Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1991-10-20 / 8. szám
1991. NOVEMBER 3. szekszárdi 7 munkás Ipartelepi kórkép Ahol főszereplő a A/ elmúlt két esztendőben a hazai politika szótárából úgyszólván törölték a munkás szót, vele valamennyi származékát. És ezt rosszul, nagyon rosszul tették mindazok, akik a „takarításért" felelnek. Meg kell tanulni másképpen látni, hallani, gondolkodni, egyszersmind viselkedni. tehát másképpen élni. ám a/, örökérvényű fogalmakat is tudni kell adaptálni. Hogy ez a megállapítás (is) közhely? Meglehet, annyira, amennyire tény. Szekszárd ipartelepén megszűnt, aztán újraéledt egy - ízig-vérig volt szocialista - állami vállalat, csakhogy más „kezekben", új néven. A Palota Bőrdíszmű Vállalat Szekszárdi Gyáregységét a Samsonite, egy óriáscég vette meg, vagy, ha úgy tetszik, a nagy hal „megette" amit kiszemelt magának. Persze nem előzmény nélküli a ^történet, hogy ma már Szekszárdon a ^•kerrel azonos fogalom lett a Samso^Tiite, a gyára. Mitől sikeres e gyár, s miért keveredik a pletykák nem mindig előnyös hírébe? - erről kérdeztük Schlitt Károly igazgatót. - A hajdan volt gyáregységben - itt Szekszárdon - tizenöt évet dolgozott. S az akkori meglehetősen konzervatív felépítésű hierarchiában meglepően gyorsan haladt előre. Az anyagyárban, Budapesten főmérnök lett, mígnem 1989ben pályája kezdeti színhelyére jött viszsza. Miért? - Váltás, alapos változtatás miatt. Kényszere már az 1982-83-as években érződött. A szovjet piac nem akarta megfizetni a bőrdíszmű vállalat termékeibe épített anyag és munka értékét. A nem fizetések akkori oka, mégha hihetetlenül, nevetségesen is hangzik: a szovjet fél annyi kopejkát volt hajlandó fizetni egy táskáért, ahány centiméter az keresztben és hosszában adott volt. Jött a megváltást ígérő, a kompetitív, műpiacra való, - kült és ^fc beit követő - árrendszer, amit követni ^^ is nehéz volt, nemhogy annak megfelelni. Végső soron az 1979-ben, kizárólag angol piacra exportált bőröndök gyártásával léptünk óriásit előre. Bérmunka volt egy másik vállalatnak, egy csapásra több tízmilliót is elérő haszonnal, s attól kezdve kerestük is a tőkés piacokat, a szovjet piacra maradt a női divattáska, kevés anyagból, soksok munkával készített... - A Samsonite mikor lépett önökkel kapcsolatba, s jellemezné mit is takar e gyári név? - A Samsonite - ami régi, amerikai családi vállalat, és ami anno 3400 dolláros „vagyonnal" indult - Magyarországra 1987-ben jött, végigjárta az országot, sok üzemet tekintett át - ruhagyárat is - s köztük a szekszárdi üzem tetszett meg. De mit is takar a Samsonite név? A cég, mint említettem amerikai, ottani központtal. Az európai hálózat Belgiumból irányítja. Világcég. Mexikótól Koreáig van érdekeltsége, úgy is mint termelő, mint termeltető és kereskedő. Európa majd minden országába szállítja termékeit, több országában termelteti is. Az egyszerű, könnyed, ötletgazdag, funkcionális célú utazó-, kézi- és sporttáskák széles, színes választékát. Jellemzőjük a természetes anyagok alkalmazása, eltérő stílussal, igényes szakmai hozzáértéssel. És azt hiszem az szokatlan, hogy minden terméke három évig garanciális védettséget kap. - A piacgazdaságnak megvan a maga, nem személyhez kötött feltételrendszere, és nyilván voltak is feltételei a sikeres üzletkötésnek is... - A vállalat egy exportot bővítő pályázatot nyert meg. Gépet vásárolhattunk, tőkét, pénzt kaptunk. 1988-ban, ötven fővel indult a Samsonite program úgy, hogy rövid hónapok után a gépek nem csak beszállítva, üzemeltetve is lettek. Az akkori „külkert" rövid úton, mint kerékkötőt kizártukba közvetlen kapcsolat révén gyorsultak fel az események. - Amelyekhez mit szólt a szekszárdi munkás, akinek mégiscsak volt némi köze ahhoz a felgyorsuláshoz? - Olyan intézkedéseket készítettünk elő, amelyek kitörési pontok lettek a szocialista rendszer modelljéből, abból, ami egyenlőségeszmén alapult. A gyár csak tizenkét órás műszakokkal, így is csak 60°/o-os teljesítménnyel tudta kipréselni magából az igényelt termékmennyiséget. Három hónap múlva nyolcórai munkával értük el ugyanazt. Hogy a munkások mit szóltak? Tisztázzuk: kifogásaim nem alapvetően a volt szocialista modell egyenlőségeszméin alapultak, abban az egyenlőtlenségeket előidéző források voltak igen súlyosak, azokra kellett hatni, vagy azokat megszüntetni. Általános tapasztalat, hogy a munkásember - Keleten és Nyugaton - nem csupán piacot akar, legyen az bár a munkaerőpiac, hanem olyan közmegegyezés szülte lehetőséget, aminek folytán minden ember „piacképes" lehet. És ezt a lehetőséget hangsúlyozzuk mi, s kezeljük hangsúlyozottan. A nem mindig előnyös hírű pletykákról pár szót, véleményt: itt nem lehet valamihez úgy hozzállni, hogy hogyan nem lehet azt megcsinálni. Régebben a munkás lelkiismeretességén múlott a tisztességes munkája, ami ráadásul nem is azt jelentette, hogy ő anyagilag az elismertek közé tartozott. Megszüntettük a szervezetlenséget, mert sok volt a fölösleges, egymásra épített szervezet, és így elmosódtak a felelősségek. Sok volt a közvetlen termelésirányító, a munkák szétforgácsolódtak, egyszóval az alkalmatlan, a szükségtelen szervezetektől és emberektől megváltunk, az alkalmasakból fölállt egy új, német tapasztalatokra épülő és típusú szervezet. A Samsonite funkcionális működtetési rendszerében a feladatoknak vannak referensei, így a termelés, az értékesítés, a pénzügy feladatainak. A funkcionalitás egyúttal a közvetlenséget is jelenti, ezért itt nincs fömérnök, főkönyvelő, osztályvezető... Itt egy a cél: jó minőségű táskákat gyártani, a lehető legrövidebb időben! Ennek főszereplője a munkás, azonkívül mindenkinek az a feladata, hogy ezeket a célokat a munkás teljesíteni is tudja! Alapvetően a munka az, ami számít, mindenkinél. És akinek a teljesítményével mi elégedetlenek vagyunk, attól elválunk, azonnal. - Es az a munkás, akinek a munkájával elégedettek, az elégedett a bérével? - Alapkoncepciónk: az itt dolgozó jó munkás a környezeténél legyen jobban megfizetve, az adminisztrációt végző pedig nem kereshet többet az átlagteljesítményt produkáló munkásnál. Bérrendszerünk az inflációval lépést tart, ügyel arra, a Samsonite munkása keresse meg a magyar átlagbér dupláját. Ám nemcsak emiatt jobb a mi gyárunkban dolgozó munkás hangulat,... p e lsfi Ltató Tápláltak nem, de könnyen öltözöttek lehetünk Jó ideje nem vesszük kilószámra a húst, már a kenyeret sem, a tejtől puffadunk, szalonnából is csak szeletecskéket kérünk, s a boltos mindezeken már jó ideje nem is csodálkozik. De láss csudát, működik - máshol - itt a piacgazdaság! Egy jó ideje már az inget, a gatyát, akarom mondani, a nadrágot, még a nagykabátot is kilóra, kilószámra vehetjük, mert azon a piacon úgy kínálják. No, nem az újat, hanem a német, holland, svájci és még amerikai „piactársunk" által levetettet. És, hogy mindezek a szép ruhák hol kaphatók? A - szép nevű - bálás butikokban. Alkalmasint, amikor a bálát bontja a boltos, ott még hosszú sorok is állnak, türelmesen. Aztán a bálás boltban nem is a szövetet vizsgálja a vevő, hanem azt, hány dekás lesz az ing, a nadrág, a kabát... Hiába no, ahogyan csökken az életszínvonal, pláne itt lent, az alvégen, úgy kezdünk mi egyre könnyebben öltözködni. Es, hogy mi mindent vehetünk még meg kilóra? A minap egy plakáton olvastam: „bálás boltunkba olasz gyermekbála érkezett..." -PLLesz-e testőrképző Szekszárdon? A Gemenc Expo sikerében talán az is szerepet játszott, hogy jól oldották meg a vagyonvédelmet. Simon Károllyal, az ARAMIS Vagyonőrző és Testőrképző Kft. képviseleti igazgatójával beszélgettünk a vásár értékeinek őrzéséről is terveikről: - Nem voltak feltűnőek az őreik az Expo területén. - Az a jó biztonsági szolgálat amelyik észrevétlenül működik. A nappali őreinket úgy válogattuk, hogy megfelelő intelligenciával rendelkezzenek és szükség esetén idegen nyelven is tudjanak tájékoztatást adni. - Mondjon valamit az ARAMIS Kft-ről! - Nem most indult ez a budapesti cég, már nagy tapasztalatokkal rendelkezik. A Chinoin, a Neményi Rt., lehetne még sorolni, hogy milyen vállalkozások vagyonvédelmét oldottuk meg eddig. Itt a Gemenc Expón végzett munkánkkal indultak teret hódítani Tolna megyében, és Szekszárdon is. Első lépésként szeretnénk beindítani egy olyan iskolát itt, ami munkalehetőséget kínál elsősorban a munkanélkülieknek. Olyanokra gondolunk, akik éreznek vonzalmat a vagyonvédelem iránt. Felvételi vizsgát kell tenniük ésJaa megfelelnek, akkor a tanfolyam elvégzése után nyilvántartásba vesszük őket és amelyik vállalatnak szüksége van ilyen képzettségű emberekre, nálunk megrendelheti egyéb szolgáltatásokkal, hiszen biztonságtechnikával is foglalkozunk. - Milyen tárgyak szerepelnek majd az oktatási programban? - A büntetőjogtól az intézkedés lélektanán át, az önvédelmi és lőkiképzésig sok mindent tanulnak a hallgatók. Annyi embert szeretnénk képezni, amennyire ezen a környéken szükség lesz. Túlképzést nem akarunk. Arra is van már igény, hogy szállodai detektíveket képezzünk ki, a leendő biztonsági törvény alapján. - A rendőrséggel milyen kapcsolatot alakítottak ki? - Remélem az ő nevükre is mondhatom, hogy jót. Az Expón is volt közös cselekvésre alkalmunk, sikeresen szerepeltünk. A mi munkánk nem ér semmit, ha a rendőri szervekkel nem tudunk a legrövidebb időn belül kapcsolatba lépni. Akik majd oktatói lesznek a mi tanfolyamunknak, többen a rendőrség állományába tartoznak. Bízom abban, hogy a Gemenc Expón végzett munkánk alapja lehet a Szekszárdon tervezett jövőnknek is. -deesiTÍ
