Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-13 / 7. szám

1991. OKTÓBER 13. ,, SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 Ipartelepi kórkép Átalakulás és racionalizálás Azon megyeszékhelyek egyike Szekszárd, ahol az ipartelep tudatosan kitelepített a \áros peremére. Amely ipartelepre a klasszikus értelmezés nem illik, ahol nem nyúlnak égig füstölgő gvárkéménvek, ami! nem jellemez kiilsöre a kosz, a piszok. Élelmiszer-, építő-, gép-, bútor-, bőripar, a szolgáltató egységek rendezett kavalkádja épiilt, fejlődött naggyá is a Keselyüsi úl mindkél oldalán. Valamennyiben fellelhetők az ország gazdasági struktúráját váltó szándékok. Azok bizonyosan, így is, úgy is. Több ezer embernek a sorsál érinthetően. jól is, rosszul is. És ez, egy pletykálkodni készséges - kisváros életére pezsdítően hathat és hat is. Mostanság az a hír: a Szekszárdi Húsipari Vállalat gazdasági okok miatt létszámleépítésre kényszerült, készül. - Igaz a hír? - kérdeztem WafJenschmidt Jánost, a fiatal, alig egy éve ^•nevezett igazgatót. - Mert ez a hír ^^glepő, hisz egy hónapja azt nyilat^^Hta, önöknél erre kényszer nincs, ^^rcrt ilyen kényszerhelyzetbe nem is kerülhetnek. - Mind a két állítás igaz! Bár nem volt kategorikus a tagadó kijelentésem, mellesleg egy vezető úgy azt nem is jelentheti be. Mielőtt a létszámot érintő kérdését elemezném, a vállalat ellentmondásos helyzetét mutatom be, ami után a ma, a holnap gazdasági döntéseit - remélem - indokoltnak tekinthetjük. A vállalat, alapítás óta, a termékszerkezetében, a technikai adottságokkal, és azokhoz képest is túlzottan nyersanyag-kitermelést folytató. A sonka készítése mellett - például - a nyesedékhúst. Pénztelenség van, a hús drága, tehát eladhatatlan. Az elmúlt esztendőt 190 milliós veszteséggel voltunk kénytelenek zárni, még kettő, alapvető ok miatt: a második félévben elveszített piacokat pótlólagos kötésekkel sem tudtuk pótolni, felvásárlási áraink nem voltak az értékesítettel szinkronban. Ezért is volt intézkedéseim között az első, hogy a kereskedel•

' vezetésben egy alapvető váltás tőrjén. - Ebben az évben a start milyen volt, az eredmény milyen lesz? - A múlt hibáiból okulva hirdettük meg a stabilizálási szándékot, eredményben, tevékenységben, utóbbiban olyan váltást kezdeni, ami a belföldi húskészítmény gyártásának bővítésére hasson. Kézenfekvő, hogy olcsó áron értékesíthető húskészítményeket készítsünk: virslit, krinolint, párizsit... Ma már dupla műszakban is gyártjuk e készítményeket. Hogy milyen eredményre számíthatunk? A már említett ellentmondásos helyzetünkből fakadóan akár 110 milliós nyereségre, de ugyanakkora veszteségre is. - Azért az ilyen mértékű ellentmondás nem eltúlzott? - Voltaképpen nem! Az ágazatunkat ma is jellemző bizonytalanságot visszatükröző, ám hozzá kell tennem, egy hétmilliárdos évi forgalomban azok a számok közgazdaságilag nem annyira veszélyesek, inkább odafigyelést követelők. A tények: az év eleji piacokon a hús ára lefelé, a sertésfronton pedig a relatív túltermelés indult el. Fizetőképes piacaink szűkültek be katasztrofális módon, egyszerűen azért, mert az ágazati vezetés, a feldolgozó nem talált összhangot, helyes választ a bizonytalanságot okozó kérdések hoszszú sorára. A kormány nem vállalt bankgaranciát késleltetett fizetésekre, nem alakított ki intervenciós politikát. Az állattenyésztő pedig úgy döntött, nem érdemes dolgozni, leértékelődött munkája, vele a terméke. - Ekkor, ezért jött a megváltó húsakció? - A húsakció nagyon rosszul lett időzítve, egyébiránt ilyen akciót a piacgazdaság nem is ismer. Inkább fokozza a zavart. És aztán egy kulturált kereskedelem úgy nem is alakulhat, ahogyan azt az MDF-piacok bizonyítani óhajtották. Az maga a kereskedelem lábbal való tiprása volt. Az effajta út nem a járható. Az év további időszakában sikerült jelentős tételben - az EGK tagországaiba darabolt húsrészeket - exportra termelni. Kemény túlóráztatás is ára volt, merthogy fölfokozott gyártást igényelt. A jugoszláv piac - az ismert ok miatt - sajnos, hogy megszűnt, „azon" már át sem lehet utazni. Nem lett a gyakorlatban érzékelhető az a kormányfői nyilatkozat, amely a Szovjetunióba irányzott szállítási lehetőségekről szólt, hangosan. Tehát váltani, változtatni kell! - Átszervezés lesz létszámleépítéssel! - Stabilizálni kell a vállalatot! Ez a mi vállalatunk, s a nagyságrendje - vitatom okát, vagy sem - adott. Ezért nem is a termelés területén akarunk létszámot csökkenteni. Növelni kell a húsfeldolgozási szintet, ez viszont tőkét igényel, pénzt. A hiányát privatizációs programunkkal készülünk megszüntetni. Az átalakulási terv a megvalósításhoz folyamatban van. Összébb húzódzkodunk. Megszüntetjük az átfedéseinket, az adminisztráció és más részterületekről, olyanról, mint az üzemfenntartás. Ez eleve nyolcvan ember elbocsátását követeli meg. Ámde hiszünk abban, ki fog alakulni az egyensúlyi, normalizálódni képes helyzet, mert a mai még igen torz, csak alátámasztásul említem az ár és árrendszer torzítását. Az FM-nek végre színt kell vallania. Az nem lehet tartós állapot, hogy ne legyen koncepciója. Hogyan lehet ugyanakkor - egy vállalatot kétirányú fejlesztésre kényszeríteni. Fejleszteni exportra, és másképpen belföldre?! Ez képtelenség! Egy dán üzletember, aki miután megismert bennünket, nem értette, miért akaija a mi kormányunk e vállalatot is eladni. Az üzemeink - tolmácsolva a dán szakember szavait - túl jók az ő tőkeerejéhez ezért működtetni itt, e formájában kell tudni, és nem szétforgácsolni amit egyébként a technológia összeépültsége miatt úgyis lehetetlen. - Akkor, hogyan lesz tovább? - A költségterheinket jelentősen csökkenteni fogjuk, leépítjük hordozóit, okozóit. E programunknak része a szállítási terület racionalizálása úgy, hogy eladjuk a szállítóeszközeinket járulékaival, azoknak, akik ma is azzal fuvaroznak, a fuvaroztatást biztosítják. Szűk a kereskedelmet kiszolgáló keresztmetszet, nagyon fontos a bővítése. - Igazgató úr, ön - az őszinte problematikák felvetésével együtt is - optimista? - Ha nem hinnék a mások által is elvégzett, önálló munka eredményességében, akkor nem vállaltam volna föl jelenlegi pozíciómat... p

etgf, Lás/Ió Tanuljunk a szomszédtól! Nagyon érdekes, kétnyelvű, gyönyörű kiállítású kiadványt kaptunk Kőtörő Miklóstól, a szomszédos Bács-Kiskun megye közgyűlésének elnökétől. A bácskaiak nem sajnálták a pénzt arra, hogy pompás felvételekkel, német és magyar nyelvű magyarázó szöveggel hívják fel a figyelmet megyéjük legkülönbözőbb olyan lehetőségeire, melyek idegenforgalmilag hasznosíthatók lennének, ha valaki felfigyelne rájuk és nem szánna befektetni. A különböző színekkel nyomott jelmagyarázat tartalmazza a hasznosítási célt, a tulajdonost, a kezelőt, a terület és a beépíthető terület nagyságát, a hasznos szintterületet, szintszámot, közműveket, vízfelületet és minden szükséges információt. Az érdeklődőt pontos alaprajz segíti az Európa Egyetem céljaira felajánlott volt Rudolf-laktanyában való eligazodásban épp úgy, mint az elképzelt bugaci üdülőfalunál, a tiszakécskei Euroskanzennél, a bajai Véndió-halászcsárda kis szálodává történő bővítésénél. Érdemes lenne tanulni a szomszédtól. Tolna megyében, melynek a közelmúltban még 100 százalékos pontosságú műemlékjegyzéke se volt, tömegével akadnak olyan épületek, területek, melyekre rá se néz a beruházó kedvű vállalkozó, hisz létezésükről se tud. A bácskaiak, akik nem csak méretek dolgában, hanem ötletesség terén is már régen lekörözték megyénket, az eljövendő világkiállítás jegyében gondolkodnak. Mi is megtehetnénk. O. I. Csak félreértés lehet I: elmúlt cvi'k olykor imluliihis vitáiban itt Szekszárdon és országszerte gyakorta hallhattuk azt a követelést, hogy mihamarabb felül kell vizsgálni a kiemelt nyugdíjak jogcímét, különösen ha az a korábbi években játszott szerep napjainkig áthúzódó haszonélvezete. Ígéreteket is hallhattunk ez ügyben bőven, így nem sorolnám hol, mikor és kitől. Lehet, hogy nem vagyok naprakészen informált, de nem tudok arról, hogy néhány különleges pótlék központi megszüntetésén kívül akár egyetlen konkrét esetben is sor került volna ilyen felülvizsgálatra. Hallottam viszont arról, hogy 10-15-20 éve mozgássérült vagy rokkantként életét tengető polgártársunk jogosultságát szerény összegű nyugdíjára, vagy valamely mégszerényebb összegű pótlékocskájára buzgó felügyelőbizottságok felülvizsgálgatták. Tették ezt olyan esetekben is amikor a munkaképesség csökkenését kiváltó betegség orvosi szempontból nyilvánvalóan gyógyíthatatlan, a javulásra semmi remény. Mivel - állítólag - jogállamban élek, így számomra is kötelező az ártatlanság vélelme. A legtöbb amit megtehetek, hogy az ilyen eseteket végletes félreértésnek véljem. Amúgy is megalázott és sorsüldözött embertársaim érdekében azonban azonnal szeretném is e félreértést eloszlatni. Kedves „népjóléti" hivatalok! Azokat a felülvizsgálandó nyugdijakat, azok a bizonyos haszonélvezők nem rokkantság címén kapták!!! j(jpj Egyesület az egyetértésért Raul Wallenberg neve ismert a magyar újságolvasók előtt. Amit tett, példává vált, tragikus sorsa és teljes élete jelképpé. Méltán választotta névadójául az a szerveződés, amely megalakulása óta hallatja hangját, ha a kisebbségek vagy bármely hátrányt szenvedő csoport és egyén érdekében kell fellépni. A Raul Wallenberg Egyesülét immár országos tekintélyt vívott ki magának. Szekszárdon, a polgármesteri hivatal kisebbségi irodájában október 4-én megalakult az egyesület Tolna megyei szervezete is. A megválasztott elnök, dr. Gémes Balázs elmondta: az alapítók két okból tartják különösen fontosnak a szerveződést. Részint nem elhanyagolható az a tény, hogy az utóbbi időben a demokrácia és a szólásszabadság félreértelmezéseként környékünkön is megjelentek a normális együttélést kizáró, veszélyes megnyilvánulások, részint a határainkon túl nem kívánatos - a kisebbségeket sújtó - események játszódnak le. Az egyesület eredeti célját szeretné megyénkben is megvalósítani, vagyis fel akar lépni mindenfajta megkülönböztetés és kirekesztés ellen, valamint példát kíván mutatni tolerancia terén. Lajos Barnabás »