Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-13 / 7. szám

8 SZEKSZÁRDI TASARNAP 1991. OKTOBER 13. Gazdasági átalakulás a KREÁTOR szemével A nyári időszámításból vissza­tért kora reggeli szürkületben ­háromnegyed hétkor - még azon meditáltam az utcán álló kocsim­ban ülve, hogy talán mégis túl korán érkeztem, amikor észrevet­tem az egyik ablakból kiszűrődő lámpafényt. Óvatosan nyitottam be az utcai ajtón „kezicsókolo­mot" köszönve, hátha csak egy álmos takarítónő kínál majd meg a várakozás lehetőségével. Az iroda félhomályából viszont ven­déglátóm ismerős sziluettje bizta­tott belépésre felegyenesedve az előtte sorakozó iratok fölül. Kö­szöntésem után első feladatának érzi bemutatni a cég birodalmát, a családi házból kialakított, szé­pen berendezett irodaházat. Három magánszemély alapította alig több mint két éve ezt a társa­ságot - kezdi a bemutatást ­szinte a semmiből, hitelekre és merész elképzelésekre alapozva. Magánvállalkozók, kisvállalkozók segítésével(l), tanácsadással, adó­tanácsadással, könyveléssel, hitel­kérelmek elkészítésével kezdtük, a legtöbb kis céghez hasonlóan két kis irodával, elég magas bérleti díj mellett, és a napi megélhetést foly­vást figyelve, hogy marad-e a kasz­szában vagy nem marad. Ahogy ezt az irodaházat né­zem - szíves invitálása szerint körbejárva bizonyára mindig inkább maradt abban a kasszá­ban, hiszen mindazt amit látok, aligha úszták meg néhány tíz­ezerből. Megállapításom hallatán elmosolyodik. - Elég sikeres volt abban az időben is a munkánk. Sokan ke­restek bennünket és szolgáltatá­sainkat. Ám annak az időszaknak a sikere nem elsősorban pénzben mérhető. Elég fárasztó és kimerí­tő „hőskorunk" volt. Az ilyen munka közben, amikor az ember nagyon sokat vállal és teljesít, akad néhány nagyobb falat is. Ha nem ijed meg tőle és bátran bele­vág és persze sikeresen teljesíti, hát előbb-utóbb elindul a verkli. A véletlennek köszönhettük az első ilyen nagyobb feladatot. Egy könyvvizsgálói fórumon ta­lálkoztunk össze a SZÁMALK RT. egyik vezetőjével. Én el­Amikor Egyed Lászlóval, a KREÁTOR KFT. ügyvezető igazgatójával megbeszéltem kora reggeli találkozónkat a Mikes utca 6. szára alatti csinos kis irodaházba, igazán nem volt más szándékom, mint egy kis sikertörténetet kanyarítani lapunk gazdasági oldalainak valamelyikére. Vittem is magammal lapunk elmúlt heti számát, hogy az abban megjelent hirdetésük tartalmához igazítsam kérdé­seimet. Aztán mégis valami más történt, de ne vágjunk a dolgok elébe. mondtam neki, mivel foglalko­zunk, ő érdeklődött és egy va­gyonértékelést ajánlott fel cé­günknek. Miután ezt sikeresen megoldottuk, kaptunk egy mási­kat, egy nagyobbat. Mint kide­rült, munkánk minősége és áraink igen kedvezőnek bizo­nyultak a budapesti piacon. A vé­ge az lett, hogy a részvénytársa­ság szervezését is mi bonyolítot­tuk. Ez a szakmai siker alapozta meg hírnevünket és hozta a to­vábbi megrendeléseket. Amikor közbevetem, hogy ez egyben profilváltást is jelentett, ami jelentős átszervezést és aktív marketingmunkát feltételez, el­mosolyodik, mintha naivnak tar­taná a kérdést. Ösztönös alkalmazkodás igen, inkább ez volt a jellemző. Egy ilyen kis cégnél a változások nem mindig a „nagykönyvben" leírtak szerint történnek. Bár nagy gondot fordítunk az önme­nedzselésre, a piacra mégis olyan munkával sikerült betörnünk, amely kívül esett meghirdetett profilunkon. Szinte észrevétlenül vált fő profilunkká a vagyonértéke­lés kicsiben és nagyban, komplett nagyvállalatok átalakítása az átvilá­gítástól a társasági bejegyzésig. Az asztalra, melyhez az iroda­szemle befejeztével leültünk, ki­terítem a mindvégig kezemben szorongatott újságot, rábökve a cég hirdetésére feltettem a kér­dést, amellyel a riportnak nekive­selkedtem. Hogyan lesz valakiből az Állami Vagyonügynökség által elfogadott tanácsadó-szakértő cég? A szakmában milyen presz­tízst ad, ha ezt a mondatot beír­hatja reklámszövegébe? A rek­lámszöveg kifejezésnél alig észre­vehetően felvonja szemöldökét, ám szó nélkül hagyva, inkább kissé merengve folytatja. - Ez számunkra nagyon fon­tos ajánlólevél, amelyért komoly megméretésen kellett átesnünk. Annak idején az Állami Vagyo­nügynökség által kiírt privatizá­ciós tanácsadói pályázatra a mienkkel együtt több mint há­romszáz pályamű érkezett. Az ügynökség igazgatósága külön­külön minősített minden pályá­zót és pontszámos rangsorolá­sukból jött össze az a szűk lista, amelyre a mi cégünk is fölkerült. Döntőnek bizonyult, hogy eddigi munkáink alapján sikerült bebi­zonyítanunk, hogy ebben a priva­tizációs folyamatban tanácsadó­ként, szakértőként, vagyonértéke­lőként eredményekre vagyunk képesek. Felemelt ujjával előzi meg kö­vetkező kérdésemet, amikor siet­ve hozzáteszi: - Persze voltak ennek a siker­nek előzményei. A Vagyonügy­nökség által korábban meghirde­tett tenderpályázaton egyszer már sikerült egy privatizációs megbízást elnyernünk, melynek során olyan anyagi és szakmai feltételeknek kellett megfelel­nünk, amelyek e tevékenység végzésekor nélkülözhetetlenek Ráadásul így már ismertek be nünket. Ez pedig minden más re­ferenciánál többet ér. Közben az irodába megérkez­tek az első „fecskék", jóval a hi­4 l

Next

/
Thumbnails
Contents