Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-26 / 48. szám
*- ■ . évfolyam. szám. Szekszárd, 1891. november 26. i I 1 flM/i'tifít l ■ j Szerkesztő-tulajdonos: Geiger Gyula, a kihez úgy a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, mint hirdetési és eló'fizetési pénzek küldendők. Szerkesztőség ésf kiadóhivatal: Szekszárd, Pándzsó-utcza 1022. Megjelenik minden hóban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a „Szekszárd Vidékének“, s ennek előfizető ingyen kapják. Külön megrendelve egész évre 2 forint 50 krajczár. Hirdető czégeink szives figyelmébe. ía a beküldő hirdetményét a „Tolnamegyei Hölgyek Lapjában“ kívánja felvétetni, kérjük e körülményt különösen megjelölni. A divat- és női munkák- ruhák-, ékszer-pipere-czikkek,' általában hölgyeinket érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt fogjuk közölni. Hirdetési díjak : mint a főlapban. A csók a jogi élétben. Korábbi időkben nagy szerepet játszott a csók a jog kifejlődésében. Ez jelképezte a szilárd és ünnepélyes akaratot1 s az ó-köri népek főnökei csókolódzássál pecsételték meg háborúk befejezése után mindenkor a békét. Az amerikai rézbőrü indiánok s az afrikai sivatagok fekete bőrű törzsei ma is csókkal kötik meg a békét s az európai utazó teljes biztonságban érezheti magát a legvadabb néptörzsek között is, lia békecsókot kapott a törzsfőnöktől. Az igg Ígért béke megszegése a legnagyobb ritkaságok közé tartozik; meri e népek vallásos nézete különös védő erőt kölcsönöz ennek a békecsóknak, mély az istenség kiváló védelme alá helyezi azt, a ki ily csókban részesült, kinek bántalmazása a legsúlyosabb büntetéseket vonná az egész törzsre a „nagy széliem1 részéről. Egészen más irányban, az eljegyzéseknél és a házasságkötésekre irányidó akarat megpecsét- lésénél, a csók régidők óta rendkívül komoly jelentőséggel bírt. — Római jog szerint a csók által megpecsételt eljegyzés kiváló ünnepélyes fontossággal bírt. Az arcz-csókról (jus ösculi) külön szabályokat foglalt magában a római jog; igg rokonoknak, kik közt a házasság tiltva volt, nem volt szabad egymást megcsókolniok, a férjes nőt pedig csak férje jelenlétében csókolhatta meg valaki. A csók, mélyet a földesur jobbágyainak a hűbér átadása alkalmával adni szokott, biztosította a jobbágynak a hűbért s egyúttal a hűség és odaadás fogalmát zárta magában' a jobbágy részéről. Abban a csókban is, mely az eljegyzést megpecsételte, különböző jogok szintén a hűség és odaadás jelképét látják; a midőn az eljegyzett nő csókra nyújtja ajkát valamelyik férfinak, némely jogok felfogása szerint annak tulajdonába adja magát s egyúttal hűségre is kötelezi magát annak irányában. A középkori lovagrendekben ehhez hasonlóan a feltétlen hódolat jele a csók. A rabszolga, ki alázatosan megcsókolja urának lábait, a legyőzött fogoly, ki boldogabb ellenfélének lábára nyomja száját, ezzel kegyelemre aláveti magát a hatalmasabb akaratának, s ha törvény parancsolja, hogy a khinai császár, a török szultán, a persa sah, a japáni mikádó s a Kelet más uralkodói előtt ajkával kell az embernek érinteni a földet, e cselekmény jelképe a feltétlen meghódolásnak. A mai napság divatos kézcsók is csak a feltétlen meghódolás eme jelképére emlékeztet bennünket. A modern jogélet azonban megfosztotta a csókot a jogilag figyelemre méltó cselekmény jelentőségétől. A nagy fontosságból, melyig el hajdanta bírt, nem tartott meg egyebet magának, mint azt, hogy bizonyos körülmények közt súlyos sértésnek tekintetik s az illető súlyosan meglakol érte; már ha tudniillik rajta érik. Különben jogi természetétől eltekintve, köztudomásúlag szép nőknek adva vagy tőlük kapva igen jól esik; némely éli szerint pedig a lopott csók igen jóizil. TÁECZA. Egy kis félreértés. (Rajz.) Elég asszonyom! ne tovább! önnek semmi mentsége sem lehet ön engem kegyetlenül megcsalt, ön megszentségteleniti esküjét; két évi hűségemet, őszinte szerelmemet, jóságomat, sárba taposta nevem, becsületem beszenyezé s én balga csak most jöttem rá hogy két év óta mily ördögi Démont melengettem keblemen; de Isten jő, igazságos nem engedi a bűnt diadalmaskodni felóldá önáltal bekötött szememet; tudja meg ön én mindent tudok! Igen! én mindent tudok! — Érti ön én mindent tudok ? De Lajos! az Istenre kérlek halgass megs úgy ítélj, hisz tudod mily jó hálás szófogadó kis feleséged valék, e két évi együttlétünk ideje alatt nem volt köztünk semmi mi megzavarta volna boldogságunkat, nem mondhatsz rám semi- olyat mi becsületed sértené. Óh Lajos engedj beszélni hadd mondjak el mindent — tudom hogy meg fogsz bocsátani nekem! beismerem hogy hibáztam — megkellett volna néked mindent mondanom! de már késő! Istenem! Istenem! miért is tettem ezt! . . Most már azt mondom hallgasson ön! eléggé meggyőződtem szemtelenségéről, ön egy képmutató farizeus, azt gondolja ön tán hinni fogok angyal arczának, mint eddig hittem óh azaz angyali külső belül a legundokobb bűnt a képmutatás ezer ördögét takarja!- s én szerencsétlen erről csak most győződtem meg ! . . . Asszonyom ! szedje össze holmiját a kocsik meg vannak rendelve, a válásról pedig még ma intézkedni fogok. Isten önnel.. ] Nem hallja már az utolsó szavakat — ott fekszik félholtan a pamlágon a szép asszony ; kezei görcsössen összekulcsolva mint esdekelt férjéhez bocsánatért; szőke haja félig felbontva omlik alá vállain, szép arczát a kétségbeesés s a csalódás halott halványra festé úgy fekszik ott mint egy halolt! . . . Szegény asszony! Hozott isten Lajos barátom! de nini mi lelt? az Istenért mi bajod? Egészen ki vagy kelve fórmádból úgy nézesz ki mind a ki embert ölt ? .. Nonö .... no . . ne bámulj hisz te is tudsz róla . . tudom, tudja már az egész város ! . . . . De- mit? kérlek szólj világosan .... Eh — hisz úgy is tudod! .. Én válni akarok ......... Az élettől ? |Csak nem ment el az eszed! ? .. a kinek olyan szép és jő felesége van s öngyilkos akar lenni .... De szólj már kérlek világosan, mert iszen úgyis kezdem hinni — hogy az elméd megzavarodott ... . Ne tréfálj velem Viktor! én komolyan akarok veled beszélni, nékem ügyvédre van szükségem I te az vagy — tehát — tudd meg én á feleségemtől . akarok elválni s a válópört kérem azonnal megindítani .... Lajos le elmebajban szenvedhetsz én nem
