliárd forintos árbevétel elérésére, többszintes épületek, sőt igazi „nagyberuházások" megvalósítására hozták létre. Alighanem ez volt az a bizonyos első tévedés. Már egy évtizede megkezdődött, s az utóbbi két-három évben fölgyorsult a hanyatlás. A technika, a munkaerő kihasználatlan volt, az adósság s a kamatteher nőttön-nőtt. A múlt év végén megkezdődött a nagyvállalat fölszámolása. Nem lesz részvénytársaság A „tanácsi vállalat" fölszámolásával párhuzamosan folyt egy részvénytársaság megalakítása - a ceg történetének talán egyik utolsó kísérlete. A cégbírósági bejegyzés ellenére ugyanis a felszámolással megbízott Állami Fejlesztési Intézet az rt. működéséhez a hitelezők védelme érdekében nem járult hozzá. A Totév tartozása mintegy 150 millió forint, ebből 60 millió a bankoknak járna, a többit pedig a szállítók bánják. Alig van sajnos jelentősége, hogy a cég kintlévőségei is 50 millióra rúgnak, vagyona pedig a 400 millió forintot is eléri, hiszen előbbi behajthatatlan, utóbbi pedig eladhatatlan. Ilyen körülmények között az ÁFI nem engedte kimenteni - ha úgy tetszik; a hitelezők elől menekíteni - azt a 30 millió forintnyi vagyont, s benne 7 millió forint készpénzt, amivel a volt Totév a Totévrészvénytársaságba beszállt volna. Az rt. bejegyzését semmisnek mondták ki, a felszámolás folytatódott. A vállalat minden szerződését fölmondták, a központi felep működtetéséhez szükséges 40-50 dolgozón kívül mindenki hamarosan megkapja a munkakönyvét. Háromszáz embernek szűnik így meg a munkaviszonya, akik átlagosan - 100 ezer forint körüli öszszeget kapnak végkielégítésként. Kft.-k a romokon - Jobb ez a megoldás a dolgozóknak - mondja Balogh Lajos igazgató f. a. (ahogy most ír alá, jelezvén, hogy cége felszámolás alatt áll). Ő saját hatáskörében nem tehette meg, ami a felszámoló szervezetnek hatalmában áll, hogy az élő szerződéseket fölmondja, a dolgozókat szélnek eressze, ám előzőleg a vállalati vagyon terhére tisztes végkielégítést adjon nekik. Ezért döntöttek akkor jobb híján a részvénytársaság-alakítás mellett. De az új megoldás jobb, mert a döntően állami tulajdonban lévő, s forgóeszközzel csak szerényen ellátott rt. helyett most - a végkielégítésképpen kiosztott 36 millió forintból 4-5 életképes kft.-t hoznak létre a dolgozók a „romokon". Ezek az új szervezetek teljes egészében privát tulajdonban lesznek. Azon túlmenően, hogy a dolgozóknak a végkielégítés révén kezükbe kerül a kft.-be való belépéshez minimálisan szükséges törzsbetét összege, egyéb ked^fc zö momentum is akad; a dolgozóéi nevükön szereplő eszközöket igaMkttányos áron megvásárolhatják, aVpítésvezetőségeknek melyek kft.-t alakítanak, a kezelésükben lévő gépekre, eszközökre - szintén alacsony áron elővásárlási joga van. Epilógus A kft.-k remélhetőleg valóban életképesek lesznek. Nyilván akadnak majd sokan a most elbocsátás előtt álló 300 emberből, akiknek nem lesz helye egyikben sem, s akik - végkielégítés ide vagy oda - nem tudnak maguknak egzisztenciát teremteni. Vesztesek lehetnek azok a hitelezők is, akik nem jutnak a pénzükhöz. A privatizáció valahogy mégis megvalósul, az életképtelen nagyvállalat megszűnik. Megszünöget. A pillanatnyilag egységes telep működtetése, a bérlők kiszolgálása, a vámudvar és vámszabadterület lehetőség szerinti eladása, a fölszámolás teljes véghezvitele még egy darabig elhúzódhat. Akár néhány évig is. -ri-