Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-15 / 3. szám

A cím csak részben pontos. A bemutatan­dó gyereksorsok épp azon a színhelyen nem embertelenek, amelyen jártunk, hisz itt en­nek ellenkezőjéért mindent megtesznek. Ko­rábban azonban ilyenek voltak és az innen majd kikerülök jövője se tűnik kecsegtető­nek. A szekszárdi „Csecsemőotthon és egész­ségügyi gyermekotthon"-t, torz betűszó-rövi­dítésekre máig hajló korunkban, még az ilye­neket nem kedvelő újságírók is hajlamosak voltak „ACSI"-ként nevezni. A csacsiságos kurtítás Anyás Csecsemőotthont lett volna hivatva jelenteni. Olyan anyákra számítva, akiknek legfőbb gondjuk lesz ide került ki­csinyeik látogatása, netán szoptatása. Min­dehhez megfelelő helyet is biztosítottak a tervezők. A valóságban az 1973 óta fennálló intéz­ményben a legritkább jelenség mindmáig ép­pen az anya... , SZEKSZÁRDI 8 fASARNAP 1991. SZEPTEMBER 15. Embertelen gyermeksorsok...? A város tele van olyan munka­helyekkel, melyek létezéséről ugyan tudunk, de működéséről, sőt ebben az esetben fontosságá­ról édeskeveset. Dr. Szabó Péter igazgató főorvos szíves segítségé­vel itt ezen akarunk változtatni. - Ezt a kellően modern épüle­tet átadásakor 250 csecsemő ott­honának szánták, hároméves ko­rukig bezárólag. Ennyien sose voltak és nem is fértek volna meg benne. A „kellő modernség" annyit jelent, hogy egy hosszú folyosó láncára fűzve pavilonok sorát emelték. A folyosó első látásra olyan hosszúnak tűnik, hogy az ember azt képzelné, miszerint a nővérek, gondozónők legszíve­sebben görkorcsolyával közleked­nének rajta. Minden pavilon mel­lett szépen kertesített kis udvar, ami a szobákkal együtt bizonyos intimitást kölcsönöz az egésznek, a méretek ellenére családiassá te­szi a környezetet. Ez volt bizo­nyára a cél is. A korábbi szabályozás szerint, ha a gyerek itt túlkoros lett, elvit­ték a megye valamelyik másik pontjára, majd évei számának szaporodtával esetleg egy harma­dikra, vagy negyedikre. Majd használt, az ugyanekkora egész­ségügyi részleg 60 százalékban. Először a csecsemőotthonbe­liekről. Nagyjából, a lehetőségek határain belül igyekeznek meg­szervezni a személyhez kötődést. Ugyanazokkal lehetőleg mindig ugyanaz a gondozónő foglalko­zik, aki ugyan anyát nem pótol­hat, de ha türelmes és hozzáértő, érzelmi kapcsolatot igen. A kijá­rásra nem alkalmasakkal idebenn foglalkozik szakképzett óvónő. - Sokan azonban már képesek kijárni a városba, „igazi" óvodá­ba, - folytatja a főorvos. - Ez minden bizonnyal elő­nyös számukra - vélekedem. ­De hogyan tovább...? Dr. Szabó Péternek eszébe se jut a tényeket tagadni: - Iskolába kerülve ezek is l-l 1/2 éves hátránnyal indulnak a „rendes" családi körben felnőtt társaikkal szemben. A kisegítő, majd olykor a megszokott általá­nos iskola elvégzésére azonban még olvashatjuk, hogy akik ide kerül­nek, már eleve sérül­tek lelkileg. Az át- és áthelyezések kisebb­nagyobb megrázkód­tatásokkal jártak. így 1983-ban felemelték az itteni tartózkodás határértékét iskolás­korig. Valamit a gyere­kekről. Kevesen, de van­nak olyan családok­ból érkezettek, akik­nek szülei önhibáju­kon kívül szorultak rá arra, hogy a nevelés­hez állami segítséget kérjenek. Kaptak is. A többség azonban olyan környezetből került ide, ahonnan ki kellett szakítani őket, mert „édes" anyjuk és apjuk a gyerekek világra segí­tésére sajnos alkal­masnak bizonyult ugyan, de nevelésük­re már egyáltalán nem. Alkoho­lizmus, más deviancia, vagy is­métlődő börtönbüntetések miatt. A kis lakók háromnegyede kora­szülött, szülési és születési rend­ellenességek miatt már eleve nem indul teljes értékűként az életbe. Családot nem láttak, apa­képük jószerivel nincs. Az intéz­mény megnyitásakor az akkori városi vb tagjainak kíséretében végigjárhattam a benépesített pa­vilonokat. Ez volt az egyetlen al­kalom az életemben, amikor egy javarészt férfiakból álló közigaz­gatási testület tagjait szinte kivé­tel nélkül könnyezni láttam. Csá­szár József barátommal, az akko­ri tanácselnökkel az élükön. Máig minden férfi látogató döbbenten tapasztalhatja, hogy majdnem va­lamennyi gyerek, többnyire sose látott és talán csak tudat alatt, de mindenhogyan ösztönösen hiá­nyolt apját véli felfedezni benne. - Ma a 100 férőhelyes csecse­mőotthon háromnegyedében ki-

Next

/
Thumbnails
Contents