Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-13 / 7. szám

8 SZEKSZÁRDI TASARNAP 1991. OKTOBER 13. Gazdasági átalakulás a KREÁTOR szemével A nyári időszámításból visszatért kora reggeli szürkületben háromnegyed hétkor - még azon meditáltam az utcán álló kocsimban ülve, hogy talán mégis túl korán érkeztem, amikor észrevettem az egyik ablakból kiszűrődő lámpafényt. Óvatosan nyitottam be az utcai ajtón „kezicsókolomot" köszönve, hátha csak egy álmos takarítónő kínál majd meg a várakozás lehetőségével. Az iroda félhomályából viszont vendéglátóm ismerős sziluettje biztatott belépésre felegyenesedve az előtte sorakozó iratok fölül. Köszöntésem után első feladatának érzi bemutatni a cég birodalmát, a családi házból kialakított, szépen berendezett irodaházat. Három magánszemély alapította alig több mint két éve ezt a társaságot - kezdi a bemutatást szinte a semmiből, hitelekre és merész elképzelésekre alapozva. Magánvállalkozók, kisvállalkozók segítésével(l), tanácsadással, adótanácsadással, könyveléssel, hitelkérelmek elkészítésével kezdtük, a legtöbb kis céghez hasonlóan két kis irodával, elég magas bérleti díj mellett, és a napi megélhetést folyvást figyelve, hogy marad-e a kaszszában vagy nem marad. Ahogy ezt az irodaházat nézem - szíves invitálása szerint körbejárva bizonyára mindig inkább maradt abban a kasszában, hiszen mindazt amit látok, aligha úszták meg néhány tízezerből. Megállapításom hallatán elmosolyodik. - Elég sikeres volt abban az időben is a munkánk. Sokan kerestek bennünket és szolgáltatásainkat. Ám annak az időszaknak a sikere nem elsősorban pénzben mérhető. Elég fárasztó és kimerítő „hőskorunk" volt. Az ilyen munka közben, amikor az ember nagyon sokat vállal és teljesít, akad néhány nagyobb falat is. Ha nem ijed meg tőle és bátran belevág és persze sikeresen teljesíti, hát előbb-utóbb elindul a verkli. A véletlennek köszönhettük az első ilyen nagyobb feladatot. Egy könyvvizsgálói fórumon találkoztunk össze a SZÁMALK RT. egyik vezetőjével. Én elAmikor Egyed Lászlóval, a KREÁTOR KFT. ügyvezető igazgatójával megbeszéltem kora reggeli találkozónkat a Mikes utca 6. szára alatti csinos kis irodaházba, igazán nem volt más szándékom, mint egy kis sikertörténetet kanyarítani lapunk gazdasági oldalainak valamelyikére. Vittem is magammal lapunk elmúlt heti számát, hogy az abban megjelent hirdetésük tartalmához igazítsam kérdéseimet. Aztán mégis valami más történt, de ne vágjunk a dolgok elébe. mondtam neki, mivel foglalkozunk, ő érdeklődött és egy vagyonértékelést ajánlott fel cégünknek. Miután ezt sikeresen megoldottuk, kaptunk egy másikat, egy nagyobbat. Mint kiderült, munkánk minősége és áraink igen kedvezőnek bizonyultak a budapesti piacon. A vége az lett, hogy a részvénytársaság szervezését is mi bonyolítottuk. Ez a szakmai siker alapozta meg hírnevünket és hozta a további megrendeléseket. Amikor közbevetem, hogy ez egyben profilváltást is jelentett, ami jelentős átszervezést és aktív marketingmunkát feltételez, elmosolyodik, mintha naivnak tartaná a kérdést. Ösztönös alkalmazkodás igen, inkább ez volt a jellemző. Egy ilyen kis cégnél a változások nem mindig a „nagykönyvben" leírtak szerint történnek. Bár nagy gondot fordítunk az önmenedzselésre, a piacra mégis olyan munkával sikerült betörnünk, amely kívül esett meghirdetett profilunkon. Szinte észrevétlenül vált fő profilunkká a vagyonértékelés kicsiben és nagyban, komplett nagyvállalatok átalakítása az átvilágítástól a társasági bejegyzésig. Az asztalra, melyhez az irodaszemle befejeztével leültünk, kiterítem a mindvégig kezemben szorongatott újságot, rábökve a cég hirdetésére feltettem a kérdést, amellyel a riportnak nekiveselkedtem. Hogyan lesz valakiből az Állami Vagyonügynökség által elfogadott tanácsadó-szakértő cég? A szakmában milyen presztízst ad, ha ezt a mondatot beírhatja reklámszövegébe? A reklámszöveg kifejezésnél alig észrevehetően felvonja szemöldökét, ám szó nélkül hagyva, inkább kissé merengve folytatja. - Ez számunkra nagyon fontos ajánlólevél, amelyért komoly megméretésen kellett átesnünk. Annak idején az Állami Vagyonügynökség által kiírt privatizációs tanácsadói pályázatra a mienkkel együtt több mint háromszáz pályamű érkezett. Az ügynökség igazgatósága különkülön minősített minden pályázót és pontszámos rangsorolásukból jött össze az a szűk lista, amelyre a mi cégünk is fölkerült. Döntőnek bizonyult, hogy eddigi munkáink alapján sikerült bebizonyítanunk, hogy ebben a privatizációs folyamatban tanácsadóként, szakértőként, vagyonértékelőként eredményekre vagyunk képesek. Felemelt ujjával előzi meg következő kérdésemet, amikor sietve hozzáteszi: - Persze voltak ennek a sikernek előzményei. A Vagyonügynökség által korábban meghirdetett tenderpályázaton egyszer már sikerült egy privatizációs megbízást elnyernünk, melynek során olyan anyagi és szakmai feltételeknek kellett megfelelnünk, amelyek e tevékenység végzésekor nélkülözhetetlenek Ráadásul így már ismertek be nünket. Ez pedig minden más referenciánál többet ér. Közben az irodába megérkeztek az első „fecskék", jóval a hi4 l