Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1991-09-29 / 5. szám
1991. SZEPTEMBER 29. fASARNAP ment el intézni a temetés ügyeit, ezért nincs itthon. Különben Milán reggeltől estélig kinn ül az udvaron valamelyik rozoga bútordarabon és nézelődik. De most föltette kalapját, fölhúzta sárga csizmácskáját és elment ügyintézni a városba. Hogy miben lehet meghalni harmincegy évesen errefelé? Hallgassuk Elvirát: Hát az úgy volt, hogy a Gyuri nagyon ivott, már régtől. Akkor is átment ide az utcába egy házhoz, ahol bort mérnek. Éhgyomorra megivott egy liter bort. Aztán valamin összeszólalkoztak és a gazda elővette a jégszekrényből a szifont és a hideg vízzel lespriccelte. Szegény Gyuri öszszeesett és rögtön meghalt. Szívembólia. Nincs munkabírásuk, állóképessé• ük, mondta az előadó, míg a város lásik vége felé mentünk. A rendszertelen táplálkozás, italozás, zavaros otthoni ügyek... Szóval nem bírják úgy a munkát és lehet, hogy ezért, vagy ezért is őket bocsátják el legelőször, ha leépítés van egy munkahelyen. Viszonylag konszolidált környezet, kertes pici házak. Most még istenesen néz ki, amúgy alkoholista, mondja a férfiról az előadó, míg az úton átérünk. Az istenesen kinéző férfi a kerítésre könyökölve néz ki az utcára. Szőke hajú, vékony testű, fogai közt gyufaszálat rágcsál. Az előadó sorolja, hogy milyen ügyeket kéne intézni. A férfi rövid tőmondatokatban, hadarva, alig érthetően válaszol. Arról van szó, hogy be kéne mennie a hivatalba, hogy elismeri a gyerekeit. Majd a Magdi, mondja visz• atérően a férfi. De az istenért! a aga gyerekei! Nem? fakad ki az előadó. Azt nem lehessen tudni, mondja a férfi, majd a leszázalékolásról esik szó. Azt is intézni kellene. Ma már öt év kihagyással is össze lehet szedni a munkaviszonyt. Hosszas tárgyalás következik. Közben kijön az udvarra a nagyobbik fiú. Tízéves forma, harmadikos. Jól tanul az intézetben, és az apjától eltérően szabatosan fogalmaz, gyors válaszokkal. Mikor megszólítom, vigyázba áll. Két tenyere a combjához simítva. Lehet, hogy ez az intézeti stílus. Aztán előhozza a papírt, hogy mikor kell neki visszamennie a nyári szünidőből az intézetbe. Bevonulnia, így mondja. Néztem a papírt, ezt a szabadságos levelet, de tekintetem egyre a fiúra tévedt, nyílt tekintetére, tüske hajára. Itthon jó, mondta, jobb mint az intézetben. Hogy mit csinálok? Hát dolgozok apuval. Körülnéztem, olyan komoly munka nyomai nemigen látszottak: a tenyérnyi kertben pár tő kukorica zöldellt, két bokor tök, három paradicsom társaságában. A férfi dörmögve válaszol, kicsit sértetten, mintha nem is az ő érdekeiről lenne szó. Ja kérem a hivatalos gondoskodás buktatói... Az ő szemszögéből nézve meglehet, hogy egyszerű folyamatos macerának tűnik az egész. Ha kiskorú van a családban akkor a gyámhatóság gyámolít, ha idős, akkor a szocpol ügyintéző. Ha iszákos akkor az alkoholista gondozó. Ha csecsemő van akkor jön a védőnő. Óvoda, iskola, még mit hagytunk ki... Komolyabb esetben a rendőrök, persze. Mind külön-külön, egymástól függetlenül, meglehet összefüggő jogszabályok alapján, meglehet egymástól független jogszabályok alapján köröznek egy ilyen család körül. Lehet, hogy ezért ingerült a szőke hajú, vékony férfi, meglehet most még istenesen néz ki. Az előadó belefáradt a győzködésbe, jó jó persze, mondta az istenesen kinéző férfi, meg azt is persze, hogy majd a Magdi! A Magdi elintézi. Már az úton mentünk, mikor viszszanéztem. Az istenesen kinéző férfi ugyanúgy támasztotta a kerítést, mint jöttünkkor. Mellette a fiú, a tüske hajával, rezzenéstelen arccal, a drótba kapaszkodva, másik keze az apja övébe akasztva. Az intézetben jobb az ellátás, jobbak a körülmények mondta az előadó, de mégis igyekszünk elkerülni, hogy oda kerüljön a gyerek. Itthon legalább szeretik, vagy ő szerethet. Steiner István A szerző felvétele.
