Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-05 / 6. szám

XI. évfolyam. 1891. S. szán». Szekszárd, csütörtök február 5. VIDÉK TOLITjäl VjÄlE1£EG-TE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre . . '. . . . 6 frt. MiajHififiiili minden csütörtökön Hirdetési dijak: Három hasábos petit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 20Ö—300-ig » » 4 frt. 300—400-ig » » 5 frt. ■ IJ Fél évre ........................3 frt. Évn egyedre . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó köz­lemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkeztőséghez küldendők. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzső-utcza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz. SZEKSZÁRDON. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: Gr E I Gr E R GYULA. Kéziratok nem adatnak vissza. D r. Helyettes szerkesztő: HODOSSY GÉZA. Szekszárd költségvetése. (G) Ma mikor a rendezett tanács érdekében megindult mozgalom mind erősebb mérvben jelentkezik különösen helyén valónak látjuk, közönségünket arról a gazdálkodásról mely a mi áldott nagyközségi rendszerünk mel­lett folytatlalik — a lehető legkimeritőbben tájékoztatni. Előttünk fekszik az 1891-ik év költség- vetés. A bevételek rovata 28 tételt, a kiadások rovata 57 tételt képez. Majdnem 30 tétellel több a kiadás mint a bevétel. Pénzben kifejezve pedig ez any- nyit tesz hogy a kiadások tételei — a be­vételek tételeit húsz ezer ötszáz kilencz- ven három írttal haladják meg. Ha Szekszárd nem rendelkeznék ma­gán vagyonnal s nem oly nagy magán­vagyonnal a milyennel tényleg rendelkezik— ez a többlet nem volna oly feltűnő. De meg- döbbentőleg hat az adófizetőre akkor a mi­kor a bevételek rovatában nem kevesebb mint harminczezer egy száz negy­venegy írt évi jövedelmet találunk felvéve. És ez a több mint 30 ezer frt nem elég a mi háztartásunkra — hanem még 20 ezer írtnál többet kell adókivetéssel pótolni hogy megéljünk — mert nagyközségi háztartásunk évenként több rrrnt ötvenezer irtot nyel el. És ezt a megdöbbentő összeget a kép­viselő testület minden tagjával közölt költ­ségvetés mint szomorú valóságot igazolja. Nem lesz tehát érdektelen ha részlete­sebben tekintünk bele költségvetésünkbe s megtudjuk hogy honnan van a nagyközség­nek 30 ezer frt jövedelme —- s mire kell a több mint 50 ezer frt kiadás. A költség- vetésben úgy a bevételek valamint a kiadások, rovata 3 fejezetre oszlik. az első minden egyenes állami adót fizető polgárt érdekel, a második tisztán a földbirtokosokat s igy tisztán a földadót fizető .lakosokat érdekli, végre a harma- d i k fejezet azon tételeket sorolja fel a me­lyek az első két fejezetbe nem voltak be­foglalhatok, ilyenek a bevételeknél a ké­mények utáni — halottas kocsi — vágóhid slb. után befolyó jövedelmek, a kiadások­nál a rendőrök fizetése — utczák világí­tása stb. Lássuk e fejezeteket egyenként. BEVÉTELEZ: I. Fejezet. 1) Pénztári maradvány múlt évről 1500. frt — 2) Földbérlet . . . . 5472. » — B) Alap.urod. által egyezségileg fizetve 700. » — ■4) Végrehajtási költségekből . 1500. » — 5) Halászat a palánki szigeten . 25. » — 6) Lótartásból remélhető jövedelem 21. » — 7) Trágya eladásból . . äOO. » — 8) Vályog vetésből . . . 20. » — 9) Tégla égetőből . . . 96. » — 10) Homokbányából . . . 101. » — 11) Fü és sarjuból . . . 3900. » —­12) - Állami mének utáni pótdijból 80. » 50 13) Vásárbodékból . . . 33, » — 14) Adókönyvecskékböl . . 86. » — 15) Vadvizárok halászatából . 5. » —­16) Tény ész állatok után . . 562. »50 17) Nagyvendéglö bérlete . . . 3150. » — 18) » boltok bérlete . 1624. » — 19) » bérlők adója megtérítése 695. » — 20) » » 'pótadó » 160. » — 21) Nagy terem utáni jövedelem 400. » — 12) Italmérési jog kártalanitása utáni kamatok . . . . . 1098. » — összesen: 21529. frt 00 II. Fejezet. 23) Vadászati jog bérlete . . 525. írt — 24) Csőszök és hegypásztorok fizetése czimén kivetett összeg . . . . 4800. ■» — Az első fejezettel együtt összesen 27154. frt 70 A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Ami az asszonykát szórakoztatja. Irta Hirsch Ferencz. — I. Nem is tudom, hogy miért nősül oly ember, ki nem tudja á férj kötelességeit neje irányában úgy teljesíteni, ahogy az dukál. Sokszor boszankodlatn már ez állapotok fe­lett, csakhogy ezek már oly tények, melyek a t. házban még interpelláczió tárgyát sem képezhetik. Mint példának okáért ez a Jellei József. Tudod barátom, már nagyon közönséges tör­ténet ez, de talán mivel azért némi uj. variáczió- val, most csakugyan megtörtént dolgot beszélek el — ki fogsz némileg menteni. Tehát hallgass és ítélj te is. Megnősült. Elvett egy gyönyörű nőt, aki bár­mely társaság díszére válik. Leány korában úgy körül rajongták a fiatal dandyk, mint a méhek a virágkelyhet és végre — egy ily sült fökönywezetö- höz ment nőül, aki naphosszat a naplót nézi és az ujjain számolgatja, hogy a raktáron levő áruk, meg a kőszén ha, elfogy, mennyi hasznot hajt. Aztán minden héten bilánczot csinál, hogy .csak­ugyan, jól sülték-e el spekulácziói. Csodálkozzék még aztán valaki azon, hogy ha a menyecske már nagyon korán kezdett unat­kozni, Mióta e háznál van, még csak el sem mú­lottak a mézes hetek .... mit mézeshetek? De mindjárt másnap magára hagyta a gyönyörű asszonykát a férje, kit hajszolt az üzlet. »Megbocsáss édesem, de egy nagy tránsz- port deszka, lécz és épületfa anyagok érkeztek, ezt okvetlen át kell vennem az állomásnál, mert az n . . . i gróf nagy építkezésbe akar bocsátkozni és már holnap jönnek ismét kocsik. Nem szeret­ném üresen elbocsátani őket. Ezzel a kifogással hagyta el azt a megenni való menyecskét és azóta, §-------no hát azóta me g éppen csak délben az ebédnél és vacsora alkalmával találkoztak. Azonban akkor is csak utólag b33Z3lhéttek egymással, mert a férj sietett. No igen, a faátadással, vagy átvétellel. — Huh Ide mennyi dolga is van neki; azt egy asszony sem érti. De hogyan is értené azzal a kis laikus fejecskével. A menyecske pedig egyedül maradva, várt türelemmel, majd talán csak megváltoznak az események sorrendjei. Hol egy varrást, hol egy hímzést vett kezébe. Azután kibámult az ablakon nézte az utczán nyüzsgő tömeget, kik talán vala­mennyien — szintén — átvételhez és átadáshoz sietnek, mint az Ő férje ura. De nil az a fiatal ember talán mégsem oda megy, mert oly lassan és oly andalgóan . méri a járdát. Talán ábrándozik. Most fölkapja fejőt.., ide pillant. ... Jaj Istenem! hogy elpirult , , , fuj! de ég az én arczom is . . . Hadd nézzem csak (odaszalad a tükörhöz, onnét ismét vissza az ab­lakhoz) . . . Aha ! most erre néz. . . . Szegény ! valami bántja . . . talán éppen szivét. Szent Is­ten ! ide mosolyog ... a szemtelen. ... No most már csak azért sem nézek oda. . . Ej! dehát, mi bűn van abban ? — Még mosolyogni sem szabad volna neki? . . . hátha régi ismerős? . . . De ugyan ki lehet ? . . . most ismét vissza fordul, szinte tüntetőleg fiksziroz ... a kiállhatatlan. Sértődve szaladt el az ablaktól, de mintha valami ismét hívná vissza. Az a két szénfekete szem, az a férfias egye­nes magatartás, kis, de rendezett bajusz és sza­kái. Még mindig odanézett, várta, hogy a kicsike ismét meg fog az ablaknál jelenni. — »Nem megyek, azért sem megyek oda!« * / »Tudod-e kedvesem, én ma úgy unatkoztam, és te csak még ide sem néztél, egy pillanatra sem hozzám. Mondta ebéd alkalommal a kis asz- szonyka De el is pirult. Most füllentett először. — Hja édesem ! az üzlet és a megélhetés az első, csak aztán jönnek a mellék foglalkozások mikor e kérdéssel már egész tisztában vagyunk. — Hát neked magadnak mindig ott kell an­nál az átkozott átadásnál és vételnél lenned ? — Igen természetes 1 — És én még addig folyton egyedül unat­kozzam ? '

Next

/
Thumbnails
Contents