Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-01 / 9. szám

1992. MÁRCIUS 1. , SZEKSZÁRDI lASARNAP 7 Mit égetnek a kórházi kemencében? Emberi szövetek, végtagok sorsa... t r Dr. Bényi Mária irodájának ablaka éppen a sokat vitatott kéményre néz. Az Állami Népegészségügyi és Tisz­tiorvosi Szolgálat Tolna Megyei Inté­zete közegészségügyi osztályvezetője elég, ha felemeli tekintetét, láthatja a felfelé kígyózó fíistgomolyt. Csakúgy, mint a kórház szomszédságában lakó szekszárdiak, akik a visszhangtalan bejelentéseiken sem okulva, tovább ostromolják az erre illetékeseket a környezetszennyezés megállításáért. A szakember kevésbé indulatós, hi­szen tudja, nem az szennyez legin­kább, ami ijesztően fekete... Megsemmisíteni helyben! A megyei kórházban keletkező ulladék éppen fertőző volta miatt inősül „veszélyesnek". Megsemmi­Ttésére tavaly nyáron emeltek egy kemencét, hiszen az intézményben termelődő hulladék az'egyszer hasz­nálatos eszközök térhódításával ug­rásszerűen gyarapodott, ezzel egy időben pedig szigorodtak a környe­zetvédelmi előírások. A szeméttele­pen ma már ilyen anyagok nem he­lyezhetők el, az elszállítás pedig szin­tén költséges megoldás. A kórház területén állították fel tehát az NHK-600-as kazánt, amely az országban másutt bevált és műkö­dik. Szekszárdon egyelőre nem. Az okokat keresni nem a mi dolgunk, er­re hivatott jelenleg az igazságszolgál­tatás, hiszen bíróság előtt az ügy. A per tárgya: a megbízó a budapesti Kisipari Termeltető Vállalatot, mint kivitelezőt okolja, amiért a kazán közvetlen környezete, légtere túlzot­an felmelegszik. A felperes vélemé­nye szerint nem építettek kellő nagy­ágú szellőzőt, amit mindenképpen 'orrigálni kell ahhoz, hogy műszaki­lag is elfogadható, átadható legyen a konstrukció. Addig pedig? Nincs mit tenni, a kórházban évente 615 mázsa hulladékot kell megsemmisíteni, ha másként nem megy, próbaüzem gyanánt. Ami kö­zel két esztendeje tart. A nagy mennyiségű hulladék egyszer haszná­latos eszközökből, infúziós szerelvé­nyekből, katéterekből, kötszerekből, gézből, gumikesztyűből, éles eszkö­zökből, injekciós tűkből áll. Szigorúbb határértékek Szakmailag nem túl kedvező, de optimális működtetés esetén nem is káros a kórház területén üzemeltetett hulladékégető. Ezért is állapítottak meg az átlagosnál jóval szigorúbb ha­tárértékeket a kibocsátott égéster­mékre vonatkozóan. Ennek betartását a Közép-dunán­túli Környezetvédelmi Felügyelőség ellenőrzi. Eddig az előírt évi egy vizs­gálatra került sor, aminek eredménye laikusok számára is információ érté­kű: Határérték Mért eredmény füstgázmosóval Füstgázmosó nélkül szilárd égéstermék 0,11 0,05 0,08 szén-monoxid 4,20 0,42 0,56 kén-dioxid 0,21 0,03 0,06 klór HCL 0,12 0,02 0,05 nitrogén-oxidok 0,15 0,03 (a számok mértékegysége kg/óra) 0,04 Folyamatos kontroll-lehetőséget a tisztiorvosi intézet részéről rövidesen beállítandó multigáz analizátor teremt majd meg. Ez a szerkezet a szakember véleménye szerint alapvetően megvál­toztatja a környezetvédelem, a regiszt­rálás lehetőségeit, hiszen a korábbi két­három gázféleség helyett több tucatot képes kimutatni ez a rendkívül érzé­keny műszer. Addig marad az alkalom­szerű mérés. A technológiai leírás úgy rendelkezik: a veszélyes hulladék meg­semmisítése kétlépcsős égetéssel, füst­gázmosó alkalmazásával történhet meg. Hogy miért nem így végzik ezt a műveletet? Mint megtudtuk 1400 Cel­sius-fokon égetnek mindent, ami töké­letes égést biztosít és az égéstermék füstgázmosó nélkül sem közelíti meg a határértéket. Olyan alkalomszerű és kismennyiségű működtetésnél, ahogy azt a kórházban teszik, egyszerűen ráfi­zetéses, nem éri meg... Kényszerkoporsóba temetik... Az információhiány mindig rémhí­reket szül. így forog most már közszá­jon az a feltevés, hogy emberi testré­szeket égetnek el a kórházban, sőt bár­milyen morbid a dolog, egyesek kre­matóriumról beszélnek. Mindez az emberi fantázia szüleménye, nyugtat meg dr. Deák György igazgató-főorvos. Nagyon szigorúan szabályozott, hogy mi égethető el orvosi, humánus, illetve környezetvédelmi szempontok alapján. Az utóbbi egzakt módon körülhatárol­ható, de vajon etikai megközelítésből milyen választ kapunk? - Az emberi szervezetből eltávolí­tott anyagokat, szöveteket, amputált végtagokat szükségkoporsókba tesszük és eltemettetjük. Évente közel 50 ezer forintot költünk erre a célra, beleértve azokat a számozott koporsókat, ame­lyekbe azon halva született gyermeke­ket helyezzük el, akikről a család nem kíván gondoskodni - mondja dr. Deák György. A műtéttel eltávolított anyagokat az említett műveletig formaiinban tárolják a kórház pathológiai osztályán, amely­nek vezetője maga az igazgató-főorvos. Izgalmas kérdés, hogy ezekkel az anya­gokkal végeznek-e kísérletet, egyálalán létezhet-e valamiféle visszélés? Az igazgató hangsúlyozza, hogy szövetek­kel semmiféle kísérletet nem végeznek Szekszárdon, erre egyébként csak a Pé­csi Akadémiai Bizottság Kutatás Etikai Csoportjának engedélyével nyílna mód. Jelenleg törzskönyvezett gyógyszerek kipróbálását végzik az intézményben, il­letve megkapták az engedélyt, hogy egy: az USA-ban végzett kísérletbe bekapcso­lódjanak. Az Alzheimer-kór, az öregkori elbutulás vizsgálatához szolgálnak majd kísérleti anyaggal, ami annyit jelent: tíz elhalálozott idős ember agyának kis da­rabját továbbítják. Természetesen kizáró­lag a hozzátartozók tudtával és beleegye­zésével. Takács Zsuzsa ARIEL ismét az első Március 5-én BIOTEN-termékek bemutatója használati tanácsadással. Közületek, magánfelhasználók, ügynökök érdeklődését várjuk boltunkban. Olcsó ár, kiváló minőség! Ariel háztartási bolt Szekszárd, Alisca u. 13. Szakács szakoktatót keresünk. Kovima Kft. Szekszárd, Ybl Miklós u. 3. Nyomtatványt legolcsóbban nálam vásárolhat! Vagy megrendelheti a Béri Balogh u. 28. sz. alatti nyomtatvány-, papír- és írószerboltban. Heti jegyzet Az a helyzet... liogi a: ivilw lH-iin-gi «/unitira. I nnmniii HUVI /»<•. szinte önfeledten, nem sejtven, hogy rövidesen epeömlése lészen, esetleg egy enyhébb lefolyású gutaütés szélére sod­ródik. Befizeti a csekket, náluk fog romlani a pénz, így viszonylag nyugodtan darvadozik egy tucatnyi emberből álló sor végén. Ragyogó dolog - gondolja, gondolássza az ember ácsorogva -, hogy ennyi milliót beleöltek egy új épületbe; csillog-villog minden, műmárvány, üveg, réz, még a sorban állók szeme is... Van egy hírlapokat árusító rész is. Gondolná az em­ber, hogy vesz egy lapot és azt böngészi, oldandó a sor­ban állás kínjait-keserveit. Lehet itt kapni például Tiffa­nit -, ha ugyan két ejfel írják - és egyéb romantikus so­rozatokat, talán még a szabadidő hasznos eltöltését cél­zó, maszturbációs szokásokat taglaló, színvonalas iro­dalmat is. Élet és Irodalom van? kérdi az ember. Az nincs. No persze, miért lenne, ha egyszer a posta terjesz­ti... Az ember áll a sorban és hallgatja sorstársai defetista megjegyzéseit. Ez rosszabb mint a régi volt, mondja egy idős hölgy előttem, nyilván demagóg, nem érti a fejlődést. Eddig két ablaknál lehetett befizetni a csekket, de nem volt elég hosszú a sor és a szemfüles illetékesek és górék azonnal intézkedtek, a második ablaknál megszüntették a csekkforgalmat; ott most a Postabank ügyletei dúlnak, kamatlábak kamatolnak, satöbbi. Végre van egy normá­lis sor! Itt persze,az állampolgárok renitenskednek. Nyaknyújtogatás, előszegezett állak, kutató tekintetek, időnként valaki kilép a sorból és oldalvást lesve próbálja megtudni, mi az istent csinálnak odabent. Mikor nagyso­kára odaaraszol az ablak közelébe az ember, akkor látja az okot. A bent ülő számítógéppel dolgozik. Lehet hogy kettővel is! Ekkora haladás láttán az ember megkapasz­kodik. Először a csekkszámot gépeli. Pöttyint egyet, az­tán a képernyőre veti szeme sugarát, vajon eltalálta-e a megfelelő számot. Ezt nyugtázza, majd tekintetét újra a csekkre veti, pöttyint, ellenőrzi, majd ösmét a csekk... Az ember elámul, hogy lehet manapság ilyen alapos mun­kaerőre szert tenni, de nem sok ideje marad a csudálko­zásra, mert újabb pötyögtetés veszi kezdetét, most nyilván a pénzösszeget regisztrálja. Ezt követően a csekket be­dugja a gépbe, mire vartyogó hang jelzi, hogy a gép vala­mit szászéról -, nyilván ráír a papírra -, ami kisvártatva fölbukkan. Ezután jön a hagyományos vonalzó, az ellen­őrzőszelvény manuális letépése, eme momentum tán a legkevésbé korszerű. Kissé a régi időket idézi, mikor a stemplivel lepöcsételte a postáskisasszony a csekket, le­tépte az ellenőrzőszelvényt, visszaadta, pénzt bevette, passz. Ez mára nyilvánvalóan elavult és túl egyszerű volt. Ugyanez a helyzet a levélfeladást szolgáló ablaknál. Ajánlatom az lenne, hogy a szóban forgó két ablakot is csak időszakosan tartsák nyitva; mondjuk óránként tíz percre. A főnökök el fognak ájulni, hogy milyen formás sorok lesznek a postán. - st -

Next

/
Thumbnails
Contents