Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-08-18 / Próbaszám

4 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1991. AUGUSZTUS 18. A Szekszárdi Vasárnapról a szekszárdi polgármesterrel Kulcskérdé$(?) - Nem csak mióta polgármester lett, hanem már a választási időszakban is többször szólt arról, hogy ennek a városnak szüksége lenne egy helyi lapra. Miért ez a meggyőződése? - Azok az események, amelyek a városban történnek, sokszor rejtve maradnak a városi lakosság előtt. A Népújságnak sok egyéb fontos feladata van, de a városi televízió műsorideje sem elégséges a teljes körű tájékoztatáshoz. A másik, hogy Szekszárdon régebben is működött több újság. Ez a város van olyan nagy és van annyi esemény, hogy egy helyi lap információval, hírrel, érdekességekkel elláthassa a város lakosságát. - A lap ellenzői két csoportra oszlottak. Volt aki elégségesnek tartott egy önkormányzati közleményeket tartalmazó alkalmi kiadványt, mások teljesen vállalkozói alapra helyezték volna a lapot. Végül egy harmadik irányzat győzött... - Igen, a képviselő-testület az alapítványi vagyonból működő városi lapot tartotta legjobbnak. A közlemény jellegű városi hírharsonát a polgármesteri hivatal adta volna ki, annak szócsöve lenne, nem tarthatna igazán igényt a város érdeklődésére. A másik oldal a vállalkozási lehetőség. Az viszont rengeteg kockázatot tartalmaz. A város, és most Szekszárdról beszélek nem a polgármesteri hivatalról, nem engedheti meg magának, hogy egy bukott újságja legyen. Legyen helyette egy olyan, amelyet a város több intézménye, köztük a képviselő-testület is támogat. Ebből következően egy olyan együttgondolkodásra alkalmas fórum legyen, amelyet a város lakossága nem tekint szócsőnek és amelyen keresztül, sok más egyéb csatorna mellett, véleményét is eljuttathatja az önkormányzathoz. - Hogyan tudja így a polgármesteri hivatal irányítani a lapot? Mennyire tud beleszólni abba, hogy mi jelenjen, mi jelenhet meg az újságban? - A város vezetése semmilyen mértékben nem kíván beleszólni a Amíg keverték a kártyát a háziasszony nevenapján a terasz nagyasztala vegén, megkérdezte az egyik vendég a házigazdától. - Te druszám, milyen István vagy te? A ház ura éppen szódát eresztett a kadarkába. Rábámulta kérdezőre, elfelejtette abbahagyni a szódányozást. Már kicsurgott az ujja közül a híg fröccs, amikor félbehagyta. Elnevette magát. - En? Vértanú István. - Akkor jó -, mondta a barátja -, én meg szent István vagyok. A háziasszony elejtette a römikártyát. Még a két karja is lecsúszott az asztalról. - Milyen István vagy te? - kérdezte elernyedten -, vértanú?! Én mellettem, te török basa!? A másik feleség sem maradt adós. - Te, szent István? Te Don Jüan, te Casanova, te bájgúnár... Hogy nem sül le a bőr a képedről. Hányszor szét kellett már csapnom körülötted a vállalatnál! Kirobbant a kacagás a férfinépből, az összes asszony is beletrillázott a hahotába. lap működésébe és tartalmába. Ügy gondolom vége a kézi irányítás korszakának. Remélem az újságírók lesznek annyira önérzetesek, hogy mihelyt bármiféle sugalmazást, vagy beleszólási szándékot érzékelnek, azt azonnal jelzik - a lapban. Ezt biztosítéknak érzem, mert akik ennél a lapnál dolgoznak, ismerik a szakmát, felelősséggel tudnak ími olyan témákról is, amelyek szellőztetése nem érint kellemesen bizonyos csoportokat. Ez alatt akár az önkormányzati testületet is értem. Hozzátenném még, hogy kenyéradóként sem az önkormányzat szerepel. Fizetést, honoH. NÉMETH ISTVÁN - Nem úgy van az - mondta a házigazda én tényleg vértanú Pista vagyok, decemberi. . - Én meg Szent Istvánnal ünneplem a nevem napját, augusztusban - mondta a barát -, eddig nem lehetett. Nem mindenki tudta, miről van szó, de már sejtették, hogy az Istvánoknál valami gubanc van. A névnapok ugyan megvoltak, és azt tudták, hogy az egyik Pista télen, a másik meg nyáron ünnepel. A másik Pistánénak eszébe jutott, hogy a Pisták valahol sérelemben vannak a névnapot illetően. - Hja - mondta már, amikor lecsillapodtak, -, az egyik István-nap a bibliai vértanúé, karácsonykor, a másik meg a maráriumot a lap munkatársai az alapítványtól kapnak. Az újságnak semmiféle közvetlen kapcsolata a polgármesteri hivatallal nincs. Az alapítvány kuratóriuma, amelybe két képviselőt delegáltunk, mindössze a lap finanszírozását oldja meg. - A szekszárdi polgármester Kocsis Imre Antal véleménye szerint van jövője ennek az újságnak? - Nagyon bízom benne, hogy ez az újság több évtizedig szolgálja majd Szekszárd város polgárait. - A próféta szóljon Önből! - Tamási gyar Szent Istváné, augusztus huszadikán. Ezek a fiúk meg ellopják tőlük a szentséget a nevenapjuk ürügyén. Lehet, hogy pontosan nem így van, mert minket hiányosan neveltek hittanból, de a mi Pistáink mindenáron glóriát akarnak maguknak. - Nem glóriát - böffent közbe a házigazda -, mert azt már megszereztük a házasságban. Hanem jogot a népnek, jogot az Istvánoknak! - De hát Pista - nevetett közbe az egyik fiatalasszony -, milyen jogon követelőznek? Mindenki tudja, hogy Istvánok, és meg kell húzni a fülüket nevüknapján. A ház ura diadalmasan megmarkolta a poharát. - Mindenki? - kérdezte harciasan -, A minap kollégámmal - merthogy ilyetén tanúja is van a dolognak - elindultunk „középmagyar" méretűnek taksált városunkban újkeletű irodánkhoz kulcsot másoltatni. Dolgunk sürgős lévén - no meg óvatlanságból - tettük mindezt autóval. Tévelyegvén azon hitünkben, hogy az autózás úri paszsziójából a menetközben elfogyasztott benzin a drága mulatság. Im egy újabb bizonyíték, mi sem vagyunk tévedhetetlenek. A magvas eszmékből a kulcsokról csak annyit, bizony hiába törtük magunkat négy helyen is. A mintapéldány lengyelhonból „békebeli" KGST-hozomány lévén, nyerskulcs hozzá égenföldön fel nem lelhető. így e vásárban amit félpénzünkért kínáítak, nem volt más, mint a vállvonásos... nincs... A „kárikittyom" - csakhogy a nóta véget ne étjén - az autóparkolóban került elő, háromíziglen is, parkolási díj képé^^ ben. No a Skála Áruház parkolójában^^ még csak szerény ötössel vámolták meg kurta-furcsa vásárunk eredménytelenségét, ám a Korzó Áruház mögött, majd - mert hiszen így mulat egy szekszárdi autós - a Garay téren a „dunai árhullámmal" már 15 forintra emelkedett a parkolóhely árendája. így lett hát a mi potyavásárunkban a „semmi" ára - alig egy fertályóra alatt - potom 35 forint. Rosszalló tekintetünket látván a parkolóőr buzgón mentegetve magát, a városatyák bölcsességét vonta közénk fedezékig. Mondván előre fennhangon - övék a jog s véle a felelősség - neki ebben semmi része nincsen... Nohisze'... egyszer még csak megtudjuk, hogy kinek mi része vagyon a dologban. Addig is csak reméljük, a városnak több mint a vámszedőnek, már ha a bevételen való osztozást tekintjük. Mielőtt hely híján még szavam szakadna, egy furmányos kérdés még nyomja a begyemet. Ha már a parkoáH vám árhulláma elérte a városközponti vásárlócentrumok tereit, vajon£iiért állt meg a Béla király tér előtt? Talán azért, mert e szerény városi domborulaton többnyire magas hivatalok kaptak helyet? KiPi Alkotmányos István csak a naptár nem tudta. Kitörölték belőle. Téged hogy hívtak benne, Pista? - Alkotmánynak - rrtondta jámborul a drusza -, átkörösztöltek néhány évtizedre, pedig még az öregapám is nyári Esvány volt - En meg karácsony kettő voltam, mint egy futballista. Megengedem, hogy volt egy-két rendhagyás, meg van még egy szürke Pista-nap is az évben, de az Istvánok két nagy ünnepét eltörölte az ideológia. Elnyomtak minket. Akkora kacagás támadt, hogy még a galambok is felröppentek a tanya tetejéről. Feleségek, gyerekek együtt visonyáztak a többiekkel. Jóskák, Ferik teleszájjal röhögtek, még a kispista is boldogan rázta a csörgőt a kiskocsiban. A két István mögé odaszaladt a két feleség. Két fehér tányért emeltek kopaszodó feje búbjuk fölé, és úgy ünnepelték a két elnyomott embert, hogy szem nem maradt szárazon. Mert hát végre megint nevéhez jutott vidám naptárujulásban két kacagó Pista.