Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-29 / 5. szám

1991. SZEPTEMBER 15. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 7 Munkaalkalom is A város laktató beruházása Társulás a Burger Lanch-el Nem csupán a magyarok vá­gyakoznak Európába. Az izraeli Burger Lanch gyorsbüféhálózat tulajdonosai is meg szeretnék hó­dítani az öreg kontinenst, benne Magyarországot. A véletlen mű­ve, mázli vagy személyes kapcso­latok eredménye? Netán valami­lyen tulajdonsága különösen al­kalmassá teszi városunkat egy hamBurger- és sültkrumplifaló­helyiség telepítésére? Tény, hogy a Burger Lanch Hungary üzlet­lánc első szeme Szekszárdon ko­iolódik. S ami környezetünk­még szokatlan; az izraeli fél magyar partnere a megalakítás előtt álló gazdasági társaságban nem egy jó nevű és jómódú ma­gánvállalkozó, hanem a szekszár­di önkormányzat, azaz maga a város. A polgármesteri hivatal - azon túlmenően, hogy az üzlet a város egyik színfoltja lehet és létező, déltájban pedig mindig erősödő igényeket elégíthet ki - több vo­natkozásban is jónak ítélte a kí­nálkozó lehetőséget. Dr. Göttlin­ger István irodavezető elmondta, hogy munkaalkalmat jelent a be­ruházás több területen is. A maj­dan referenciaként is funkcionáló üzlet berendezését Szekszárdon készítik (a külföldi fél képviselője a Geszt-Fa Kft-vel folytatott tár­gyalásokat), az élelmiszer-alap­anyagok (húspogácsák, baromfi, burgonya stb.) is remélhetőleg a városból és környékéről kerülnek ki. A beszállítóként szóba jöhető üzemeknek nem lesz könnyű dolga; igen szigorú minőségi, technológiai előírásoknak kell megfelelniük, ha élni akarnak a kínálkozó lehetőséggel. Munkalehetőséget teremt ma­gától értetődően az üzlet a sze­mélyzet számára is, de még előbb a helyiség kialakítását ­pontosabban átalakítását - végző Timpanon Kft-nek. A Széchenyi utca 21. számú ház az üzlet szá­mára kiszemelt hely. Ezzel a nem kifejezetten jó állapotú épü­lettel, mint apporttal száll be a város a vegyes tulajdonú gazda­sági társaságba 15 millió forint értékben, 30 százalékos tulajdoni hányaddal. Közvetlen anyagi hasznot majd az e vagyonrészre eső osztalék jelenthet számunkra, közvetett haszonként - vagy megtakarításként - értékeli vi­szont a polgármesteri hivatal azt, hogy pénz kifizetése nélkül, az ingatlan egy részének tulajdonjo­ga fejében hozza rendbe s teszi műemléki szempontokat is figye­lembe véve városképbe illővé a Timpanon Kft. a város központ­jában álló épületet. Értelemszerűen megszűnik az élőhal árusítása - ilyen vonatko­zásban a várost ellátják a magán­kereskedők, de a Halért besegít a jövőben is, hiszen hűtőház és elosztótelep kialakítását tervezik a város határában - s más helyet kell találni a halsütödének. Leír­va az eddigiekhez hasonlóan egy­szerűnek tűnik még egy lépés; az üzlet fölötti állami bérlakásokban lakó családok számára a város új otthonokat biztosít. Ahogy eddig jutottam az információgyűjtés­ben, borítékoltam sejtelmemet. Lehet mégoly remek és hasznos a terv, ha megvalósítása családok ki-, be- és átköltöztetését teszi el­kerülhetetlenné, akkor támadá­sok garmadájával kell számolnia az önkormányzatnak. Ezért az érintetteknek először türelmet és kitartást kívánok, s csak utána jó étvágyat! -ri­Könyvtári változások ^Mikor az alexandriai könyvtár porrá égett, mér­hetetlen veszteség érte az emberiséget. Az értel­mes lény azonban úgy döntött, hogy a fóliánsok­nak új és újabb hajlékot épít. Nem kérdés, hogy az írott gondolatok gyűjtőhelye minden kor számára különleges hely, szinte szentély. Mikor három évti­zede megnyílt a Tolna Megyei Könyvtár, elfogó­dottan léptünk az emeleti olvasóterembe, bár so­kan már akkor tudták, hogy az épület kicsi és rövid ideig fog csak megfelelni a követelményeknek. A falak azóta sem tágultak, s a város különböző pontján létesített „tápraktárak" - könyvrongáló szükséghelyiségek - korszaka után a bibliotéka né­hány esztendeje megkapta a Mattioni-házat. A könyvek így háborítatlanul rongálódhattak tovább ebben a nedves, dohos, öreg épületben. Sorsuk te­hát azóta is megoldásra vár. - Több évtizedes tervezgetés után még mindig távoli remény egy új könyvtár felépítése - mondja Elekes Eduárdné igazgatónő. Terveiket és munkájukat tehát a jelen körülmé­nyekhez igazították. Közben a mecenatúra óriási változásával is lépést kellett tartaniuk; megcéloztak minden elérhető pályázatot, kapcsolatokat létesítet­tek régi és új vállalkozókkal, s elkülönítettek egy csekkszámlát az EKHÓ Utazási Iroda tevőleges kezdeményezésével közérdekű pénzalap megte­remtésére. Ilyen és hasonló leleménnyel sikerült lépniük a belső tartalmi megújulás és az adott tér fokozott kihasználásának irányába. Aki ma a könyvtár előte­rébe lép, barátságos környezet fogadja. Innen nyílik többek között az új videotéka. A zeneműtárból frissen különvált részleget jelenleg mintegy ötven intézmény veszi igénybe, hisz itt található a város leggazdagabb ismeretteijesztő és művészfilmgyűj­teménye. A műegyetem R-videoklubjától került a tékába jó néhány videokazetta, s a könyvtár - az Art Kontakttal közösen - helyben is működtet klu­bot, ahol a művészfilmek kedvelői találkoznak. Sikeres vállalkozásaik egyike a Quint lemez­kiadóval kötött szerződésük révén alakult ki. Első kézből kapják a legújabb lemezeket, s igényes fel­vételeket kínálhatnak ilyen módon a CD-lemez­gyűjtő klub tagjainak. Amikről Elekesné beszélt, valóban új dolgok, és szavaiból a változásokon túl tervek is kirajzolód­nak. Legközelebbi teendő egy nyelvstúdió kialakí­tása. Az idegen nyelv ismeretének értéke megsok­szorozódott. Olyan gyűjteményre és technikai fel­szerelésre van szükség, amely kielégíti a tanárok és tanulók igényeit. Hogy miből szerelik fel az új stú­diót? Természetesen ismét pályáznak... Tudjuk, nagyvárosaink bibliotékáihoz viszonyít­va kicsiny, korszerűtlen beosztású a Tolna Megyei Könyvtár épülete. Fennmaradásához elengedhetet­len a lelemény, az új viszonyok közti eligazodás képessége. A szellemi értékek gyűjtőhelye csak így hidalhatja át azt a gazdasági szakadékot, ami a kö­zép-európai földrengés után marad. A könyvtárak­ra pedig, amint lehet, áldoznia kell az országnak, mert ha nem tesszük, Alexandria sorsára jutha­tunk. GACSÁLYI JÓZSEF N Ingyen sem kellett a lehetőség Kiállításon, vásáron bemutatkozni manapság nem olcsó mulatság, ezért különösen jó lehetőségnek tűnt az észak-olaszországi Bolzano kereske­delmi kamarája és a Dél-dunántúli Gazdasági Kamara közötti megálla­podás. Ennek értelmében a négy dél­dunántúli megye kamarai tagvállala­tai ingyen kiállítási területet kaptak a szeptember közepén tartott nemzet­közi vásáron. A kamara a kiállítandó termékek, tablók, prospektusok ki­szállítását megoldotta, tárgyalásokat szervezett olaszországi - ám mégis elsősorban német - partnerekkel azoknak a tagjainak, akik ezt igényel­ték, illetve képviselte azokat a cége­ket, akik nem küldtek saját képvise­lőt. A vásári újság jelentős terjede­lemben foglalkozott a remélhetően bontakozó magyar kapcsolattal, a „magyar nap" rendezvényére számos újságíró, de ami még fontosabb, mintegy negyven vállalat, intézmény képviselője tartotta érdemesnek el­jönni. Tolna megye cégei nem tartot­ták érdemesnek. Az ingyenes kiállítás lehetőségé­vel megyénkből mindössze négy ­Szekszárdról egy - vállalat élt, egy vállalat képviselői folytattak kint sze­mélyes üzleti tárgyalást. A „miért nem?"-re a válaszok: nem érdekeltek olasz piacon (bár tulajdonképpen jó lenne bejutni, de úgysem vevők az olaszok az adott termékre); az ola­szokkal nem lehet üzletelni, komoly­talanok, megbízhatatlanok; nincs olyan terméke (színvonalas - vagy akármilyen - prospektusa, szóróanya­ga) a cégnek, amit kiküldhetne; részt vettek már más kiállításokon, és azoknak sem lett semmi eredménye. A régió más megyéi, más vállala­tai közt voltak kevésbé pesszimisták (bár lehet, hogy nem is a pesszimiz­mus a legmegfelelőbb kifejezés). Pél­daként említek egy marcali üzemet, amelyik termékei nagy részét német exportra szállítja, pillanatnyilag nin­csenek értékesítési gondjai, de az év elején kötött szerződésekhez képest a hazai infláció és a márka árfolyam­csökkenése a jövedelmezőségét ala­posan lerontotta. Azt mondja hát a marketingvezető: tulajdonképpen egy biztos hazai piac lenne most nekik főnyeremény. Mégis elküldték a ter­mékeiket, sőt a cég képviselője is kint töltött egy hetet. Az indok: minden­hoMgyekeznek ott lenni, főleg a „köztudatban". Akkor is, há ez pénz­be kerül, hát még ha erre - mint most a kamara jóvoltából - ingyen kí­nálkozik lehetőség. Nem volt nap, hogy ne jelentkezett volna potenciális partner, akivel tárgyalást tudtak foly­tatni. Lehet, hogy így sem lesz az egészből semmi - vetettem fól. Lehet - így a válasz. - De a mai gyakorlat szerint legalább húsz ajánlatot kell tenni ahhoz, hogy egy üzlet legyen belőle. Szinte mindenütt ott kell len­ni ahhoz, hogy egy-két helyen fölfi­gyeljenek a termékre. És ha nem te­szünk ajánlatot és nem vagyunk ott ­nos, abból tényleg nem lesz sem­mi... -ri­I

Next

/
Thumbnails
Contents