Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-20 / 8. szám

8 , szekszárdi VASARNAP 1991. OKTÓBER 13. 8 § I Ha Murphy úr, az életbölcsességek szorgos gyártója ott lett volna október 15-én a Művészetek Házában, az első szekszárdi közmeghallgatáson, bizonyára azt jegyezte volna le: ha az emberek beszélhetnek, akkor inkább hallgatnak. Ha nem kínálják meg őket a beszéd lehetőségével, akkor titokban beszélnek. Háborogva és csúnyán. Murphy úr nyilván frappánsította volna e mondatokat, mi viszont nem tesszük. Mert ez az összegzés sokkal tényszerűbb és szomorúbb, mint amilyen jópofa. Ki mit várt? Amikor meghallottam, hogy a Művészetek Házában tartják e fontos rendezvényt, nagyon meglepődtem. S nem voltam egyedül, aki azt kérdezte, miért nem a sportcsarnokban? A tolnaiak azt mondják, náluk ott volt. S még szerencse! MerUannyian jöttek össze. Éppen ezért kedden délben megkérdeztem Kocsis Imre Antal polgármestert, mire számít? Ami a számszerűséget illeti, nem tippelt, de úgy mondta, „beférünk a Művészetek Házába". - Kemény kérdéseket várok. Mert igazán csak azokra lehet válaszolni. Ilyen fórumon nem vagyok a laza csevegés híve. Annak nincs értelme mondta. Délután fél 2-kor beszéltem Piri Lajosné magánkereskedővel. Természetesen úgy készült, hogy részt vehessen a közmeghallgatáson. Részben azért, mert itt él a városban, hát tudni szeretne mindenről. Másrészt pedig az adókról lesz szó, ami két állampolgári és magánkereskedői minőségében is közvetlenül érinti. A terem készen áll a vendégek, a tulajdonosok, a szekszárdi polgárok fogadására. 15 óra 20 perc van. Hetényi Gáborné, a Művészetek Háza gazdasági ügyintézője így vélekedik: - Ez az első ilyen jellegű összejövetel... Nem tudom. Attól is függ a sikere, hogy milyen típusú hozzászólások lesznek. Hogy elég lesz-e a földszinten elhelyezett 150 szék? Úgy gondolom, igen. De mindenre számítva a galériát is előkészítettük. A ház egyik portása is ingadozik. De inkább reménykedik. Azt meséli. pontosan egy hete már vagy tízen jöttek. Mert azt hitték, akkor van a közmeghallgatás. Bocsánat, Városatyák! Alig múlt egy-két perccel fél öt. Az elegáns székek sorakoznak. Foglalt még egyetlen sincs közöttük. A ház előtt néhány városatya. Aztán jönnek még néhányan. Ki innét, ki amonnét. Úgy látom, titkolják feszültségüket, várakozásukat. Végre feltűnik az első, majd a második „civil". A polgármester a tévéseknek nyilatkozik. Öt után három perccel bent ülünk a teremben. A közönség száma nem több 55-60-nál. Szemben velük a huszonvalahány elegáns képviselő. Táskáikban, kezükben kimutatások, jegyzetek, azaz a precíz puskák. Nyilván arra számítottak, szükségük lesz némi segítségre, adatok pontosítására a kérdések kereszttüzében. De nem volt. Sajnos, nem! Úgy emlékszem, csupán két városatya szólíttatott meg kifejezetten „ciki" témában, személyeskedő tónusban. Most, amikor azt írom, hogy nem szívesen lettem volna a bőrükben, amikor ott szobroztak velünk szemben az általunk választott és bizalmunkat bíró, bennünket képviselő városatyák, bocsánatukat kellene kérnem. De ehelyett azt írom, amit ők maguk is pontosan tudnak: ha nem lett volna közmeghallgatás, bizony alaposan fölháborodtak volna - elsősorban azok, akik nem mentek el. És mondom azt is, hogy alig változott valami az elmúlt esztendő során. De azt még hozzáteszem, örüljünk, hogy hatalmi szóval ma már nem rendelhető ki tömeg sehova. De hát ez aprócska vigasz. Mindennapos kapcsolat Kocsis Imre Antal mellőzve a pá-' tószt - persze, lelkesedésre, ünneplésre nem is volt oka - köszöntötte az állampolgárokat és nyomban rátért a lényegre. Elmondta, hogy amikor a testület túl volt az önmeghatározáson, igen kemény munkába csöppent (csapott) bele. Október 26-án lesz egy esztendeje, hogy együtt próbálnak tenni valamennyiünkért. Együtt próbálnak olykor a semmiből valamit varázsolni. Eddig 27 testületi (leginkább maratoni) ülést tartottak, 260 határozatot hoztak és 18 rendeletet alkottak. Míg az előző évben 4 ülés volt, ötven határozat és 3 rendelet látott napvilágot. A polgármester szólt arról is, hogy a testület nehezen tudott megfelelni a szokatlan megterheléssel járó új feladatsornak, de hozzátette, ha a lakossággal mindennapos lenne a testület kapcsolata, simábban mennének a dolgok. Hozzáfűzte, ha valamire most és itt nem tudnak válaszolni, megteszik azt írásban 8 napon belül. (Ez utóbbi régente oly ritkán hangzott el. Úgy látom, s az vesse rám az első követ, aki nem ezt érzi, ma már nem röstelli bevallani a legtöbb vezető, ha valamire kapásból nem tud válaszolni. Ugyanis ma már „nem a szék határozza meg a tudatot".) • Ezután ismertetőt hallhattunk az adókról, az adótípusokról, elképzelésekről, majd pedig az 1991. évi költségvetésről. Adókról szólva Azt hittem emiatt fognak tolongani az emberek, hogy megtudják, januártól milyen új terhekkel terhelik egyébként is egyre üresebb zsebeinket. Az előér-™ zet megcsalatott, hisz a zsebbe vágó téma sem váltott ki igazi érdeklődést. Palkó László jegyző elmondta, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya az önkormányzatok egyik alapjogaként deklarálta a helyi adózás jogát. Ezzel a szekszárdi önkormányzat eddig nem élt, de a gazdasági helyzet szükségszerűvé tette városunkban is a helyi adók kivetését, mert a polgári társadalom építésének alapkövetelménye, az erősödő polgársággal együtt gazdagodó társadalom, önállósodó önkormányzat. Ez pedig a törvények deklarációin túl a gazdaság oldaláról alapozható meg. Mint a városi jegyző elmondta, céljuk olyan helyi adórendszer kidolgozása, amely megfelel az európai feltételeknek is. El kell érni, hogy a helyi ügyeket az állampolgárok helyben intézhessék és az adóra befizetett összegek is ennek a városnak a fejlődését szolgálják. A közmeghallgatáson pedig a város lakosságának véleményét várják a tervezett helyi adókról, hogy azt figyelembe véve dolgozhassák ki végső koncepciójukat. Három adófajtát terveznek a jövőben bevezetni. Elsőként a magánszemélyek kommunális adójáról szólt, aminek lényege, hogy a belterületi építési telkek és a nem lakás céljára szolgáló építmények (garázs, tanya) után vetik ki az adót, ami adótárgyanként nem haladhatja meg az évi háromezer forintot. A másik adófajta a vállalkozók kommunális adója, amit azok a vállalkozók fizetnek, akik az önkormányzat illetékességi területén belül tevékenykednek. Az adót a foglalkoztatottak után fizetik, várhatóan személyenként és évente kétezer forintot. Végül az iparűzési adót a város területén telephellyel rendelkezők fizetik. Ez a nettó árbevétel három ezreléke lesz a tervek szerint. Meleg víz és parkoló Törők Ferenc szekszárdi polgár vagyok, mutatkozott be a következő hozzászóló majd azt kérdezte, hogy a