Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-29 / 44. szám
Tolnamegyei lEJölgyels: ILjapja,. Forró ima száll a szülök, a testvérek szivéből föl ar égbe; ima, mely csak egy kérésből áll. Utat tör magának e sóhaj az ur végtelenségén, a csillagok tömkelegén körösztül, a minden világokat igazgató Adonai fenséges színe elé1 |y Űr meghallgatja a könyörgést és végez. Kifürkészhetetlenek az Ö utai! Boldog leszel, ha hittél ö benne: mert akkor tudni fogod, nem történt veled igazságtalanság! — — — * * * Az aranyhaju kis leányka forró, szaggatott lélekzete, hánykolódása, vergődése mind kino- . sabbá válik ; pusztító munkáját végzi a szörny .. . midőn a magas égben, ott fönt az igazi boldogság honában esengve környezik a kis angyalkák Jézust, a kisdedek patronusát: rózsaszínű ujjacs- kákkal mutatnak le a siralomvölgyébe, egy poros városkában egy házra, hol most nagy szomorúság lakozik. * »Nézd csak nézd jó Urunk! lásd hogy kínlódik szegényke ; hogy fojtogatja a rémes szörny t Ne engedd öt tovább szenvedni. »Engedd, hogy ide hozzuk magunk közé !« »Engedjétek hozz íyn jönni a kisdedeket, mert övé If^% m e n y ország «! Legott megnyíltak az ée kapui s .az angyalok serege a kelő nap soMn leereszkedve a földre, abba a szobába, ÉV rémes szörny uj támadást intézett az arar^Rju kis angyal földi élete ellen. Kápráztató fénynyel s égi illattal telt meg hirtelen a kis hajlék. A gyilkos rém vijjogva menekült áldozata mellöl. Az angyalkák gyöngéden vonták karjaik közé megdicsöült kis kartásukat, ki többé ide lent már nem ébredt föl; mig az ég kapui újra meg nem nyíltak, s a kis Jézuskát meg nem látta. * * * Az nap este egy csillaggal több gyűlt ki az egen. Egy angyallal szaporodott a meny, hol az elhagyott kis ház összes lakóiért: egy aranyszárnyas göndörhaju kis angyal imádkozik forrón a mindenek Urához: minden reggel, minden este. S—t. Viktor. Óhajtott „vég.“ *) Csak egy hűvös kurta éjjel, S im egy erdő hulla széjjel. Tegnap fénybe fürdött még fenn És ma nincs fenn eyy levél sem. lm az én fám drága lombja Leomolva egy halomba. Régi lcép; de úgy fáj látni, ZJgy szorongat: vájjon hát mi ? S mintha már is éjbe vesznék, Jönnek a bús régi eszmék. Pedig e gyors elmúlásban Fönséges szép ta/nitás van. Ni! ott egy lomb még fenn ágán, Be mi öröm van az árván ? Csak vonaglik, teng-leng, sáppad, Rimánkodik a hálálnák: Csak egy órát, még egy perczet, S végre is csak — holttá reszket. Ez nem; ezt nem látta ember Ualálkinnal gyötrelemmel, Ez csak eltűnt; volt, nincs. Itt-ott! Csak leperdült, csak lesiklott. Nem remegett sárgán sírva, Ragyogásbul esett sírba. El amazzal a bus rajzzal. Az lever, ez fölmagasztál. *) Az »Erdélyi Irodalmi Társaság« okt. 18-iki ülésén olvasott »Őszi versek« czimü cyclusból, melyet lapunk kitűnő muukatársa, a kolozsvári nemzeti szinház egyik kimagasló művésze irt. Ez eleven fris hálomtul Derült lelkem égre fordul, 8 büszke, bátor vágygyal kéri: Ég ily véget adj majd néki. E. Kovács Gyula. MULATSÁGOK Tánczmulatság. A jégverés által sújtott völgy- ségi járáshoz tartozó községek fölsegélyezésére, Dőry Pál bonyhádi főszolgabíró kezdeményezése folytán e hó 25-én Bonyhádon, az »Arany Oroszlán« szálló dísztermében fényes tánczestély rendeztetett. A tá czvigalom iránt nagy volt már eleve az érdeklődés, -^Jekintéttel a járás közönségével ilyen könyörületes alkalmakkor tanúsítani szokott lelkes magatartására, — úgy hogy a lelkes és buzgó rendezőségnek ugyancsak igénybe vettie összes tevékenységét. Mindenesetre a finom Ízlésű rendezőségnek köszönhető első sorban a tánczvigalom kiváló sikerű volta. Este 9 órakor vette kezdetét a mulatság, Garai Ferkó szekszárdi czigányprimás zenekara közreműködésével, s tartott kivilágos kivirradtig folytonos táncz és kitűnő jókedv mellett. A négyeseket 60 pár tánczolta. Nagyban emelte a tánczvigalom fényét gróf Széchenyi Sándor főispán és családjának, valamint a vármegye intelligentiájának jelenléte. Az anyagi eredmény hozzávetőleges számítás szerint — mivel még nagyon sok jegy, mely árusításra volt kiküldve több helyre, be nem érkezett, — 250 frtot tesz ki, mely összeg tisztán a jégvihar által sújtottak fölsegélyezésére lesz fordítva. A nemes és hazafiasán érző rendezőség az összes kiadásokat magára vállalta, s igy minden bejött összeg, az utolsó krajczárig, a. segélyzésre fog kiadatni. Hálás elismerést és mély köszönetét szavazunk e helyütt is, a sajtó nevében, a gentleman rendezőségnek önzetlen, nemes fáradozásaiért és kiváló emberbaráti szeretetéért! A tanczestélyen jelpp, voltak : u r]n ő k. gróf Széchenyi Sándorné, báró Puchner Hannibálné, Dőry Zsigmondné, Dőry Pálné, Perczel Józsefné, Perczel Rezsőné, Angyal Ferenczné, Eibach Ödönné, Grósch Józsefné, Marhauser Imréidé, Gróf Józsefné, Bodó Aladárné, Kühnel Ferenczné, Halász Lajosné, Ellbogen Fülöpné, Jagicza Vinczéné, Goldfinger Mórné, Goldfinger Árminné, Fleischmann Lipótné, Müller Lipótné stb. — Leányok: gr, Széchenyi Alice, báró Puchner Leontin, Dőjy Ilona, Forster Melanie, Perczel Margit, Lengyel Ilona, Traíber Margit, Dőry Etelka, Grosch Etelka, Szendrődy Sarolta, Halász Emilia, Graf Tilda, Bauer Ilona, Becht Sarolta, Márhauser Irma, Jagitza Ilpna, Pfeffer Ilona, Mühl- herr Erzsiké, Szepesy Mariska és Ilonka, Müller Flóra, Kertész Róza és Regina, Herger Karolin stb. — Hogy a teljes névsort kimerítően nem hozhatjuk, annak kérjük tulajdonítani, miszerint kiküldött külön belső dolgozótársunknak nem sikerült megtudni az ott jelenlevő hölgyek teljes, névsorát. GYÁSZROVAT. Egy fiatal asszony elhunytéról vesszük a következő gyászjelentést: Ferencz Gyula maga és gyermekei: Imre és Ilona; úgy Peller György édesatya, János, Anna, Vilma és György testvérek, valamint a számos rokonság nevében is fájdalomtelt szívvel jelenti forrón szeretett, felejt- hetlen nejének, édes anyjuk, szeretett leánya, testvérük és rokonnak Ferencz Gyuláné szül. Peller Katalinnak folyó évi október hó 25-én reggeli 6 órakor életének 22-ik, boldog házasságának 3-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, tüdőgümőkorban történt gyászos elhunyták A boldogult hült tetemei folyó hó 27-én délután I órakor fognak a felső-sírkertben örök nyugalomra helyeztetni; — az engesztelő szent- mise-áldpzat pedig ugyanaznap fog a belvárosi templomban reggeli 8 órakor az egek Urának bemutattatni. Szekszárd, 1891. évi október hó 25-én. Áldás és béke lengjem porai felett! Özv. Tsuppik Arthurné, úgy gyermekei, Irén és Arthur, valamint a nagyszülők és számos rokonaik nevében mélyen szomorodott szivvel tudatják szeretett leányuk, illetve testvérük Margitnak 2 éves korában, hosszas és kínos szenvedés után folyó év és hó 25-én reggel S órakor történt gyászos - kimúlták A felejthetlen s drága kis halott hült tetemei e hó 26-án délután Wm órakor fognak Tolnán a családi sírboltban örök nyugalomba helyeztetni. Kelt Tolnán, 1891. évi október hó 26-án. Áldás és kéke lebegjen a drága kis halott hamvai felett! Következő gyászjelentés érkezett hozzánk: Baumgartner Radó babócsai kir. postamester, úgy leánya Erzsiké, ipa Leicht Sebő, napa Leicht Weisenselt Paula, sógora ifj. Leicht Sebő, anyja Baumgartner szül. Fodor Mária, valamint számos rokonok névében megtört Szivvel jelentik forrón szeretett feledhetlen neje, illetve édes'anyja gyermekük s jó testvérnek Baumgartner Léicht Paulának folyó hó 2-án Hőgyészen élete 26 évében, 3 havi szenvedés után történt gyászos elhunyták Drága halottunk földi része folyó hó 4-én délután 3 órakor á róm. kath. szertartás szerint beszenteltettek s a hőgyészi sirkertben örök nyugalomba tétettek. Az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 5-én reggel 8 órakor a Mindenhatónak bemutattatott. Áldás és béke lebegjen a drága halott hamvai felett. CSARNOK. Árnyoldalak. — Elbeszélés. — Irta: Göttinger Ilona. (Folytatás,) — Nem nem, zokogá Lili kinek e pár perez alatt még hangja is teljessen megváltozott —’ apám nem mint koldust hagyott itt, mi gazdagok voltunk. ' — Még azt mered állítani, orditá Gerőffyné fékezhetetlen méreggel rohanva a szegény gyermekre kit tettleges bántalmától csakis Laténvi közbelépte mentett még. A báró, ez alkalomrnal a hölgyek iránti 'ha*1 tártalan udvariasságát egészén felédve durván taszitá el jövendőbeli ányóssát Lili mellől.' »Egy ujjal se merje őt jelenlétemben érinteni, kiáltá haraggal, mi alatt Ira békitöleg inté őket megjegyezve . hogy ez még sem szép dolog. Majd a reszkető Lilihez fordult kinek arczát megcsókolva gyengéden szólt hozzá: »Menj csak vissza és maradj Geröfalván kis Lili, legjobb neked Aczélodnál, ott legalább nem bántanak. . . . Hanem most távozásodkor jut eszembe, hogy te még nem is üdvözölted a jövendőbeli Latényi Ira bárónőt. Mit kívánsz hát nekem ? — Hogy az isten áldjon meg, ha Jenöt. boldoggá teszed, mondá Lili ki ezen szavai után eszméletlenül rogyott össze ; és még én zokogva igyekeztem őt életre ébreszteni, addig Gerőffyné és leánya sietve vezették el tőle a halál sápáclt Latényit. * Álljunk meg, mondám a kocsisnak a kert aljához érve azután leszálva, kis podgyászommal kezemben gyalog indúltam a kerítés nyílásán körösztül vezető ismert utón felfelé. A fák már régen felölték sok szinü öltözetüket és sárguló leveleik a legkisebb fuvalomtól érintve sűrűn húltak alá beterítve az elhagyott kert járatlan utait. Ily késő ősszel nem volt szokásom Gerö- falvát felkeresni és most sem jöttem volna Lili levelének vétele nélkül, ki pár sorral tudaté velem, hogy napjai már meg vannak olvasva, és a milyen beteg ép olyan elhagyott. A rövidebb utat választva sejtéin, hogy Lilit a kertben találom és ezen sejtelmem nem is csalt. Félig felevő helyzetben ült a kedves angyal a romok előtt levő régi kedvelt helyünkön. Feje alá valamely áldott kéz egy vánkost fektetett melyre ö lankadtan hajtá fejét. Fehér ruhája hervadt levelekkel volt tele hintve, melyből kitűnt. hogy már órák óta fekszik mozdulatlanul. Kis lábai az előtte fekvő Aqzélon nyugodtak, a mely közeledtemkor farkát csóválva emelé fejét, és okos szemeiből tisztán kiolvasható örömmel fogadta, jöttömet — de valószínűleg azért nem
