Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-29 / 44. szám
III. évfolyam. 10. szám. Szekszárd, 1891. október 29. Szerkesztő-tulajdonos: Geiger Gyula, a kihez úgy a lap szellemi részére vonarKOzó közlemények, mint a hirdetési és előfizetési pénzek küldendők. Szerkesztőség; és kiadkivatal: Szekszárd, JPándzsó-iitcza 1022. Megjelenik minden hóban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a „Szekszárd Vidékének“, s ennek előfizető ingyen kapják. Külön megrendelve egész évre 2 forint 50 k r a j c z á r. Hirdető czégeink szives figyelmébe. Ha a beküldő hirdetményét a „Tolnamegyei Hölgyek Lapjában“ kívánja felvétetni, kérjük é körülményt különösen megjelölni. A divat- és női munkák- ruhák-, ékszér-pipere-czikkek, általában hölgyeinket érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt fogjuk közölni. Hirdetési díjak : mint a főlapban. A nő és a munka. Az élet sok dolgaiból valamennyi társadalmi osztályban a legfáradságteljesébb lét ta- gadhatlanul a nőnék jutott. Ok joggal mondhatják: Pro vita labor emus! A férfiak ugyan több munkát végeznék, mély nagyobb fizikai erőt igényéi, mint a mennyivel a nő rendelkezik; de a női munka sokkal fárasztóbb és pedig végnélkülisége, sokoldalúsága következtében. A férfiak szü/netet csinálnak ha a nap végződik, de még a hivatásbeli nőmunkást is hazatérése után számtalan házi foglalkozás várja. A férfiaknak vannak Vasárnapjaik és ünnepeik, de a gyomor nem ismer vasárnapi szünetet, tehát a nőnek ünnepei örömeinek egy részét főzéssel kell töltenie. Férfiak a végzett dolog után élvezetet és szórakozást keresnék a házukon kívül a kedélyes ital,- táncZ,- dal- vagy egyébb egyleti mulatságok mellett,- mig az asszony otthon marad, mert az övé a , kisdedek gondozása és ha ezek szerencsésen lepihenték, akkor varró kosár képezi a társaságát. A férfiúnak erei fentartása czéljá- ból hell hogy zavartalan éjji nyugalmat élvezzen a nő gyakran gyermeke betegágyán ül és virrad bubán és gondban. A férfiú a legkisebb nélkülözést is fájdalommal venné, ellenben az asszony hajnalhasadtól késő éjszakáig szünetlenül dolgozik, csakhogy családjáért takarítson. És mind e mellett csak igen ritkán kedvetlenek a nők sőt oly bámulatos kitartással • bírnák, mely sokkal huzamosabb idejű mint a férfi nem ereje.-.Mi lehet .tehát azon mozgató élem és hajtó rugó, mély a nőt nehéz hivatásához képesíti s izmositja? A mely őt lankadhatatlan buzgósággál .és csaknem égi türelemmel ellátja? Talán csak eszüyes számításból teszi mindezeket, mély szerint férje igényeinek megfelelni iparkodik, hogy vele békében és egyetértésben élhessen? Vagy talán csak azért neveli a gyermekeit oly gondosan és lelkiismeretesen, hogy azután alapos igényeket emelhessen ázók háladatosságára? ——^ Semmi vagy csak nagyon kevés befolyásolja mindebből a derék nő hősi tevékenységét: törekvése tisztább, nemesebb érzelmek kifolyása, és ezek neve kötelesség ér zés és szeretet. Eyy nagyszerűen ktfejlett kÖtélességérZés, férj és gyermekek iránt kiolthatatlan szeretet és ragaszkodás : ezek a legjobb női munka leghathatósb mozgatói! Hiszen nem léteznének hű hitvesek, nem anyák ha a nő egész lénye nem lenne hasonló egy szakadatlan, kötelességérzés és szeretetből összeállított lánchoz! Kevesen vannak az olyan asszonyok, kik házassági éltökben teljesen kiméivé vannak a csalódásoktól; és mégis ott is nyújt nekik a kötdességérzés belső erőt, hol a szerelem tévedésnek bizonyult, mig másrészről a szerelem 'segíti őket oly tettek kivívásában a mélyhez a kötelességérzés egyedül gyönge lett volna. És még az anyai fogalom /' Nem-e ő teremti ama hosszú sorát a leghívebb kötélességtéljesitésnék és feláldozó szeretetnék? —-------Büsz kén emelhetik a nők fejüket mert egész életök nem más, mint egy nagy, egyséyes, lelkiismeretes, kötélességhű és oda adó — munka! JPesti Miksa. Aczél Zsuzsanna emlékkönyvébe. Régi idők, régi képek; — Oly kedvesek, olyan szépek. Madár dalok, zengő, csengő tájak . . . Édes búsan emlékezem rájok. Bájos lényed, kedves képed, Soh’se láttam olyan szépet. Ha megcsillant szép szemed sngára, Édes búval tekintettem rája. Bájos eszmény . . . most nagymama! A múlt, . . . jelen, . . . tegnap és ma. Rég időkről legyen a kis ének: Bús emléke szivem szerelmének. Kálmán Dezső. Az aranyhaju kis lány halála. Búcsút vett tölünk a kis vendég örökre. Rövid 7 évet -töltött közöttünk s visszament oda, a honnét jött: egy szebb világba, göndörhaju, aranyszárnyu játszótársak körébe. De hát miért tetted ezt ? Hisz tudtad, hogy jó szülőidnek mély kimondhatatlan fájdalmat szer- zesz, ha tőlük eltávozol. Nem 1 nem ! ez nem volt a te akaratod ! Meglátott egy csúnya szörnyeteg, a pokoli fajzatok utálatos réme, s elrabolt szeretteid közül. De csak porló tested rablá el... . ártatlan kis lelked felszállt a menyei angyalok seregéhez. A szülök réme, a gyermekek gyilkosa, a pokolból jövet, eltévedt a földön és a kis angyalkák életére, drága virágfájukra feni rettegett fogát. Az ártatlanokat keresi föl, kik nem védekezhetnek. A nagyokat nem bántja, azok amúgy is kitörik a nyakukat a világban. Neki angyali teremtés kell. Mi a neve ennek a rettegett remek ? Ne kérdjetek! ne lássátok ! ne kívánjátok őt megismerni. A mi aranyhaju angyalunkat játék közben pillantotta meg. Felkiáltott: ez az enyém lesz t Hófehér nyakát, észrevétlenül, megsimogatta .. . s aztán eltűnt. Gyötört a láz, .kezdtél fuldokolni; ágyba puha párnás ágyba fektettek. Édes anyád aggódó arezczal visszafojtott lélekzettel tudakolá: hol fáj? mid fáj ? Kinyitottad kis szájadat. . . egy rémült sikoly... ez az, ő az, itt volt! Jaj istenem, én istenem! többet nem mondott jóságos anyád. Ápolt, orvosságot adott be, nem aludt! mindig nálad volt, De a fehér pontocska már ponttá vált ; a pontok folttá futottak össze. Jöttek az orvosok; néztek, égettek, gyötörtek, kínoztak. És végre is tehetetlenül állottak. Te kis angyal pedig némán, szótlanul tűrted mindezt el.
