Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-12-08 / 15. szám

1991. DECEMBER 15. 241 , SZEKSZÁRDI VASARNAP U. gy érzem, hogy az embereket elsősorban a bizonytalansági érzéssel kapcsolatos felelem tölti el. Mert abban a társadalomban, amiben éltünk, amit meg akartunk változtatni, a megszokás miatt nem volt jellemző a félelem. Legalábbis általánosságban nem. Ám a változástól mindenki fél, hiszen az lehet jó is, rossz is. Úgy látom, hogy most az ebből adódó bizonytalansági érzés generálja a félelmet, amire bizonyos politikai erők rá is játszanak. - Erről én úgy gondolkodom, hogy a változás teremtette bizonytalanságot a nagy többség akár öszszeszorított foggal és nadrágszíjai is elviselné. Ami zavaró, az politikai játszma, akár színfalak mögött, akár a színpadon játszódik. Ezt hoérzékeli? ^P Több, mint másfél év eltelt a szabad választások óta. Úgy érzem, hogy ezek a bizonyos politikai erők, vagyis azok, akik régen az uralkodó osztályhoz tartoztak, s akik átmentették magukat a gazdasági hatalomba, azt a hitet keltik az emberekben, hogy amíg ők voltak a jó elvtársak és fő elvtársak, addig itt minden jó volt. De miután az újonnan megválasztott dilettánsok kerültek a parlamentbe, a kormányba és más vezető pozíciókba, azóta minden rossz, s az embereknek félniük kell. - Ez be is jön nekik, hiszen akkoriban relatíve minden jobb volt. Jobban éltünk, nem volt munkanélküliség és tömeges elszegényedés. - Persze. Relatíve jobb volt aj^fe mert „megzabáltuk" a kőiepreinket. Vagyis kölcsönből éltünk, s igaz, ami igaz, egészen jól. De a kölcsön elfogyott... amit vissza kell fizetni. Ez pedig kemény áldozatokkal jár. - Ezt részben eüsmerem. De kérdés, hogy rákenhető-e minden a múlt előkelőségeire? - Nem, nem, nem... Szó nincs arról, hogy a jelenlegi kormány, a parlament semniiért sem lenne felelős. - Nem szólva egyes személyek felelősségéről. Az a bizonyos ominózus Kónya-tanulmány mindennek nevezhető, csak éppen megnyugtatónak nem. - A Kónya-tanulmányt nagyon fölfújták. Amennyiben azt három év múlva, vagy két évvel ezelőtt írta volna, észre sem vette volna senki. Én magam a nyugdíjmegvonással kapcsolatos fejtegetéssel nem értettem egyet, s erről lehetett és lehet vitatkozni, de állítom, hogy szándékosan túllihegett volt a téma. - Mi a helyzet Dénes Jánossal és az akasztófával? - Azt hiszem, hogy az az őbelé szorult indulat rövidzárlatos megnyilvánulása volt, aminek természetesen nem lett volna helye a parlamentben. - És a szekszárdi október 23-i ünnepi önkormányzati ülés, valamint a Pofosz emléktáblája? - Az ülésen nem voltam jelen, nem is kaptam meghívót. De ollanságokat fedezett fól a számvevőszék. - Aki csalt, lopott, sikkasztott, azt meg kell büntetni. Felelősséggel tartozik, aki hanyagul kezeli a pénzt, s komoly bűnhődés jár annak, aki szándékosan sikkaszt. - Nem szívesen csapongok, de eszembe jut: Szekszárdon többen nehezményezték, hogy amikor a Zétényi-Takács törvénymódosításA mesterségesen szított félelemről Sokan ismerik dr. Ternák Gábort, mint a megyei kórház osztályvezető főorvosát, ám a többség elsősorban azt tudja róla, hogy MDF-es országgyűlési képviselő, aki egyéni listán jutott a parlamentbe. Az is köztudott, hogy főleg az ő nevéhez fűződik a szekszárdi orvosklub létrehozása, amit annak idején - elsősorban - a politikai előkelőség sandán figyelt. Ternák Gábor a meghívottaktól annak idején is szókimondást várt el, ahogyan ő maga is igazszóló volt, s ma is az. Számára nincs tabutéma. Nyíltan beszélgetett a félelemről is. vastam az újságokban a történtekről. Úgy érzem, hogy azokban az emberekben, akik 1956 után kemény megtorlásban részesültek, olyan érzelmi töltet munkál, aminek van valami tehetetlenségi nyomatéka. Azt viszont én is furcsállom, hogy a márványtáblára élő személyek neve is fölkerült. - A „kisemberekben" meglehetősen furcsa érzések élnek. Akkor, amikor filléres vagy kenyérgondjaik vannak, a pártok többségénél a pénzkezelést illetően szabálytaról szavazott a parlament, „Ternák főorvos kiment a teremből". - Igennel szavaztam volna! De miután elhúzódott a délutáni ülés, s én egyik kollégámmal az esti géppel Párizsba utaztam, az Európa Tanács Politikai Bizottsága ülésére, az utolsó pillanatig ott ültünk, hogy szavazhassunk. Még arra sem volt lehetőség, hogy megkérjük a ház elnökét, hogy minket vegyen előre. Ugyanis a házszabály előírja, hogy névsor szerint kötelező a szavazás. Enynyi... - Elérkezvén a nagypolitikához, nem árt összehasonlítani a helyi politikával. -.Úgy érzem, a nagypolitikát illetően ez az ország nem áll roszszul, sőt, csodálatosan jól áll. A legfőbb hibája minden pártnak, politikusnak - és azoknak az ellenerőknek, melyeknek egyenesen nem is érdekük -, hogy a politikai áramlatokat nem igyekeznek aprópénzre váltani. Hogy a lakosság érezze a feléjük forduló figyelmet. - Milyen figyelem? Emelkedik a tej és tejtermékek ára, a húsé, a tojásé... - Van a klasszikus vicc, miszerint bemegy az ember a boltba, ahol ki van írva, hogy ennyi és ennyi forint a tojás. Kérdi, hogy itt miért ilyen drága, amikor a Kohnnál jóval olcsóbb. A válasz: ..Amikor kapható, ennyi az ára. Kohnnál azért olcsóbb, mert nem lehet kapni." El kell döntenünk, hogy valóban piacgazdaságot akarunk-e? Mert ennek ez az ára, s nem az a módja, hogy mesterségesen alacsonyan tartjuk a lej, a tojás, vagy a hús árát. - így igaz. Ám korábban az árakat a bérek függvényeként tartották alacsonyan. Most viszont a béreket, nyugdijakat kellene emelni az árakhoz. - Remélhetően mielőbb bekö-. szönt a bérliberalizáció. De azt látni kell, hogy rengeteg az élősködő közvetítő. - Miért nem árulják a tojást az MDF-piacokon? - Pontosan ez lesz most. Karácsony előtt tojást árulunk és más egyebet is. - Ez csak alkalmi segítség. - Akkor mondom tovább. Az önkormányzattal és a Máltai Szeretetszolgálattal azon munkálkodunk, hogy ingyenkonyhát szervezzünk Szekszárdon. - Erre igen nagy szükség van, enyhítendő egy kis meleg étellel a várható hosszú, hideg telet. Ugyanakkor egyre érkeznek a menekültek. Baranya megye megtelt, Somogyban sincs már túl sok hely. Az elismerő szavakon, jelképes vállveregetésen kívül csak hellyelközzel kapunk valamit Nyugattól. - Úgy hiszem, idővel majd beindul a támogatás. Ám Nyugaton és Amerikában egyelőre nem érzékelik ennek a problémának a súlyát. Nyilván el kell döntenünk, hogy mennyit fordíthatunk mások megsegítésére. Úgy nem ugorhat senki a jeges Dunába, hogy kimentse a fuldoklót, amikor tudja, hogy ő maga ott vész el... V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: B. JUHÁSZ MÁRIA