Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-11-03 / 10. szám

1991. NOVEMBER 3. , szekszárdi VASARNAP 24 U M. JLűgyan lesz valaki anyakönyvvezető ? - Az én esetemben úgy, hogy szü­lőfalumban, Alsónánán, édesanyám és édesapám is a közigazgatásban dol­gozott, mindketten onnan mentek nyugdíjba. Sőt, nagyapám bíró volt ugyanitt. Ezért, akár családi indíttatás­nak is lehet nevezni, hogy én is az igazgatási munkát választottam. Eh­hez a szakmához mindenesetre nem árt egy pár éves igazgatási gyakorlat és amit én még ennél is fontosabbnak tartok, nagy adag együttérzés, türe­lem, állóképesség, beszédkészség és sorolhatnám még tovább. - Ilyenkor azt illik megkérdezni, hogy mi ebben a mesterségben a szép. Kezdjük mégis talán azzal, hogy mi nem az? - Csúnyán fogalmazva a favágás. Amiből az irodai munkánk nagy része • Bennünket, engem, az állampolgá­többnyire csak ünnepélyes körül­mények között, zeneszó hangjainál, nemzetiszínű szalaggal feldíszítve lát­nak. Friss frizurával, szépen felöltöz­ve, mosolygósan. Igaz, szent köteles­ségemnek tartom, hogy egy-egy ün­nepségen méltó legyek az ünneplő ísaládhoz. Ezt igyekszem úgy megva­lósítani, hogy abban a percben, ami­kor átlépem a házasságkötő-terem kü­szöbét, megszűnjön számomra min­den más gondolat. Elsősorban a párra koncentrálok és természetesen az őket körülvevő családra. Ez az anya­könyvvezetői munka látványos - ne­hézsége ellenére legszebb - része. A másik, amikor az anyakönywezetés nagy precízséget követelő, szerteágazó sziszifuszi munkáját végezzük, hétfő reggeltől péntek délutánig. Mindezek ellenére 1991. április 1-jéig mégis azt hittem, ez az a hivatal, ahol az állam­polgárok a legrövidebb időn belül a • nkább bürokráciamentesen intéz­ik ügyeiket. A személyi igazolvány - mint adataink hiteles igazolására szolgáló okmány - érvénytelenné vá­lásával viszont olyan teher zúdult az ország valamennyi anyakönyvi hivata­lára és sajnos ami még ennél is rosz­szabb, az állampolgárokra, melynek következtében az eddigi ügyintézés bonyolultabbá, hoszszadalmasabbá vált. Mindehhez hozzájött a kárpótlási törvény létrehozása. Az igaz, hogy kárrendezési hivatalok jöttek létre. Vi­szont arra, hogy ezeket a hivatalokat a levéltárnak, a földhivatalnak, a polgár­mesteri hivatal ügyfélszolgálati irodá­jának és az anyakönyvi hivatalnak kell okmányokkal „kiszolgálni", úgy érzem senki sem gondolt. Említhetném ugyanúgy az állampolgársági ügyeket, amelyekből Szekszárdon évente 1-2 fordult elő. Az idén ötven körüli csa­lád kérelmét terjesztettük fel a BM­hez. - Hány anyakönyvvezető dolgozik ebben a hivatalban? - Hárman vagyunk főállású anya­könywezetők. Prantnerné Turbán Klára kolléganőm a halálesetek anya­könyvezését és a hagyatéki ügyinté­zést végzi, amely á legszomorúbb fel­adat nálunk. Jómagam is hosszú éve­kig csináltam, ezért mondhatom, hogy sok türelmet és megértést igénylő munka. Vass Éva kolléganőm foglal­kozik elsősorban az ügyfelekkel, a le­vélben hozzánk fordulók kérelmeivel. Vele felváltva esketek szombatonként. Magam a születések anyakönyvezé­sét, a családi jogállások rendezését és az állampolgársági ügyeket intézem. Meg kell jegyeznem, hogy munkánk felsorolását nagyon szűkre fogtam, mert egy egész Szekszárdi Vasárnap is kevés lenne a részletes felsorolásra. - Az olvasót talán érdekli a szakma, de az esetek jobban... - Újságírói sztorikra gondol? Hát abból van bőven. Mindig arról ábrán­dozom, hogy ha nyugdíjba megyek, megírom valamennyit. Ügy gondo­lom, tanulságosak. Hihetetlenül érde­kes, hogyan viselkedünk, mi emberek, életünk egy-egy szép, vagy nehéz, il­letve tragikus pillanatában. Szíveseb­ben beszélek csak a szépekről. Val­lom, hogy az emberi életben minden­képpen történelmi pillanat a házasság­kötés, amelyeknek meg kell adni a módját. - Versenyezni szeretne az egyházak­kal? - Eszembe se jut! A hit magán­ügy, de az már közügy, hogy a múlt század vége óta törvénybe iktatott polgári házasságkötés körülményei, * külsőségei is maradandóak legye­nek. Sajnos, Szekszárd városában; akkor amikor az ország valamennyi városa, sőt a legkisebb községe is kötelességének érezte egy házasság­kötő-terem létrehozását; ilyen nem épült meg. Nehéz körülmények kö­zött, a legváltozatosabb helyszíne­ken eskettünk évekig. Most a Mű­vészetek Háza a díszes nagy eskü­vőknek, a városházán kialakított kb. 30-40 fős esküvőknek ideális kis há­zasságkötő-terem, itt az anyakönyvi hivatal legszebb irodája pedig a két tanúval, esetleg szülőkkel jövő há­zasulóknak méltó helyet biztosít. Egyszersmind ez olyan választási le­hetőség, amely csak a mi városunk­ban adatik meg a házasulóknak. Er­re szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó. - Mennyi ma a várakozási idő a házasságkötés előtt? - Egy hónap, amit ideálisnak tar­tok, a három hónap, ami ezt meg­előzően volt érvényben, nagyon hoszszú volt. Rengeteg időpont-mó­dosítás és probléma származott be­lőle. - Az előbb emiitette, hogy a válá­sok is itt csapódnak le. - Az igenek kimondása után, több-kevesebb idővel sajnos sokan visszatérnek hozzánk. Aztán újra jönnek, megint új tervekkel és re­ményekkel. Az élet nem áll meg. Szerencsére mi emberek úgy va­gyunk „felépítve", hogy a legna­gyobb csalódás után is újrakezdünk. Sok válást követően, elkeseredett, életunt ügyfélnek mondtam már a vigasztaló szavakat, hogy higgye el, találkozunk mi még. Hitetlenkedés van a szemükben és nagy öröm, amikor újra eljönnek. Adtam már össze párokat, melyeknek egyik fe­le, sőt mindkettő, másodízben is azonos volt. - Csakhogy Önnek az első és a második esetben is beszélnie kellett, legalább néhány szót. Korábban el­mondta, hogy jó ha egy szombaton csak 4-5 esküvöt tart, de már került sor 17 pár összeadására is. Fárasztó? - Természetesen az! Szellemileg és fizikailag is. Én nem vagyok hit­szónok és annyi szerencsém sincs, hogy a viszonylag rövid előzetes be­szélgetések során, névhez, személy­hez szólóan, megismerkedve a csa­lád körülményeivel, állítsam össze beszédeimet. Mégis az a célom, hogy minden esküvőbe vigyek vala­mi egyénit, hacsak egy mondat ere­jéig is. Ebben a törekvésemben a Művészetek Háza mindig maximáli­san a segítségemre volt. - Régi, sőt meglehetősen együgyű újságírói fogás, de hadd térjek vissza az írásom címében foglalt kérdésre. Anyakönyvezni nehéz? - Igen. De mi könnyű manap­ság? Ezenkívül pedig szép is! ORDAS IVÁN Fotó: B. Juhász Mária Anyakönyvezni nehéz? A címben foglalt kérdésre könnyűszerrel adhatna bárki könnyű választ. Miért lenne nehéz? Hiszen Kosz­tolányi után szabadon az embert beírják mindenféle könyvbe és minden módon számon tartják. Aztán mi lesz belőle? Adat? A nagy költő sejtései komputerizált világunkban igen közel vannak a valósághoz, ha ugyan nem túlhaladásához. Példánkat azonban nem Kosztolá­nyitól választottuk, hanem Szekszárdról. A Pollack ter­vezte gyönyörű, régi vármegyeháza földszintjén van a város anyakönyvi hivatala. Szép iroda, legyen is szép. Hiszen az emberek életük valamilyen sorsdöntő pilla­natában jönnek el ide és ennek meg kell adni a módját. Akit kérdéseinkkel megkerestünk - ebben az évben huszadik éve tölti be ezt a funkciót - Sas Erzsébet anyakönyvvezető.

Next

/
Thumbnails
Contents