Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-20 / 8. szám

4 , szekszárdi VASARNAP 1991. OKTÓBER 13. 20 A

makettet nyilvánosan bemutatták, sőt vitát is nyitottak fölötte Jóllehet a szobor sorsa már eldőlt. Érdemi kifogással csak néhányan éltek, a szobrász ugyanis - Kiss István a Központi Bizottság tagjaként olyan politikai tekintélyt jelentett, hogy személyét vagy művét támadva a Központi Bizottság szavahihetősége, hozzáértése vált volna kérdésessé. Pedig a mű, a makett alapján is, gyenge, eklektikus alkotás volt, s nehéz volt vele mit kezdeni. A szobrász szándéka szerint Szekszárd ezeréves, vagy még több, történetét kellett volna jelképeznie, ami önmagában is gyermeteg gondolat, mert évszázadok viszontagságai nem fémek el egyetlen jelképben. Van itt minden: gótikus ívben harang, búzakalász, szőlőlevelek, történelmi illusztrációk. Az egész, úgy ahogy van, esztétikailag értékelhetetlen, a botrányt azonban, ami kevéssel felavatása után kipattant, nem ezokozta. A szőlőlevelek hátán ugyanis az akkori helyi nagyságok neve sorakozott, ami a történelemből csak a személyi kultuszt idézte, jóllehet ezen az egyen akkor már túl voltunk. Hazafi József írta meg, mégpedig egy senki által nem ismert s addig nem is olvasott szakszervezeti lapban, mégis híre ment, már másnap mindenki erről beszélt, s ajelentéktelen lapot százával sokszorosították. Annyi azóta történt, hogy a szőlőleveleket kicserélték, tudtommal már egyetlen név sem maradt meg, a zavaros emlékmű azonban ma is áll, a város felett, büszkén és ronthatatlanul, a három kereszt mellett, amit Babits énekelt meg. Budán maga a császár leplezte le a bátor, ám Pest bombázása miatt rossz emlékezetű Hentzi tábornok emlékoszlopát. Ez 1852-ben történt, a nemzet önérzetét azonban érthető módon sértette, ezért a politikai légkör enyhültével el is távolították, a császár sem tiltakozott ellene. A háború után az új hatalom a köztéri szobrok között is nagy tisztogatást végzett, ledöntötték Werbőczi szobrát, aki erre igazán nem szolgált rá, s eltűnt Erzsébet királynő szobra is, aki t pedig a magyarok igazán szerettek. Azönkényt, mind minden önkényt, az indulat vezette, művészeti szempontokra senki nem gondolt. A nemzeti öntudat most ismét megszólalt, s indokolt is, hogy ne hirdesse bronz és márvány azoknak az emlékét, akikre nem gondol jó szívvel senki. A belügyminiszter a minap külön is kérte, hogy távolítsák el az ilyen emlékműveket, ne rontsaaforradalom évfordulóMonstrum a város felett ján egy sem azemlékezők gyászát. A szándék indokolt, a kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Ismerjük a művészettörténetből, hogy Milanóban a francia katonák eredményesen szétlőtték Leonardo tervezett Sforza-szobrát, nem is maradt belőle semmi. A Sforzák sorsa ma már csak a történészeket érdekli, az emberiség azonban szegényebb lett egy Leonardo-alkotással, ami nem pótolható semmivel. Ilyen értékről napjainkban nincs szó, néhány szoborért mégis kár lenne. Varga Imre Károlyi-emlékműve kitűnő alkotás, s nem bántanám mohácsi Lenin-szobrát sem, amiben még némi iróniát is érzek: Lenin nem vegyül el a nép között, hanem leereszkedik hozzá a magasból. Aki Velencében jár, megcsodálja Verrocchio Colleoni-szobrát, pedig a zsoldosvezér sötét figura lehetett a maga korában. A velenceiekben volt annyi jóízlés, hogy a szobrot nem a Szent Márk téren állították fel - azsoldos szándéka ez volt -,"hanem távolabb. A mohácsi Lenin-szobornak is lehetne más helyet keresni, száz év múlva talán annyit tudnak majd Leninről, mint ma Colleoniról. No, de mi legyen a szekszárdi monstruózus emlékművel, aminek az is hibája, hogy a városnak csaknem minden pontjáról látni lehet? A fordulat első időszakában ellenzékiek becsomagolták, jelezve, hogy nem vállalnak vele közösséget, de a műanyagot letépte a szél s azóta is áll a szerencsétlen emlékmű a város felett, kifejezetten rossz hírünket költve. Ugyanis bárminő szándék vezette is szobrászát, a monstruózus mű rossz, a szobrász akkori politikai súlya nélkül sehol az országban fel nem állították volna. Látványnak kellemetlen,' távolból inkább olajfúró toronyra emlékeztet, ha ugyan emlékeztet valamire. Arra is van példa, hogy kizárólag esztétikai okból távolítottak el szobrot: Tóth András - a költő Tóth Árpád apja volt - debreceni Szabadság-szobrát, amit a nép Zsuzsinak becézett, a népharag vitette el, s be is olvasztották, csak egy fénykép őrzi, hogy volt ilyen. N

em tudom, a szekszárdi szobor anyagából mit lehetne hasznosítani, de sorsáról mégiscsak dönteni kellene. Hivalkodó helyen áll, dölyfösen ésfeleslegesen. Személyes okom is van rá, mert ha vendégem érkezik, mindig megkérdezi, hogy miaz az izéavárosfölött. Ilyenkor nem tudok mit mondani. CSÁNYI LÁSZLÓ A Stágium tánca Brazíliából érkezett a Stágium táncegyüttes. Magyarországi vendégszereplésük során felléptek Szekszárdon, a művelődési központban is a távoli földrész táncosai. A magyar származású Marika Gidali által húsz esztendeje alapított együttes az indián folklórt, a dinamikus spanyol ritmust és a tragikus történelmükből is erőt merítő, elpusztíthatatlan életszeretetet közvetíti maradandóan. Az est varázsát Kapfinger András képriportja örökítette meg.