Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-01 / 9. szám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. MÁRCIUS 15. Johnson A világ másik felérni beszéli egy nagynevű fickó a képernyőn. Egy szót sem értettem belőle, de a hanglejtése, a gesztusai a tévé elé vonzottak. „Magic Johnson emeltek magasba egy táblát; a világ legjobb kosárlabdázóját búcsúztatták. Csapattársak, trénerek, menedzserek, barátok beszéltek a labdazsonglőrről, jól szituált urak, nagyestélyis feleségek, világhírességek, színészek, politikusok és sportbarátok körében. Aztán Johnson beszélt, mindenkit, szülőt, testvért, unokaöccsöt, jegyest sorra véve... Johnson AIDS-es, ezért kellett távoznia. Megtehette ezt minden lekezelő hangsúly, dehonesztáló megjegyzés, pikírt riporteri kiszólás nélkül. Nem kérdőjelezték meg utólag sportpályafutását, nem bizonyították be sportszerűtlen magánéletét, nem jelentkeztek utólagos szemtanúk szaftos pletykákat szállítva. Nem kellett szakírók értekezéseit olvasnia arról, hogy az utóbbi időszakban kevésbé ment számára a játék és valójában iksz csapattársa sokkal hasznosabb a pályán. Nem fordultak el tőle egyik pillanatról a másikra, nem figyelmeztették a Jó barátok", hogy azért ezután is marad a barátság... Nem kell szemlesütve járnia, vagy csakazértismegmutatom magabiztosságot magára erőszakolnia. Önmaga maradhatott. Becsülik azért, amit eddig nyújtott a közönségnek és megkapta a méltó búcsúzás lehetőségét. Kell-e mondanom, hogy az USA-ban? Nálunk magyarázkodni lehet és félreállni. Letagadni és elkullogni, meghátrálni, érdemek elismerése mellett áthelyeződni, jó esetben korkedvezménnyel nyugdíjba menni. Természetesen európaiságunkat hangsúlyozva. Ki tudja, ez az út visz-e a tengerentúlra is...? - takács Ami a hír mögött van.. A kisajátítások anatómiája A városházi hírekben gyakorta adunk közre olyan hírt, melynek forrása az az „Információs levél", mely a városi képviselőknek készül a polgármesteri hivatal vezetői megbeszéléseiről. Minapi egyik híradásunkban egy olyan megfogalmazást vettünk át, amely egy konkrét eset egyik számadatát, mint generális szabályt sugallta olvasóinknak. Fel is forrósodik a telefonvonalak, mert jó néhány, egykor kisajátítási eljárás során állami bérlakáshoz jutott állampolgár a hír olvastán becsapottnak érezte magát. Az ügy tisztázására dr. Ferincz Jánost, mint a kisajátításokban jártas szakembert kértük fel. Első kérdésünk, hogy miként zajlott a tanácsi időkben egy kisajátítási eljárás? - Szekszárd esetében a kisajátítást kérő szerv általában a Beruházási Vállalat volt, mivel a lakásépítéseket ez a cég bonyolította tanácsi megbízással. Az eljárás első lépéseként kijelölte az ingatlanforgalmi szakértőt, aki e megbízás alapján elvégezte a kisajátítandó ingatlan felértékelését. - Volt valami általános szabálya az ármegállapításnak? - A szakértő általában két értéket állapított meg. Az egyik az ingatlan beköltözhető forgalmi értéke, a másik ugyanannak az ingatlannak a lakott értéke volt. Beköltözhető értéket akkor kaphatott a kisajátítást szenvedő fél, ha a lakást ő használta, de nem kellett részére cserelakást biztosítani, elhelyezéséről maga gondoskodott. Például úgy, hogy a kisajátításért kapott forintért vásárolt magának egy személyi tulajdonú OTP-lakást. Csak a lakott érték kifizetésére kerülhetett sor abban az esetben, ha az ügyfél nem tudott saját elhelyezéséről gondoskodni, így részére cserelakást kellett biztosítani. Ez a cserelakás mindig állami bérlakás volt. - Mennyi lehetett a két értékelés között az áreltérés? - Most jutottunk el a sokakat megzavaró kérdéshez. A korábbi hírben szereplő konkrét esetben negyven százalékkal volt kevesebb a lakott érték, mint a beköltözhető érték. Nagyon fontos tudni, hogy ez nem volt generális szabály. Mint ismeretes, az ingatlanértékelésnek számtalan szempontja van, így az árban és a két ár közötti különbségben is számtalan variáció fordulhatott elő. Praxisomban találkoztam 30, de 70 százalékos árkülönbözettel is. Az ár mindig egyedi elbírálás alá esett. - Ez volt az ár „punktum", vagy lehetett alkudni?' - A kisajátítási tárgyaláson mindig részt vett a kisajátító hatóság és a kisajátítást kérő képviselője. Ott volt továbbá az ingatlanforgalmi szakértő és a kisajátítást szenvedő ügyfél. A legtöbb esetben már e tárgyalásokon egyezség jött létre, amit az egykori határozatok bizonyítanak. Amennyiben az egyezség mégsem jött létre, felhívták az ügyfél figyelmét, hogy a kisajátítás tényét államigazgatási úton lehet megfellebbezni, a kártalanítás öszszegét pedig bírói úton lehet megtámadni. Ilyen fellebbezéa^^ ül. bírósági tárgyalásra viszonj^fc ritkán került sor. Lényeg, hogy^^ így utólag Jogorvoslatnak" nincs helye valami soha nem létezett generális szabály megsértése okán. - Ezek szerint nincs is az ügynek tanulsága? - De van. Mégpedig az, hogy minden olyan dokumentum megfogalmazásaira fokozottan ügyelnünk kell, amely a nyilvánosságnak szól. - Kipi Biczó Ernő: A pedagógiai kultúra a lényeg „1980-ban a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán szereztem tanítói diplomát. Majd 1984-ben elvégeztem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem pedagógia szakát is. Tanítottam a decsi általános iskolában, dolgoztam a Tolna Megyei Pedagógiai Intézetben, ötödik éve igazgatom a szekszárdi I. sz. általános iskolát." A Garay téren álló iskolának 453 tanulója van, velük 45 pedagógus foglalkozik. - Nem túlzás, ha azt állítom, hogy az önök munkáját ismerik legjobban a szekszárdi olvasók, hisz értesültünk a Garay Alapítványról, s rendszeresen olvashattunk a kórusuk sikereiről, hogy csak két példát említsek. Most mégis arra kérem, szíveskedjen röviden összefoglalni az l-es törekvéseit, tájékoztasson bennünket arról, hogy mi az iskolájuk profilja. - Felsorolhatom azokat a tevékenységeket, amelyeket a majd minden iskolában fellelhető alaptevékenységek, alapfeladatok mellett felkínálunk az idejáró gyerekeknek. Ezek a következők: minden évben indítunk egy cnck-zcnc tagozatos osztályt, az ön által említett sikeres énekkarunk tagjai is ezekből az osztályokból kerülnek ki. Néhány évvel ezelőtt indítottuk útjára a képzőművészettel, a vizuális neveléssel magas szinten foglalkozó tagozatunkat. A művészeti nevelés mellett első osztálytól kezdve tanítunk idegen nyelvet - németet és angolt -, s tervezzük negyedik osztálytól a számítástechnika bevezetését. Komoly erőfeszítéseket teszünk a minél nagyobb tömegeket mozgató természetjárás érdekében is. S persze tanítunk mindenféle egyéb tantárgyat, s igyekszünk gyerekeinket felkészíteni a továbbtanulásra is. Azonban úgy vélem, hogy az l-es iskola lényege, profilja, egyedisége elsősorban nem attól függ, hogy milyen tantárgyakat tanít, milyen tevékenységeket közvetít a gyerekeknek. - Kifejtené ezt a gondolatot kicsit részletesebben? - Meggyőződésein szerint az iskola igazán attól lesz egyedi, hogy milyen pedagógiai légkör és elgondolás uralkodik az osztályokban, még pontosabban attól, hogy milyen a tanítók és a tanárok pedagógiai felkészültsége, pedagógiai kultúrája. Mert higgye el, hogy egy elsős gyereknek az iskola koncepcióját, lényegét, egyediségét az őt tanító pedagógus jelenti. - Ezt az érvelést elfogadom, de azért gondolom, a szülőkkel más a helyzet. - Természetesen. Úgy véljük, hogy a szülők egy társadalmi kontrollszerepet valósíthatnak meg az iskola életében. Ez a szerep pedig egy nagyon szoros és kölcsönös információcserén alapulhat. Engedjen meg egy példát. Év elején megkérdeztük a szülőktől, hogy mit várnak el tőlünk, mit várnak az iskolától. Mi pedig igyekeztünk a javaslatokat beépíteni a munkánkba. Most félév táján azt a kérdést tettük fel a szülőknek, hogy elvárásaik mennyire valósultak meg. Elmondhatom, hogy nagyon sok dicsérő szót kaptunk, s persze számtalan meggondolandó kritikát is zsebre kellett tennünk. Csupán azt fájlaljuk, hogy viszonylag kevés azoknak a szülőknek a száma, akik intenzíven érdeklődnek a munkánk iránt, és segítik azt. - A Garay Alapítvány február 28-án Szekszárdon a Kispipában alapítvány^ bált rendez. Mire fordítják a bevéten^P - Növelni szeretnénk az önkormányzat által nyújtott támogatásig^ befolyó összeget a továbbtanuló g^ rekek támogatására,' illetve a művészeti nevelés minőségi javítására költjük. - Igazgató úr! Végezetül hadd kérdezzem meg, hogy jelen pillanatban mi foglalkoztatja leginkább? - Az, hogy miként lehetne saját magunkban olyan rendet teremteni, melynek eredményeképpen egy viszonylag nyugodt, alkotó jellegű pedagógiai munkát tudnánk végezni. Ennek pedig komoly feltétele a gyerekek, a pedagógusok és a szülők naprakész informáltsága. Meggyőződésem, hogy csak az érezheti magáénak az iskolát, aki minden pillanatban birtokolja az iskolával kapcsolatos összes információt. Jelenleg az információáramlásnak a lehetséges és jól működő csatornáit keresem. - sajt A fenti írással a Mi újság iskoláinkban? című sorozatot a szerkesztőség befejezettnek tekinti.