Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-15 / 3. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1991. SZEPTEMBER 15. Kissé nyers, de azért már nfogyasztható" Múlt hét végén egy kisebbfajta csoda szemtanúi lehettek azok, akik kilátogattak a Gemenc Expo kiállítás hivatalos megnyitójára: az expo az előre megadott időpontban, minden nagyobb zökkenő nélkül megnyitotta kapuit! Hogy ez miért számít hihetetlen eseménynek, azt kizárólag azok mérhetik fel igazán, akik augusztus végén látták azt a zűrzavaros, nyüzsgő, igaz rendkívül gyorsan fejlődő, épülő valamit, amiről talán csak Kanalovics László, a tulajdonos és cégvezető hitte el és hirdette, hogy szeptember hetedikén a BNV „kistestvéredként láthatunk majd viszont. A csoda azonban valósággá lett, és azt hiszem, nemcsak Kanalovics úrnak volt nagyon fontos, hogy így legyen, hanem egy kicsit mindanynyiunknak. Fontos a hitetlenkedőknek, a kétkedőknek, az ellendrukkereknek, azoknak, akik mindent elkövettek, hogy ez az elképzelés ne valósulhasson meg. Egyszóval mindnyájunknak, mert bebizonyosodott, hogy amennyiben valaki nagyon akaija a sikert, mindent meg is tesz érte, és főleg az üzleti érdeke is ezt diktálja, akkor igenis van esély a csodára, a győzelemre. Mint ahogy Baráth Etele, a leendő (?) kilencvenhatos világkiállítás kormánybiztosa is kinyilvánította megdöbbenését, mondván: szinte hihetetlen, hogy amíg a felső vezetés is lassan évek óta folyamatosan vitázik és csepüli a szót arról, hogy egyáltalán megrendezzük-e majd a világexpót - addig jön egy magánvállalkozó, aki nem a szavak embere, de három hónap alatt megépítteti minden akadály ellenére ezt, amit sokan már megtapasztalhattunk. Kellett már ez a kis sikerélmény mindenkinek, mert ezáltal talán sokan saját szemükkel is megláthatták, milyen igaz a tétel: ezt az országot csak a vállalkozók, a saját, vagy idegen tőkét hatékonyan működtetni képes menedzserek húzhatják ki a kátyúból, s nem a kormányzat vagy a pártoskodó pártok. Nem a szavak, hanem a tettek által juthatunk előbbre, e kijelentésemben csak az a szomorú, hogy már másfél évszázaddal ezelőtt is mondták akkori nagyjaink, de hát ebből is látszik, hogy mi magyarok vagy egyáltalán nem tanulunk még saját hibáinkból sem, vagy csak nagyon lassan. A Gemenc Expo létrejöttének kis csodájából újból csak azt a következtetést lehet levonnunk, hogy nem kormányzati gyámkodásra, az igen lassú, felülről jövő, szocialista mintára működő paternalista gazdaságirányításra van szüksége az országnak, hanem korszerű, a gazdaság fejlődését maximálisan elősegítő törvényekre, szabályzókra, európai színvonalú és mértékű adózási előírásokra, s az izmosodó magángazdaság az életben maradó állami vállalatokkal karöltve majd képes lesz talpra állítani az országot. Ehhez persze az kéne, hogy a kormány ne csak szavakban legyen vállalkozásbarát, hanem tettekben is, ami egyelőre még nem mondható el. No de kicsit elkanyarodtunk a témától, a Gemenc Expo első kiállítása önmaga sikerén kívül arra is jó volt, hogy az egyébként igen álmos Szekszárd város polgárait és vállalkozóit is megmozgassa. Felmérhetetlen volt előre, hogy milyen látogatottsága lesz az eseménynek, de azt hiszem, aki az első napokban kint járt, az meglepődve tapasztalhatta, hogy mekkora közönség tolongott a kiállítás területén, s a kiállítók száma is jóval többnek bizonyult" a vártnál. Valami tehát érzésem szerint megmozdult végre Szekszárdon is, már csak azt remélhetjük, hogy amit a múlt héten láttunk, az nem csak átmeneti fellángolás lesz, hanem tartós tűz. Hogy ne csak a jó oldalát mutassuk be az expónak, meg kell említeni néhány kisebb szervezési hiányosságot is, kezdve a környezet kissé sivár voltától - ami nyilván a rohammunka következménye - az autóparkoló őreinek némileg érdes modorán át a hangosbeszélő sokszori érthetetlenségéig, a megnyitót követő munkabefejezésig - zajos falfúrások, kopácsolások zavarták időnként a közönséget -. de e téa tapasztalatlansag számlájára. A borsos belépőjegyárat lehet, hogy kissé le kéne szállítani, de ez a rendezők ügye. Összefoglalóan tehát annyit mondhatunk, hogy a Gemenc Expo, s mindaz, amit e kiállítás mai magyar valóságunkban megtestesít, remenyekre jogosít tel mindanynyiunkat, a rendezés, a körülmények kezdeti nehézségeit pedig reméljük, hogy kinövik, átvitt értelemben pedig az egész ország majd kinövi. De - valami elkezdődött. Wágner Dezső Orvosaink szaktudása világhírű" A címül - és valljuk be, hogy ritkán - idézett véleményt még azzal toldotta meg Guszt István, a Medico Bt. ügyvezetője, hogy az orvosok munkájához a színvonalas technikai felszereltséget viszont igenis fejleszteni, bővíteni kell. E summás megállapításban gyorsan jutottunk közös nevezőre. A Gemenc Expo „C" pavilonjában, „maroknyi" kiállítási helyükön beszélgettünk a Medico Bt. tagjaival. Elképzeléseikről, arról, hogy mit is várnak e kiállítástól, a bemutatott, s a már általuk forgalmazott orvosi- és laboratóriumi műszerek, berendezések funkcióiról. Csuka József - a másik társ - némi rutint a fogászati berendezések kereskedése során szerzett. Tapasztalatai is „súgják", a tevékenység folytatandó, bővítendő. A bt. által kínált berendezések skálája meglehetősen széles: kézi műszerek - olló, szike -, szülész^^ traumatológiai, fizikoterápiás ké-^P szülékek, mind-mind kiváló minőségben, elfogadható (tehát megvásárolható) árfekvésben. A kézi műszerek forgalmazásának érdekessége az, hogy eleddig, úgymond, csak központilag létezhetett. Guszt István kihangsúlyozta jó kapcsolatukat a svájci Shiller AG céggel, ahonnan különösen a körzeti orvosoknak szükséges készülékeket tudják biztosítani: pl. vérvizsgáló labor - diagnosztikai műszert, vagy éppen a zsebben hordozható vércukorvizsgálót. Kérdésünkre, hogy vannak-e már érdeklődők kiállításukra, egyszerre jött a válasz: „Nagy örömünkre nem kevesen." A Medico Bt. tagjai - mint vallották - optimisták. Hisznek a készülő társadalombiztosítási törvény „rendcsináló" pontjaiban, és nem utolsósorban abban hisznek, sok ambiciózus orvos várja az egészségügyi privatizációt, várják annak hasznos „munkamegosztó" hatását. Mindezekben ők készséges partnerek. -plFotók: Bayer Jánosné t