Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-15 / 3. szám

1991. SZEPTEMBER 15. , SZEKSZÁRDI MSARNAP 7 Rablóhús szalma­krumplival és parkolóval körítve Ez a Kanalovics egy zseni - vélte sokat tapasztalt ismerősöm a Ge­menc Expóban tett látogatása után. Bizonyára hasonlókat mondtak ­legföljebb kevésbé őszintén - azok is, akik a megnyitón úgy tülekedtek, mintha korábban nem is vonták volna kétségbe a vásárszervező vál­lalkozó ép elmeállapotát. A kiállítók - azok is, akik nem fogalmaztak szuperlatívuszokban - annyit leg­alább elismertek, hogy ha a gyakor­latlanságból itt-ott adódó hiányos­ságoktól eltekintünk, akkor igazán jól sikerült minden. En magam leg­inkább attól estem hasra, hogy min­denre gondoltak. Amire pedig még­sem, azt a személyzet elcsigázott, mégis mindenütt jelenlévő tagjai fris­sen-gyorsan igyekeztek korrigálni. Komolyabb gond csak ott adódott, ahol magát a „személyzetet" kellett volna „korrigálni". Az étteremben a pocsék - s talán ezért, tapintatból nagyon kicsi adag - ebéd után egy vendég dühösen szólt a pincérhez: az az étel nem ért húsz forintot! Bár nyilván túlzás, amit mond, a pincérfiú ecetért vele. Tudja ő is, de hát nincs szakácsuk (!), fáradjon talán el az úr a Ge­menc Hotel éttermébe, ott garantál­tan jó a koszt. Ő már csak tudja, az a rendes munkahelye. A kiállítás előtti területen valami borzasztóan primitív tábla adja hí­rül, hogy az ott fizető parkoló. Ennél már csak az a társaság primitívebb - emellett agresszívek, némelyik ki­mondottan bunkó - amelyik a par­kolási díjat szedi. A megkezdett óra - értsd; 10 perc is óra! Jómagam 20 forintot fizettem, volt aki 25-öt, de egy ismerősömtől 50 forintot akar­tak bevasalni. Minősíthetetlen stílus­ban és hangnemben, ezért engedtem meg magamnak az előbbi jelzőket. Ez a Kanalovics, lehet, hogy valóban zseniális vállalkozó. Az „alvállalkozók" némelyike azonban rontja a renoméját... - Rostás ­Kiállítók mondták... Papa, mama, gyerekek... A kiál­lítást minden korosztály látogatta, nemre való tekintet nélkül. A fér­jek türelmetlenül otthagyták az asz­szonyt a fliggönyköltemények, a selyemvirágok vagy a csodálatos, ám méregdrága bútorok előtt. A feleségek nem mutattak különö­sebb érdeklődést az autók, utánfu­tók és számítógépek világa iránt. Apu-anyu együttes erővel igyeke­zett elvonszolni csemetéjét a cu­korkástól éppúgy, mint a fényesre glancolt kerékpároktól. A közönség minden rétege ta­lált a maga számára látnivalót. És a kiállítók? Ők azt találták-e, amit kerestek? Néhányuktól választ kértem. A győri Gardéniának tet­f Ktt az ötlet, hogy vidéki város­ín is megjelenjenek. Bár a NV -n rendszeresen kiállítanak, iggönyeik, gyönyörű madeiráik, nem ismertek teljes választékban a vásárlóközönség előtt. Itt a vá­sárlást is lehetővé tették és min­den várakozáson felüli volt a for­galom, a részvétel célja mégsem a közvetlen bevétel, hanem a reklám volt. Sikerült. Kovács Zoltán dunafóldvári kisiparos utánfutókat, csónak : és autószállítókat mutatott be. Öt és termékeit ismerik már a környé­ken, nem annyira a bemutatko­zás, mint az eladás, megrendelé­sek gyűjtése volt a célja. Bár hét alkalmazottjának néhány hónap­ra már előre van munkája, ma­napság könnyű új embert fölven­ni, ha a megrendelések száma úgy kívánja. Termékei „szemtele­nül" olcsók, ebben a pénztelen ^Wlágban mégis csak nagyon sok reklámmal lehet eladni őket. Ezért ő olyankor is propagálja termékeit - s a jelenlegi időszak ilyen - amikor bőven van mun­kája. Célja nem kevesebb, mint fél Magyarországot ellátni után­futóval. Ehhez maximális segítsé­get jelentett érzése szerint az ex­po, már jövő évre is jelezte rész­vételi szándékát. A Jakon Autó és az Intermotor Baja Kft. közös standján a legkü­lönfélébb Ford-modellek sorakoz­tak. Ki vesz Szekszárdon Fordot jóval a millió fölötti áron? - adtam hangot szkepticizmusomnak. A vállalkozások közül többen is ­tudtam meg. A három dél-dunán­túli megyében övék a Ford forgal­mazási joga, s Tolna megyében a kezdő lépések egyike a Gemenc Expón való megjelenés, mintegy 25 millió forint értékű áruval. Szekszárd egyébként is szűz terü­let, ami a 0 km-es autók kínálatát illeti, van tehát mit keresniük. Si­keresnek ítélik a bemutatkozást. A Schwinn-Csepel Kft. stand­ján Schneider Konráddal beszél­getek. Nem elsősorban eladni akartak az oly szép és divatos ke­rékpárokból, több típusból eleve csak l-l darabot hoztak, a bemu­tatás szándékával. Az új konst­rukciókat kívánták megismertetni a közönséggel, na és a céget is reklámozni. Az érdeklődés igen nagy volt, nemcsak helybeliek, hanem a távolabb lakók részéről is. Mód volt kerékpárjaikat össze­hasonlítani a konkurenciáéval, s számukra - így ítélik meg - ez is fölért egy reklámmal. -ri­Gemenc Ex-poénok „Széchenyi a legnagyobb magyar(pénz címlet)!" * „Széchenyi három fő műve: a Hitel, Vi­lág, (lóversenv)." * - Mondja miért pont Ön lett a puszta­szemöldöki Széchenyi Alapítvány Kurató­riumának elnöke? - MegCenkeltük. * „Ennek a kormánynak is Bod-dal üthet­jük a nvomát." * - Melyik műholdas adó sugároz a Ge­menc Expóról? - A „Sky Chanalovics"! Kissé meglepődve hallottam a hírt, miszerint ma Ma­gyarországon már több mint harminckétezer kisvállalkozás működik! E hír azért annyira megdöbbentő, mert ezzel elvi­leg sikerült a talpára állítani azt a piramist, ami az előző rendszerben a feje tetején állt, s ami hátráltatta a gazdaság fejlődését. Tudniillik a magyar gazda­ság rengeteg nagy állami vállalatból állt, s a mozgékony kiszolgáló kis egységek szinte teljesen hiányoztak, ezért volt lomha, s gyors változtatásokra képtelen a magyar ipar, mezőgazdaság éveknek előtte. Itt a Kánaán, kiálthatnék fel, ha nem tudnám, hogy a harminckétezer új egység többsége nem a termelőszférában dolgozik, hanem a szolgáltatásokban, a kereskedelemben. Ott tehát, ahol igaz, hogy igen nagy volt a lemaradásunk, de amely szféra a gazdaság produktivitását, exportképességét nem igazán emeli. S ami még lehűti a lelkesedésemet: tud­nivaló, hogy e harminckétezer új vállalat enyhén szólva sem tőkeerős, inkább az ellenkezője igaz rájuk, tehát biztos, hogy rövid időn belül nem válnak a magyar gazdaság igazi hajtóerőivé, hacsak... Hacsak nem köszönt rájuk egy, a mai­nál lényegesen ösztönzőbb financiális mikroklíma, azaz ha­csak nem hagyják őket a mainál jobban gyarapodni, gazdagodni, fejlődni. Erre egyelőre kevés az esély, de a hír azért mégis jó, hiszen az intézmé­nyi piramis már helyre billent, most már „csak" azt kell kivárni, hogy a valódi szerepüket töltsék be a gazdaságban: néhány százan nőjenek ki közülük multi­nacionális cégekké, melyek a gazdaság tartóoszlopaivá vál­hatnak, a maradék, mondjuk számában megkétszereződve, gazdasági erejében megsokszorozódva a jó értelemben szol­gálja ki a többit, s a lakosságot, s biztosítson biztos, európai színvonalú megélhetést tulajdonosainak, dolgozóinak, -wd­PIRAMIS » Fotó: Kapfinger

Next

/
Thumbnails
Contents