Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-12-15 / 16. szám

6 , SZEKSZÁRDI I4S4RNAP 1991. NOVEMBER 24. Morvái nem adja fel Sajtótájékoztatót rendeztek a hét elején Budapesten, az elegáns Agro Szálló konferenciatermében. Négy amerikai, egy svájci, és két burját professzor számolt be kutatásukról. A burjátok arról, milyen új eredményeket hozott az a levéltári kutatás, amelynek során az 1848-49-es magyar szabadságharc fogságba hurcolt honvédéinek nyomát kutatják a távoli burját földön, valamint az Alekszandr Petrovics körüli legenda valóságmagjához mennyire sikerült közelebb jutni. A zürichi Archeológiai Intézet tudományos munkatársa Mathias Seifer a Barguzinból hozott koporsóminták korával kapcsolatos vizsgálatainak eredményeiről számolt be. Ezek cáfolnák az MTA szakembereinek véleményét a temetés időpontjáról. Az amerikaiak McMahon, Steven I. Reger a Clevelandy Klinika igazgatója, illetve tudományos munkatársa, valamint Dr. Mark Stonekig és Mrs. Deborah Fischer az amerikai hadsereg patológiai intézetének képviselői pedig a hozzájuk eljuttatott csontok (amit sokan Petőfiével azonosítanak), vizsgálatáról számoltak be. Az amerikaiak a vietnami háború idején kifejlesztett azonosítási eljárással - a DNS-lánc vizsgálatával - próbáltak pontot tenni a két éve vitatott kérdésre. Mert igen, több, mint két éve, hogy egy lelkes csapat a távoli Szibéria Barguzin nevű kisvárosából világgá röpítette a szenzációs hírt: Megtaláltuk Petőfi Sándor sírját. A csontok azóta nem nyugszanak. Érvek és ellenérvek, sokszor útszéli presztízsviták kereszttüzében állnak. Sokan keresik az igazságot, mások presztízsokokból is ragaszkodnak vélt, vagy valós igazukhoz. Morvái Ferenc pedig következetesen harcol, bevet pénzt, kapcsolatokat, hogy az igazság kiderüljön. Most épp tudományos tanácskozást szervezett a kérdésről. Hogy a tanácskozás helyett csak sajtótájékoztatóra került sor, az annak köszönhető, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elzárkózott a részvételtől. Igaza tudatában nem állt le vitatkozni. Egy dolgot azért nem értek. Ha annyira biztosak igazukban, miért félnek a megméretéstől, az amerikai véleményekkel való szembesüléstől, a vitától? A patológiai intézet munkatársai csak azt kérték, hadd vizsgálják meg Petőfi édesanyja Hruz Mária csontjait, mert akkor minden kétséget kizáró választ tudnak adni a Petőfi-kérdésre. Az exhumálást a főpolgármesteri hivatal nem engedélyezte! Ez pedig már nem Morvai-kérdés. Kis hazánkba eljöttek Amerikából, a világhírű zürichi intézetből, a távoli burját földről tudósok, hogy kezet nyújtva a magyaroknak együtt dolgozzanak, együtt derítsenek ki egy több, mint két éve vitatott kérdést. Az MTA szakemberei pedig nem állnak szóba velük. Vajon milyen hírét viszik ezek után szerte a világba kis hazánk tudóstársadalmának? Mit éreztek amikor dolgavégezetlenül felszálltak a repülőre? McMahon úr erre a kérdésre mindannyiuk nevében azt választolta: „Csalódottak vagyunk, nem sértődöttek". Csalódott lettem magam is. Nem a tudomány, csak hazai képviselőinek objektív igazságkeresésében nem tudok ezek Adóügyi örömök... Menedzsersarok és nyomtatványellátás Történészek a megmondhatói, hogy az első adó mikor született, de amióta adórendszer van a világon, olyan adófizető még nem akadt, akit ezzel boldoggá sikerült volna tenni. Napjainkban sem, amikor az adózás technikája olyan fokra jutott, hogy egy átlagos végzettségű - netán érettségizett - ember kétségbeesetten ül a különböző papírok, nyilvántartások, bevallások felett és általában egy szót se ért azokból. Ezért tűnik fel, ha az illetékeseket végre megszállja a szentlélek, vagy az ép ész és szakboltot nyitnak a rokonszenves rövidítésű APEH tőszomszédságában, Szekszárdon, az Arany János utca 5-11. sz. alatt. Cseh Gáborné boltja nemcsak mintaszerű belső berendezésével öregbíti (belkereskedelmi kultúránkat, hanem azzal is, hogy itt kaphatók az összes (UNIÓ, VERSAL, SALDO kiadású) vállalkozói szakkönyvek, melyek nélkül vállalkozni bajos. Az alig két hete működő bolt tenyérnyi irodájában - ami messze nem olyan elegáns berendezésű, mint az üzlettér - beszélgetünk a vállalkozó üzletvezető Cseh Gábornéval és a Pátria Nyomda, a boltot áruval ellátó vállalat igazgatójával, Bakai Ferenccel. - Miért éri meg a Pátria Nyomdának Szekszárdon üzletet nyitni? - kérdezem az igazgatót. - Úgy ítéltük meg, hogy Szekszárd város és a környék fejlődése olyan rohamos volt az utóbbi időszakban, ami szükségessé tette egy ilyen profilú bolt működtetését. Régen a Pátria Nyomdát és annak nyomtatványellátó kirendeltségét a nevével fémjelzett nyomtatványokról ismerték. Azóta sok más egyébbel kezdtünk foglalkozni, így számítástechnikai termék forgalmazásával, számítástechnikai leporellókkal, amiknek nagy a kereslete. Mondom, boltot terveztünk nyitni, de nem találtunk megfelelő helyiséget. Közben Cseh Gáborné személyében olyan vállalkozót találtunk Szekszárdon, aki aktivitásával, agilitásával biztosítja, hogy megfelelő formában fogja a mi érdekeinket is képviselni. - Hány boltja van a vállalatnak? - Tíz saját boltunk és a most nyitott Szekszárdival együtt tizenegy márkaboltunk van. - Mit jelent az, hogy márkabolt? - Azt értjük alatta, hogy nem saját boltunk, de a mi termékeinkre specializálódott. Mi az árut biztosítjuk és olyan szolgáltatásokat igyekszünk a bolt tulajdonosa részére nyújtani, amivel ő jobb helyzetbe kerül a nyomtatványpiacon. Ezt a szállítási költség átvállalásával, szállításunk ütemezésével, gyorsításával érjük el és olyan információkkal, amelyek segítik a tevékenységét. De ez kettős, mert a vállalkozótól pedig olyan információkat várunk, amelyek a mi termelési tevékenységünk megtervezéséhez elengedhetetlenek. így tudunk rugalmasan alkalmazkodni a piaci követelményekhez, elvárásokhoz. - Szeretnék egy menedzsersarkot berendezni - veszi át a szót a bolt vezetője, Cseh Gáborné, - a Pátriában ehhez készséges partnert találtam. Az igényes termékeket forgalmazzuk. Azt például, hogy egy üzletember ugyanabból a márkából mindent megkaphasson. A toltőtolltól az íróasztali mappán keresztül a különböző ajándéktárgyakig, vagy számítástechnikai eszközökig. A már ismert, igényes kivitelű Parker tollak, golyóstollak mellett új, extra igényt kielégítő termékeket is forgalomba hozunk. - Van erre igény? - Egyre nagyobb. Rengeteg reklámanyagot igényelnek. No- ^^ teszt, hozzá ugyanolyan tollat, ^P táskát, de keresik a menedzserkalkulátorokat, a zsebszámológépeket is. - Az adótanácsadással felhagyott? - Szó sincs róla. Továbbra is váijuk a vállalkozókat. Persze erre elsősorban a bevallási időszakban van nagy szükség. Kolléganőm Erzsike szintén APEH-os volt, így a betérők sokszor azt hiszik, hogy az APEH-hoz jöttek. Mindketten várjuk továbbra is a vásárlók mellett a tanácskérőket is. Adózni nem jó, de úgy tűnik, még sokáig szükséges dolog. E sorok írója, mint adózó állampolgár, szintén nem szereti ezt a hivatalt, de tudomásul véve szükségességét, örül, ha legalább nem kell az adózás kellékeiért is lótnifutni, ha e nemszeretem műnkig során segítőkre számíthat. T.^F (Be)hajthatatlanságok Az önkormányzati tulajdonú lakások értékesítése és a városgazdálkodási vállalat átalakulása körüli vitákban gyakorta hangzott el, hogy a lakosság jelentős tartozásai komoly nehézségeket okoznak az érintett gazdálkodási területeken. E tartozások és hátralékok mértéke azonban sehol nem szerepelt számszerűsítve. Kíváncsiak lettünk. Felkerestük tehát Németh Zoltánt, a városgazdálkodási vállalat igazgatóját és megkértük tájékoztasson bennünket. Tőle tudtuk meg, hogy e hátralékok összege eléri a nyolcmillió forintot, pedig jelenleg rendelkezésre álló adatai egyelőre csak az október 31-i állapotot tükrözik. Ebből két tétel emelhető ki. A 3,5 milliós lakbérhátralék azt jelenti, hogy a lakásbérlők 10%-a nem teljesíti fizetési kötelezettségét. A hátralékosok fele objektív okokból nem tud fizetni, másik fele viszont nem is akar. A legmagasabb hátralék összeg eléri a százezer forintot, ami hatéves, folyamatos fizetésmulasztást jelent. A másik jelentős tétel a fűtés-, melegvíz-díjak térítésének elmaradása. Ez annak ellenére, hogy még javarészt áremelés előtti tételek, így is kiteszik a négymillió , forintot. Ez a háztartások 6,5%-át érinti. Az okok és jelenségek ugyanazok. Megtudtuk azt is, hogy a behajtás és szankcionálás egyetlen működő eszköze a fizetésletiltás, mert a többi (kilakoltatás, peres eljárás, szolgáltatásmegvonás stb.) egyelőre vagy jogi fikció vagy műszaki akadályokba ütközik. Azoknak viszont, akiknek pusztán taktikai háborúi vannak a szolgáltatókkal, érdemes lesz felülvizsgálniuk e „rabi-cseni" játék valóságos tétjét. A jövőben ugyanis akinél a behajtásnak nincs akadálya, érvényesíteni fogják a 44%-os késedelmi kamatot, valamint az eljárási költségek áthárításának lehetőségét is. Előfordulhat tehát, hogy az adósnak az ezerforintos hátralék a végelszámolásnál kétezerbe kóstál majd. Aki tud, annak érdemesebb lesz időben fizetni. A szolgáltatók be nem hajtható bevételeinek ellentételezése két úton történhet. Egyik, hogy részévé válik az árképzésnek, a másik, hogy az önkormányzat megtéríti. Városatyáinknak nem lesz könnyű eldönteni melyiket válasszák. Ugyanis mindkét változat a még fizetőképesekre történő áthárítást jelenti. KiPi