Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-24 / 39. szám

III. évfolyam.

9. szám, Szekszárd, 1891. szeptember 24.

Szerkesztőitulajdonos: Geiger Gyula, a kihez úgy a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, mint a

hirdetési és eló'fizetési pénzek küldendők.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárd, Pándzsó-utcza 1022.

Megjelenik minden hóban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a „Szekszárd Vidékének“, s ennek előfizető

ingyen kapják.

Külön megrendelve egész évre 2 forint 50 krajczár.

Hirdető czégeink szives figyelmébe.

Ha a beküldő hirdetményét a „Tolnamegyei Hölgyek Lapjában“ kívánja felvétetni, kérjük e körülményt különösen megjelölni. A divat- és női munkák- ruhák-, ékszer-pipere-czikkek, általában hölgyeinket érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt fogjuk közölni. Hirdetési díjak : mint a főlapban.

Néhány sző leányaink neveléséről.

Nem akarjuk e közleményünkkel a XIX. művelt század számtalan családját megsérteni,. de e cikk paedagogiai sem akar lenni, egyszerűen csak azt mondjuk él benne, a mit, hogy úgy mondjam szerte, ut félen obszerválunk, látunk.

Nem vagyunk jpessimisták, kiknek nézetük az, hogy mindent rosszabbik oldaláról fognak fél, figyelnék meg, s fejtegetnék, de miután a megfigyelők ama osztályába kívánjuk magunkat sorozni, hogy ne csak nézzünk, de lássunk is, keressük a hibákat, bizony nem valami rengeteg sok jót találunk.

E közleményünk tárgyára áttérve, nem kell hozzá nagyitó lencse' sem, leányink nevelésében a hibát meglelni nem is olyan nehéz..

A felületesség, az egyoldalúság, a nemzetiet- lenség!

■ Nehéz vádak, de igazak.

Nem azokat illeti a, kik tanulnak, vagy tanítanak, hanem azokat a kik taníttatnak. .

Az a kis leány nem tehet róla, hogy hibásan, hiányosan nevelik; az a tanító sem, hogy neki hibásan, hiányosan kell nevelnie«

Tehetnek róla a szülők és tanügyi rendszerünk intézői.

Nem azt kívánjuk mi leányainktól, hogy elmondják milyen magas a. Himalája, mennyi Ausztrália lakosainak száma, azt sem, hogy ezen vagy azon mértani alakzatnak területe mikép számítható ki, mélyek voltak Archimedes élvei stb.-— szóval nem kívánjuk • mi, hogy különféle tudományokban vertáltak legyének, hogy az igaznak kutatására erős, biztos alapjuk legyen.

Nem a/rra való a nő, hogy a fizikai lehetőségeket■, az igazat kutassa! Ellenkezik ez jdle-' mével, természete és rendeltetésével.

"így. is a java marad néki osztályrészül: a jó s a sz ép .

Avval, hogy bizonyos u. n. általános műveltségben akarjuk őket részesíteni; avval, hogy sok mindenfélének a fundamentomát rakjuk le széllé műkbe: nem hasznot hajtunk, hanem kárt okozunk.

Az a gyönge hajlékony lélek építsen ezen alapon tovább ? Milyen lesz az épület ?

A . nő nem, termeti a theoriára, a praksis az övé,' és mindenkoron el fogja különíthetni a jót a rossztól, a szépei a rúttól.

Ha a férfi az ész, akkor a nő a szív. Azokra a fundamentumokra a szív építsen ? Hiszen a szívnék az érzés, a hit az eleme : a képtelenség is. A tudás a férfié.

Nem kívánjuk mi leányainktól, hogy fran- cziául, olaszul, angolul fecsegni tudjanak, hogy jól rosszul verjék a világ kínját a zongorán, hogy kézi munkát csak olyant tudjanak, melylgél fel- cicomázást eszközölhetnek.

De igenis azt kívánjuk, hogy minden házi cselekvéngékhez értsenek; tudjanak főzni, mosni, vasalni, házat vezetni, parancsolni; takarékosan intézkedni a család büdzsé-je szerint; tudjanak varrni, szabni, és a mi fő, gyermeket nevelni.

Azt kívánjuk tőlük| hogy vallásosak legyenek. A vallásosság a család legbiztosabb alapja, a vallástalan nő a család boldogtalansága.. A nő ne a' gondolkodó fő legyen a családban, hanem a dobogó érző szív — a többit bízza a férfiúra. Ha a férfi a filozófia, akkor a .nő a vallás.

Vallásosságra kell tehát leányainkat oktatni mindenek eltilt. A vallásos leány nem, lesz erkölcstelenné; a vallásos lángból hű, ojadó féleség, áldozatra kész anya lesz. Már pedig a leányt féleségre, anyára kell nevelnünk nem pedig kisasszonyraI nagysádra.

A feleségre, anyára menendő leánynak elég a tudományok jó és szép oldala.

Mindennek a jmát, a szépét, a színét adjuk nékik.

Azután azt'kívánjuk, hogy magyarok legyenek, hogy anyanyelvűnket értsék jól és szépen kezelni, hogy Szeressék hazájukat, hogy tudjanak lelkesülni mindenért, a mi nemzeti mozgalom, nemzeti művészet, ipar, stb. hogy ismerjék hazájuk történetét s nemzetünk irodalmit; hogy olvassák a nemzeti s ne holmi piaci regényeket.

Sajnos tapasztalatokat tehet e tekintetben az ember.

Ismerek hölgyeket, a kik azt sem tudják, ki az a Madách s mit irt: hölgyeink történelmi ismerete is szégyenletesen kevés.

A magyar anyának ismernie kell a nemzeti hagyományt, hazáját, történetét és irodalmát.

Szükséges volna az iskolában bővebben tárgyalni a nemzeti művelődés történetét. Ismernie kellene a magyar nőnek, hogy az előző századok magyar női milyenek voltak, szóval a magyar nöiség történetét.

A régi magyar leányt a ház, a család számára nevelték, a mait a világ számára. A mainak csillognia kell, s hogy csilloghasson, a szerint neveltetik.

Nagyon sajnos dolog ez! A kisasszony, pardon, a nagysága mindennél fel van ruházva, a mit csak a szálon, a bálterem, a társaság megkíván. Béndkivül verzált az Hiedelem- és toilette törvényeiben, tudja mi a sikk, a bonton. Kuri- záltat magának, léha frázis rongyokban gyönyörködik s nem tudja felismerni a kevésbé csillogót, a valódi értéket.

A konyha, a család műhelye, — megvetett hely; az értelmesen, szellemesen társalgó, — unalmas ember.

S mindennek oka a családi nevelés ferde- ségében rejlik; mert hogy .a leányból nagysága lesz, annak az anya, pardon, a mama az oka.

Leányaink nevelését nem az észre, hanem ! a szívre fektessük! Ne a hiúságot ápoljuk ben-