Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-08-18 / Próbaszám

SZEKSZÁRDI 1991. AUGUSZTUS 18. VASÁRNAP SZEKSZÁRD és környéke A KÖRNYÉK és Szekszárdja Amikor a később szentté avatott I. István királyunk létrehozta a megyerendszert talán maga se tudta, hogy közel egy évezredre megteremtette a magyar közigazgatás alapjait. A megyerendszer felszámolásának terveiről már évtizedek óta hallunk, de mert különbet - például kezelhető régiókat - idáig még nem találtak ki, több mint valószínű, hogy legfeljebb csak gyermekeink nagykorúsága idején válik valóra. A járásoké mindenesetre már megtörtént, a város környéki igazgatás létrejött. Most nem az a szándékunk, hogy hatékonyságát különösebben elemezzük. Hazánk egyik legkisebb, hátulról számítva második, megyeszékhelye •zekszárd. Nincs összehasonlítási alapom, csak némi tapasztalatom, így az az érzésem, hogy a város közigazgatását - hisz önigazgatásról az elmúlt rendszerben képtelenség volt beszélni - vízfejként nyomta a volt megyei tanács, a pártbizottságról nem is beszélve. Ugyanakkor haszna is származott belőle, hiszen a megye fejlesztésére szánt pénzekből messze a lélekszám arányán túl és ténylegesen meglévő fontossága felett részesült Szekszárd. Ez volt a kis települések sorvasztásának ideje. Alighanem abból a meggondolásból, hogy az emberek ne gondolkozzanak a saját fejükkel és ne döntsenek önmaguk sorsáról, hiszen erre a Nagy Összpontosított Központi Ész sokkal alkalmasabb. Nem volt az, amit nagyon lassú fokozatossággal már korábban is észrevettek. így megindulhatott a környező települések újbóli fejlődése. Részben az ott lakók jól felfogott érdekéből, de részben azért is, mert az egész országra jellemző össznépi ízléstelenséggel épült, embertelen és emberi együttélésre csak alig-alig alkalmas panelszörnyetegekből egyre többen kívánkoztak vissza természetes környezetbe. Világszerte évtizedek óta elterjedt a nagyobb közigazgatási gócpontok mellett, az úgynevezett alvóvárosok, vagy bolygóvárosok létrejötte. Ismerek nem is egy decsit, őcsényit, akik hosszú évekig dolgoztak, dolgoznak Szekszárdon, de eszükbe se jutott beköltözni. Az ottani emberi léptékű életformához ragaszkodván inkább vállalták, vállalják a beutazás-hazatérés napi terhét. Ami a gépkocsik számának szaporodása ellenére ma sem tartozik a mennyei gyönyörűségek közé. Azt ki-ki kedve szerint mérlegelheti, hogy mely települések tartoznak Szekszárd közvetlen vonzáskörzetébe. Kétségtelenül távolabbiak is, mint amelyeket alább felsorolok. A mindenképpen szorosan kötődőkhöz önhatalmúan - megfelelő statisztika nem lévén - Tolnát, Bátaszéket, Decset, Faddot, Fácánkertet, Harcot, Medinát, Öcsényt, Sárpilist, Szedrest, Sióagárdot és Várdombot soroltam. Ezekben az utolsó rendelkezésre álló adatok szerint 13161 lakásban 37 575en laktak. Magasabb lélekszám, mint Szekszárdon (36 865), kevesebb lakásban (13309). Szekszárd a környékbelieknek munkahely, a diákoknak iskolaváros. Csakhogy tanulmányi időben a tolnai autóbusz televan oda tartó gimnazistákkal, nyáridőben pedig Dombori szennyes vize ellenére - szekszárdiakkal. A szekszárdi piac talán lehetne zsúfoltabbb a jelenleginél kistermelőkkel, de nagyobb üzemek terményeivel legalább ennyire. Akkor nem lenne ilyen méregdrága. Összekötő kapocs a környékkel - sajnos - a kórház és a rendelőintézet is, éppúgy mint az adminisztráció. Mely utóbbi téren sok szó esik a csökkentésről, de mert egyre újabb és újabb íróasztaligényes hivatalok jönnek létre (APEH, Kárpótlási Hivatal stb.), ebben bajos hinni. A kapcsolódás és egymásra utaltság szálai mindezeken túlmenően kibogozhatatlanul bonyolultak. Tudok olyan környékbeliekről, akik szülők, nagyszülők együttes segítségével lakást vettek Szekszárdon, de a valóságban maradtak otthon és most a bérbe adásból több munkanélküli-segéllyel felérő jövedelmük van. Ez is kapcsolat. Tolnai kolleginám a szekszárdi termelőszövetkezettől kénytelen részesműj/elésre szőlőt bérelni, mert nem akaija gyerekeit éhen veszejteni... A példák számát bárki, kedve szerint szaporíthatja. Aligha vagyok távol a valóságtól, amikor azt képzelem, hogy ez a lap is a kölcsönös kapcsolaterősítés, egymás megismerésének segítésére jött létre. Jó lenne, hogyha valamennyien tudnánk tenni érte valamit... ORDAS IVÁN jRégi szekszárdi újságok A századforduló évtizedeiben kiadott megyei lapokkal egy időben szép számmal jelentek meg helyi újságok is. 1873-ban indult a Tolnamegyei Közlöny, 1890-ben pedig Leopold Lajos lapja, a Tolnavármegye. Ez utóbbi később egyesült Bodnár István 1905-ben kiadott Közérdek című megyei újságjával. Egymással versengve keresték az olvasók kegyeit a Dombóváron, Dunaföldváron, Pakson és Szekszárdon megjelenő helyi lapokkal. Az egy-két fős szerkesztőséget fenntartó kiadók csak heti megjelenésre tudtak vállalkozni. Ilyen volt az 1883. december 25-én jelentkező első újságunk, á Szekszárd Vidéke is. Geiger Gyula laptulajdonos társadalmi heti közlönye csütörtökönként került ki az Ujfalusy-nyomdából. Élcelődtek is vele sokat a csütörtök miatt. Geiger azzal indította lapját, hogy „Ne váljanak tőlünk semmi nagyhangú, sem hízelgő szavakat, az elsők üresek, emezek legutálatosabbak, mikor a sajtóban jelentkeznek." A Tolnamegyei Közlöny által használt Szegzárd helyett tudatosan Szekszárdot írt, majd negyedszázaddal megelőzve a hivatalosan is elfogadott formulát. Tolnamegyei Hölgyek címmel egy időben melléklettel jelent meg. Erdei Lajos társadalmi hetilapját, a Szekszárdi Újságol szombatonként vehették kézbe olvasói. Elődje hagyományait folytatta 1908-tól. Erdei már korábban is próbálkozott, heti élclapot adott ki Dunántúli Puska címmel. A Szekszárdi Újság sok helyi közérdekű kérdéssel foglalkozott a város költségvetésétől a tanügyig, 1909-ben egy színház építésének tervét is felvetette. Megyei és helyi lapjaink alig különböztek egymástól. Vezércikkben foglaltak állást országos ügyekben, néha bírálták a kormányt és a képviselő-testületet, de foként egymást kritizálták, nem takarékoskodva a gúnyolódó jelzőkkel sem. Sok hírt közöltek, apró tudósításokat az egyletek életéből, bűnügyekről, bálokról és a vándorszíntársulatok produkcióiról. Olykor az érzelmekre is ható kis írások ezek, a kor hangulatát idéző romantikus elbeszélésekkel és bájos hirdetésekkel színesítve. Nem bizonyult hosszú életűnek a Szekszárdi Friss Újság. Megyei laptársaihoz hasonlóan heti hat számmal jelentkezett a század elején teijesztett vidéki lapok Tolna megyei változataként. 1881-ben egy emléklapnak született egyetlen száma. A Szegzárd közgyűjteményekben már alig található, Eötvös Károly alkalmi újságjának a megyei levéltárban van még egy csonka példánya. Budapesten adta ki a Garay János-emléktábla avatása alkalmából. Ilyen egyetlen kiadás volt még a Szilveszter, Bodnár István és Dicenty Géza 1893-ban készült tréfás újságja. A szekszárdi református egyház időszaki értesítőjéből összesen négy szám készült 1931-1935 között. Emlékezzünk meg egy jeles folyóiratról is. Bay Endre, Csányi László, Letenyei György, H. Németh István, Scherer Sándor és mások nevéhez fűződik a rövid életű Sárköz, amely 1956-ban indult a Babits Mihály Irodalmi Társaság gondozásában. Azóta sok új próbálkozás volt és nyilván lesz is, a munkahelyi lapoktól a diákújságokig. Amit most a kezében tart a kedves olvasó, reméljük hosszú életű lesz. Kaczián János Tisztelt Olvasóink! Azt hiszem, nem okozok különösebb lelki megrázkódtatást, ha közlöm; egy új lap első példányát, mutatványszámát tartja kézben. Az utóbbi években megszoktuk, hogy hetente új lapok tucatjai születnek - és szűnnek meg néhány hónap múltán. Amiben mégis újat tudunk nyújtani, az, hogy közel ötven év hallgatás után megint van lapja Szekszárd városának. Hisszük, hogy e lapot a közigény hozta létre, és tudjuk, ha érdektelenségbe fullad, az a halálát jelenti. A lapalapítók hármas célt tűztek maguk elé. Azt, hogy ez a lap viszatekintve az elmúlt hét eseményeire, segítse a mérlegkészítést, az előző hét történéseinek objektív értékelését, ugyanakkor az előre tekintő tervezéshez támpontokat, friss információkat nyújtson. A harmadik - ugyanilyen fontosnak tartott - célunk pedig a szórakoztatás, az aktív pihenés elősegítése. A vasárnap a vásárnapot is jelenti. A város, ahol élünk, egyre inkább a tájegység, a körzet természetes központjává válik, ahol ősztől, mint hírlik, már minden vasárnap vásárt rendeznek és kialakulóban van egy BNV-hez mérhető vásárváros is. A vásár napja a magyar ember számára a vasárnapot, az ünnepet jelenti. Szeretnénk, ha ünnep lenne az a nap, mikor kézbe veszik lapunkat. Ünnep lenne és nemcsak azért, mert a jövőben vasárnaponként kapják meg a Szekszárdi Vasárnapot... Az újság előfizethető a szerkesztőségben, vasárnaponként pedig megvásárolható az akkor is nyitva tartó kereskedelmi egységekben, valamint utcai árusainknál, tizenhét forint ötven fillérért. Ma, amikor szinte nem is jelenik meg új újság anélkül, hogy címlapján ne díszelegne a „független lap" büszke jelző, mi a függőséget választottuk. Nem vagyunk, nem is akarunk függetlenek lenni. A mi függőségünk, éltető függőség. Tudjuk, hogy a város lakosságától - Önöktől, kedves Olvasóink - függünk, mert csak érdeklődésük, együttműködő figyelmük tarthatja fenn ezt a lapot. Ha majd naponta megkeresnek komoly vagy apró-cseprő gondjaikkal, de örömeikkel is, ha előfizetőink lesznek, ha vasárnaponként megvásárolják lapunkat, akkor mondhatjuk el, hogy életképes ez a lap, mert a szekszárdi polgárok szeretik a Szekszárdi Vasárnapot. Jól tudjuk; csak akkor élünk, ha Önök éltetnek. TAMÁSI JÁNOS