Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-15 / 3. szám

10 SZEKSZÁRDI 1991. SZEPTEMBER 15. Lábbal a tökéletesség felé! (II.) Ismereteim átadásakor fontosnak tartom, hogy néhány fogalmat, alapelvet egységesen értelmezzünk. Pl. mi a reflexológia? Bizonyos bőrterületek, pontok, zónák ingerlésére, az ingerre reflex, visszahatás keletkezik a hozzá tartozó szervben, testrészben. A talp masszírozásával (reflex kiváltásával) - rendkívüli gazdag érzőideg ellátása révén - a központi idegrendszerre, a vérkeringésre, a belső szervekre hatást tudunk gyakorolni. Mi történhet még a zónákkal? A zónák a megfelelő szervek salakanyag-lerakó helyei. Ha a káros anyagcseretermékek - a helytelen táplálkozás, életmód következtében - természetes úton nem tudnak eltávozni a szervezetből, akkor ezeken a pontokon, zónákban lerakódások képződnek. Itt különböző nagyságú, kiteijedésű és állagú kristályos gömböket képeznek, melyek tapintásra érzékelhetők, sőt masszázs esetén fájdalmasak is. A cél a lerakódások elmasszírozása, ezáltal a szervezet megsegítése, hogy a salakanyagoktól, méreganyagoktól megszabaduljon. A lerakódás állaga, milyensége, kiterjedése összefügg a betegség típusával, időtartamával, a zóna elhelyezkedésével. Mi a természetes gyógymódrendszer néhány alapelve? 1. Méregtelenítés. A szervezet számára méreg a szeszes ital, a dohányzás, koffein, drog (narkománia), konzerválószerek stb. 2. Reformétrend. Káros a „nehéz" húsok fogyasztása, cukor, állatizsír-tartalmú étrend. 3. Gyógynövényekkel gyógyítás (fitoterápia). Helyette a „gyógyszerzabálás" jellemez bennünket (farmakofágia). 4. Az elemek (fold, víz, tűz, levegő) gyógyító hatásainak igénybevétele. A betegség oka lehet a természettől, elemektől való elszakadás: az ipari civilizáció technokratikus életmódja is. 5. Mozgásgyakorlatok, aktív és paszszív értelemben. Helyette a mozgáshiány, ülő életmód vagy egyoldalú túlerőltető szellemi, illetve fizikai munka vesz körül bennünket. 6. Természetes alvás, relaxáció (ellazulás), pihenés. Manapság a lelki feszültség, rohanó élettempó jellemez bennünket. Jóga: légzésgyakorlatok, szellemi jóga. 7. Mivel nem ismerjük szervi funkcióinkat (ez nem az emberek hibája), így a legalapvetőbbel sem tudunk gazdaságosan bánni, pl. a helyes légzéssel. Nem figyelünk a test és a lélek harmonikus kapcsolatára, időnként elszakadunk a valóságtól. Vannak akik a lélektelen anyagiasságra helyezik a hangsúlyt (valószínű ők a „szegény gazdagok"). 8. Lelki gyakorlatok: pozitív gondolatok, meditáció, okos gondolati mérlegelés, adottságaink, tudásunk kibontakoztatása stb. Helyette a szellemi, lelki életünk elfojtott, elfelejtettük hogyan lehet „belső csendet" teremteni. Nem kell hozzá mágikus erő! 9. Személyiségfejlesztés: biblioterpáia (olvasás, kicsi önképzés) önmegvalósítás. Hajdics Klára „Vér-baj" A tömegkommunikációs eszközök mozgósító hatásáról könyvtárnyi irodalom jelent már meg. Mégis mintha minden tanulmánynak ellent akarna mondani, van egy valami, amire úgy tűnik nem hat semmiféle felszólítás. A véradásról van szó. Szólhat síp, dob, harsona, a helyzet a szakemberek szerint mára tragikussá vált. Vajon mi az az ok, ami elriasztja még a legöregebb véradót is. Mi, vagy mik az okok, amelyek közömbössé tették az embereket egymás iránt? Hiszen nem volt olyan rég, amikor a romániai események hallatára sorba álltak az első szóra még azok is, akiknek soha eszébe sem jutott hasonló emberbaráti cselekedet. Hová lettek a segítő karok? Babasarok 1. Egy kis bevezető A gyermekgondozással kapcsolatban már nagyon sok könyv jelent meg. Ezek sajnos drágák, így nem minden kismama számára elérhetők. Ezért szeretném megosztani több mint harmincéves szakmai és saját gyerekgondozási tapasztalataimat, úgy érezve, hogy a minden mozzanatra kiteijedő együtt gondolkozással segítségükre lehetek. Ötleteket kívánok adni, hogyan készüljenek fel a fogadására, mire van szüksége a kisbabának, miként tervezzék meg a napirendjét, hogy az harmonizáljon a család megszokott életével. A későbbiekben tanácsokkal óhajtok szolgálni a gondozással szorosan összefüggő feladatokkal kapcsolatban, így a fürdetésről, öltöztetésről, étkeztetésről és még sok másról. Ismertetem majd a baba mozgásfejlődésének lépcsőfokait, értelmi, érzelmi és beszédfejlődését. Szó lesz a gyerekjátékairól, alvásáról, sétájáról, levegőztetéséről. Szóval mindenről, amivel egy kicsit segíteni tudom a gyönyörű, de nem mindig könnyű gyermekgondozást. A Szekszárdi Vasárnap legközelebbi számában, a sorozat következő részeként, a baba várásának előkészületeiről, a szükséges bevásárlásokról és a berendezkedésről olvashatnak majd. O. Radics Ilona Gyalogos levél Jól tudom, tüzet gyűjtök a fejemre, de ha nem ezt tenném, magammal kerülnék ellentétbe és talán nem is csak magammal, hiszen ami a megyeszékhely lakójaként engem nyomaszt, másokra is hasonlóan hat, mert amennyire ez lehetséges, a városunkban mindannyian otthon szeretnénk tenni. Olykor ez lehetetlennek tűnő óhaj, mert a „kis város nagy falu" némely dolgában nagyvárost mímel, annak nem éppen ember- és környezetbarát vonásaival. S mostanában sűrűn eszembe juttatva korán elhunyt kollégámat Letenyei Györgyöt, akinek ős-szekszárdiként már tizenvalahány évvel ezelőtt az volt a leghőbb kívánsága, hogy szülővárosa emberi léptékű maradjon. Gyuri nem örvendezett túlságosan az urbanizációs őrület éveiben a gyors lélekszám-gyarapodásnak, a sorjázó új lakótelepeknek és -negyedeknek melyek úgy nőttek föl, népesedtek be, hogy a városfejlesztés 5-10 vagy még több évre szólóan maradt adós az alapellátás kategóriájába tartozó, úgynevezett kapcsolódó beruházások pótlásával. A város arculatának korábbi alakítói számos vonatkozásban dolgoztak a pillanatnak, ezért nem gondolhattak arra, hogy a cityszemléletű városépítésben ott lenne a helye a parkolóhelyek létesítésének is. Mára elszaporodtak - gondunkra és mégis hála istennek - a,gépjárművek. Túl ezen mármár elviselhetetlen terheket ró ránk a város szívét zaj- és környezetszennyező ártalmaival szétfeszítő átmenő forgalom is. Hiányainkra a közfigyelmet most a parkolóhelyek tájékain keletkezett indulatkitörések irányították. Köztudott, hogy a.fizető-parkolás érintettjei lázongásba kezdtek, ám ezt még gyalogosként el tudnánk viselni. Ami aggodalmakat kelt az nem más, mint az autósok által villámgyorsan felfedezett kiskapuzás. Ujabban a „csak azért is ingyen parkolunk!" - jegyében a belváros és a lakótelepek viszonylag nyugalmas utcáit is gépjármüvek lepik el jobb és bal oldalon nehezítve a haladást és növelve a közlekedés veszélyeit. Mi több, megjelentek már a félig járdára álló parkírozók is többek között a Széchenyi utcában, ahol ezt lánckorlát nem akadályozza. Hétköznapokon gépjárművek éktele nítik patinás büszkeségünket a Béla teret, ahol van ugyan parkírozásra kijelölt hely, de jóval több gépjármű standot itt napestig, mint amennyi a parkolóban elfér. S mindezekkel összefüggésben van más is, ami okkal bántja a város lakhatóságáért aggódok szemeit. A jármüveiknek jobb híján helyet keresők között egyre kevesebb az olyan, aki nagy siettében még képes tisztelni a parkosított, füvesített területeket. Tehát rombolnak is az ingyenparkolásra törekvők, pedig ha helybeliek, tudják, hogy a városnak a kevésnél is kevesebb a pénze a közterületek fenntartására, s ezért kellene valahogyan megóvni azt a rendet, azt a szépet, ami közös tulajdonunk. S ami miatt minden eddiginél nagyobb erélyt várunk a rendteremtés elhatározott lépéseiben. _ , ,, . Laszlo Ibolya I Mi változott meg? A pár virsli és az üveg sör elvesztette vonzerejét? Ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondanám, sok embernek a jelenlegi körülmények között még jól is jönne az efféle juss, mert egyébként nem jut ilyen „úri passzióra". Vagy tán ez is azon üldözendő cselekedetek közé sorolódott, melynek köszönhető az ország rossz gazdasági helyzete? Tudom, a téma már mindenkinek a könyökén jön ki, hisz még a jóságos Mágenheim doktor is kéthetente „hinti az igét", hátha fel tudja ébreszteni mindennapi gondok között szunynyadó lelkiismeretünket. Mégis igaz lenne hát a mon> dás: „magyarok vagyunk tartsunk szét?!" Nem hiszem, pontosabban nem akarom hinni, nem kell egyetemi tanárnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, a baj összehozza az embereket. Kell még nagyobb baj, mint ami most van? Nem vágyom rá. Mi hát a megoldás? Ha valaki tudja, kérem jelentkezzen. Cím: Magyarország. Ifj. Kutny Gábor Zsíros kenyér Hát itt vagy! Rád mondták a szüleim, hogy soha ne tudjam meg, mit jelent csak téged falatozni, mert nekik elegük volt belőled. Igaz, akkor háború volt. Miközben szüleim emlékezve téged szidalmaztak, megtelt a bendőnk pörkölttel, ropogós malachusikával. Mi már csak csemegének ettünk téged, tízóraira, uzsonnára. Azért szerettelek, mert akkor másra is futotta és a zsír a disznóvágás „mellékterméke" volt. Most - megint - nincs nálunk disznóvágás. Nincs hurka, kolbász, szalámi. Megint te vagy. Eszünk mást is, de téged a legtöbbször. Ne haragudj, bűnöd is van: hizlalsz. Nem tehetsz róla. Én sem, hogy egészségtelenül táplálkozom. Már nem szeretlek. Zsíros kenyér: Ne haragudj! Vurczerné Ganszler Beáta