Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-22 / 4. szám

8 , SZEKSZÁRDI" V4S4RN4P 1991. SZEPTEMBER 22. Találkozások egy boldog emberrel Sejt, sejtebb, legsejtebb = Szekszárd, Felsőváros, Család Kedves Olvasónk! Ugyan nemcsak magán-, hanem a közéletben, nemcsak magánemberként, hanem állampolgárként is érik örömök, bosszúságok, pattan ki fejéből a nagy ötlet szikrája, hogy itt vagy amott, mit és hogyan kellene csinálni. Azért, hogy jobb legyen, szebb legyen, más legyen, jobban menjen... Kérjük Önt, Tisztelt Olvasó, írjcfn lakókörzetéről, írjon mindarról, amit felsoroltunk, s arról is amit nem. Mindenről, amit fontosnak vél. Ezzel a mi munkánkat segíti, hiszen az itt olvasható riporttal olyan sorozatot indítunk útjára és amely a képviselő-testület egy-egy tagján keresztül az adott lakókörzetet is bemutatja és úgy véljük, hogy cikkfüzérünk valamiféle információs csatornává is válhat - sokunk hasznára. Ha azt mondom valakinek, hogy Szekszárd 8. számú választókörzetéről lesz szó a következőkben, akkor nemigen mondtam semmit. Ha kiegészítem azzal, hogy a Felsővárosról, akkor a többség pontosan tudja, hogy a dombos, lankás, közökkel, kis utcákkal, pincékkel és présházakkal teli régi városrészről van szó, ahova nosztalgiázni is el kell menni olykor. Ha pedig dr. Tóth Csabának mondok annyit, hogy „nyolc", Ő azt válaszolja, „legszebb". Ha pedig hófehérkésre veszem a figurát, „Szép vagy, szép vagy Felsőváros, de a...", a 8-as körzet képviselője leállít, s a mindennél százszor szebb, örökszép és festői városrész „kis csodáiról" regél - meggyőzően. S ha ezután valaki még hitetlenkedésre vetemedik, Tóth doktor sétára viszi, hogy saját szeme legyen a tanúja. Első találkozás Az a választáskor volt. Mit mondjak? Meglepődtem. Mi több, gyanakodtam is. Mert a jelölt - akkor még az volt - a választókörzet egyik szavazóhelyisége előtt beszélgetett valakivel. És köszönt. Köszönt annak, aki ment, s annak, aki jött. ELnyomtam magamban egy „ejnyét", de a dolog nem hagyott nyugodni. Mint tudjuk, dr. Tóth Csaba lett a körzet választottja. Azt bizonyosan nem tudni, miért, de sejteni azt lehet. Naná, hogy lehet. Egyik bemutatkozása alkalmával a körzet lakóinak azt mondta: - Édesapám volt itt a református lelkész, édesanyám a kántor, én pedig a harangozó. Ez mindenre magyarázat, sőt arra is, hogy az idős asszonyok olykor tegezve szólnak hozzá, a képviselő pedig Anna, Rózsika, Jucika néniz... - A lakótelepi emberek társas magányban élnek. A lépcsőházakban lakók között van kapcsolat, de nem ideális... Most lakótelepen lakom... de már most jobb a kapcsolatom azokkal, akik majdan a szomszédaim lesznek. Ugyanis építkezünk. Természetesen a Felsővárosban. - Most már tudom, hogy ebben a városrészben töltötte gyermekkorát. De azért nem ismerhet mindenkit. - És mégis köszönök? Mert ez itt így szokás. Ki jár ezen a környéken? Aki itt lakik, vagy megy a szőlejébe. Itt nem átmenő forgalom van, hanem célforgalom. Ha a Garay téren köszöngetnék mindenkinek, akkor hülyének néznének. Ha itt nem köszönök a szembejövőnek, rosszallólag mérnének végig, s megjegyeznének... - Nagyon szeretem ezt a várost. Szűkebb értelemben ez a hazám. Számomra Szekszárd elveszíthetetlen... Hogy hozzá a Felsővároson keresztül kapcsolódom, az természetes. Ez a szél, ez a kötelék nagyon erős és meghatározó. Csak úgy, mint a gyermekkor. Második találkozás A Kálvin téri iskola körül már szép számmal álldogálnak. Úgymond, szűkebb körű lakógyűlésre jönnek össze az embaipk. Meglepően sokan. Akár névsorolvasást is lehetne tartani, kiderülne, majd minden családból eljött valaki. Két osztályból egy harmadikba hordják össze a székeket. Végre mindenki leülhet és kezdődhet a tájékoztató a hogyan továbbrói. Összességében 28 millió forintos beruházásról van szó. A közművesítésről. Vízről, szennyvízelvezetésről, gázbevezetésről. No és persze, a pinceügyekről, melyek megkeserítik az itt élők napjait. Olykor rémisztőek is. A körzet képviselője nem beszél mellé. Nem az álmait mondja, hanem a valósággá válható szándékot, a konkrét terveket és a megkötött szerződéseket részletezi. Figyelemre méltóan kitér arra is, amikor a Remete utcában kezdik az építkezést, addigra a Kablár köz, Bethlen Gábor és a Bocskai utcának készen kell lennie. A szüret idejére a szőlőhordás okán meg kell nyitni egy utcát, persze, korlátozva a teherforgalmat. Közben az iskolai környezethez illendően térképeket „bűvöl" a táblára a képviselő. Precízen részletezi, hogy a lakóknak lakásonként 20 ezer forinttal kell hozzájárulniuk a szennyvízcsatorna megépüléséhez, a gázhoz harminccal. De megnyugtat mindenkit, hogy az OTP kedvezményes hitelt ad a közművesítéshez. Némi panasszal a hangjában az építkezés szűkre szabott idejére utal, de mit lehet tenni? „Az igényelt céltámogatást április helyett augusztusban kaptuk meg." - Akár rám is süthetik a bélyeget, hogy lobbyzom Felsőváros érdekében. Igen. Azt teszem. Mert bizonyítható, hogy a városnak e része^^ korábbi években, évtizedekben is fogalmazzak?) nem kapta meg járandóságát, közel se jutott ide annyi támogatás, mint máshova. Elképesztő, hogy a városközponttól másfél kilométerre levő Nagybödőben nincs ivóvíz. Pedig az ivóvíz nem luxus! Nem akarok lázítani, nem akarom a múltat idézgetni, mert már nincs értelme. Nem sorolom, hogy melyik tanyákra - s főként kinek a tulajdonában levőkre - vitték föl a vizet, villanyt - ingyen és bérmentve. Most dolgozni kell valamennyiünknek, s végre el kell érni, hogy a városnak ne legyenek mostoha területei és dédelgetettjei. Idős asszony kér szót. Elmondja, hogy jó két hónapja, csőtörés következtében beszakadt a pincesípja. Akarata ellenére betömedékelték. Most nincs pincéje, kártérítést sem kapott. Dr. Tóth Csaba mindezt a helyszínen szeretné látni és megl^^ szélni. Megállapodnak egy közeli^P lálkozásban. Ez meg is történt. - Kérem, milyen munka az, hogy a mi kerületünkben több utcát hatalmas terméskövekkel raktak ki? Nem lehet azokon közlekedni. Nem gondoltak arra, hogy itt nagyon sok öreg él? Persze, a szépen kiépített szurdikokat is meg lehet nézni - háborog az idős ember. Egy másik is joggal dohog: - Mi van a Bethlen Gábor utca Bálint és Kablár köz közötti részével? Rajta sincs a térképen. Jobb lenne, ha átadnának minket Kakasdnak... A megbeszélés sokáig tart. Sajnos, az sem telik rövid időbe, míg végre rendeződnek a problémák, mire Felsőváros is a „helyére" kerül. Persze, nem földrajzi értelemben. Harmadik találkozás A képviselőt és a polgármesteri hivatal két műszaki szakemberét Bese Pálné már váija. A „Csókolom Sárika nénire" megfogja dr. Tóth Csaba kaiját. Jöjjön fiam, megmutatom". A 83. életévét betöltött asszony 1936 L