Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-10 / 37. szám

Szekszárd V i d é k e,

T A N Ü G Y.

A döbröközi r. k. népiskolánál megüresedett segédtanítói állásra pályázat nyittatott. Évi fizetés 300 írt, lakás bútorzattal.

VaUás- és közoktatási miniszter augusztus

22-én 32084. sz alatt következő rendeletet bocsátotta ki:

»Az iparos-tanonczisko'iákban a rajztanitásnak gyakran nincs meg a kellő eredménye a tanulók nagy száma s a rajztanitásról képesítéssel biró elegendő tanerő hiánya miatt- Hogy tehát a rajztanulásra különösen ráutalt tanonezok sikeresebb oktatásban részesüljenek, a kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg a következő eljárást állapítom meg :

A rajztanulás alól felmenthetők azon iparos- tanonezok, kiknek az álta'uk tanult iparágban a rajzolásra nincs föltétlenül szükségük, ilyenek: a mészáros, hentes, szappanos, borbély, fodrász, fésűs, kefekökő, tímár, szalámikészitő, kéményseprő, molnár, sütő, pék, kötélverő, ruhatisztító, bocskor- készitő, kávé és korcsmárostanonczok, továbbá a kercskedőtanonczok. Szükséges azonban, hogy a rajztanulás alól felmentendő ezen tanonezok a rajz- tanitásra megállapított órák alatt az iparos tanoncz- iskolában az által 'nos ismeretek tantárgyaiban gyakoroltassanak.

Egyszersmind elrendelem, hogy a polgári vagy községi iskolák négy osztályát sikerrel elvégzett iparos (kereskedő) tanonezok. tekintettel nagyobb előképzettségükre, az iparos tanoncziskolákban tanított általános ismeretek tantárgyainak tanulása alól a rajztanulás kötelezettségének fentartása mellet felmentendők. Az igy felmentett tanonezok közül a rajztanulás alól is felmenthetők azok. kik a fent elősorolt iparágakat tanulják, vagyis kiknek az általuk tanult iparágban a rajzolásra nincs fe’- tétlenül szükségük. A kérdéses felmentéseket a kir. tanfelügyelő adja meg az ipariskolai bizottság jelentése alapján.«

Az orsz. Eötvös-alapból a következő tolnamegyei ifjak kaptak ösztöndíjat: Eiferth Lajos sár- szentlőrinczi gimnáziumi tanuló 50 irtot, — Kálmán Károly szekszárdi polgári iskolai tanuló 50 frtot. Ugyanazon alapból pedig a következők kaptak segélyt: özvegy Linde Henrikné, az elhalt varsádi ág. tanító özvegye 50 frtot, — Heil Márton kakasdi kántortanitó 50 frtot, — az O r 1 e g- féle alapból özv. Ullein Bálintné, az elhalt kakasdi kántortanitó özvegye 50 frtot.

Kalaznö ág. ev. német-magyarnyelvű népiskolájánál egy segédtanítói állás üresedett meg arra pályázat nyittatott. Évi fizetés 300 frt, lakás, egy öl fa. A kérvények Dunajcsik János ág. lelkészhez küldendők be Kalaznóra u — p. Hőgyész.

Veni Sancte. A szekszárdi r. k. vallásu iskolai növendékek ünnepélyes »Veni sancte «-ja vasárnap volt a második mise alatt.

A szekszárdi polgári leányiskola 3 osztályában a növendékek száma 80. — A polgári fiú iskola 6 osztályában pedig 140 növendék van be’rva.

EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK.

A szekszárdi szinpártoló-egyesiilet közgyűlése e hó 13-án délután 3 órakor fog megtartatni a megyeháza nagytermében. A közgyűlés tárgya : a végleges tisztikar és választmány megválasztása és egyéb a közgyűlés hatásköréhez tartozó folyó ügyek elintézése.

Az országos községi és körjegyzők rendes közgyűlését az országos központi egylet folyó szeptember hó 22-ére hívta össze.

A szekszárdi kereskedő ifjak önképzö egyletébe, mint alapitó tagok a következő kereskedők léptek be: Mehrverth Ferencz elnök 25 frlta;l Ferdinánd Jjzsef, Fischhof Károly, Fischhof Mór, Kőn Salamon fia, Mayer János, Pirnitzer József és fiai, Pollák Ignácz, Salamon Ármin, Seiner Lipót és Steiner Károly kereskedők 20—20 írttal.

A szekszárdi kereskedő ifjak egyletének tisztikara a következőkép- alakult meg: elnök lett Mehrverth Ferencz, alelnök Pollák Ignácz, titkár Piperkovics Milos, pénztáros Salamon Ármin, ellenőr Steiner Károly, könyvtáros Hoffmann Jakab, háznagy Grünbaum Antal. Választmányi tagokul beválasztattak: Bachschütz Károly, Blitz Jakab, Friedmann Soma, Gálfy Géza, Glancz Miksa, Grünbaum Miksa, Máder János, Strasser Ferencz. Póttagok lettek: Fried Soma, Istokovics Gyula, Krausz Ede, Mandelbaum Zsigmond, Márkus József.

VEGYESEK.

Modern Lukrécia. A granadai esküdtszéknek legközelebb egy nagyon érdekes esettel lesz alkalma foglalkozni, mely nagyban emlékeztet a Clovis Huguesné esetére, mely pár évvel ezelőtt olyan nagy port vert fel Párisban. Clovis Huguesné tudvalevőleg becsületének rágalmazóját a párisi

igazságügyi palota előcsarnokában lelölte, de az esküdtszék felmentette. A granadai eset a következő : Egy Antonio Morente nevű fiatal ember azzal dicsekedett el Mária Apolla Alfonzea — ez a dráma hősnőjének neve — férje elölt, hogy • neje korábbi időkben meg nem engedett kegyek- I ben részesítette öt. A becsületében ily mélyen megbántott asszony annyira felháborodott e fölött, hegy pisztolyt ragadott és nyomban elindult Antonio Morente felkeresésére. Sajátszerü véletlen hogy a granadai dráma hősnője a törvényszéki épület előtt akadt rá becsületének rágalmazójára, épugy, mint Clovis Huguesné. A felháborodott asszony egy jól irányzott lövéssel a nyílt utczán terítette le a fiatal embert. A királyi ügyész.életfogytiglani fegyházra kéri elitéltetni a »becsületes gyilkosnöt«, mint az asszonyt Granadában elnevezték, de- a védő és mellette a közvélemény teljes felmentést követelnek. Nagy érdeklődéssel várják a granadai esküdtszék ítéletét: vajon eltérő lesz-e a párisi esküdtszék verdiktjétől.

A kolera. A mokkái zarándokokra alkalmazott nemzetközi vesztegzári intézkedésnek meg volt a jó eredménye. A zarándokok teljesen egészségesen térnek haza Egyiptomba.

CSARNOK.

Árnyoldalak.

— Elbeszélés. —

Irta 1 Göttinger Ilona.

(Folytatás,)

— Azt végettem,tévé nem akarva, hogy halála után magam maradjak a világban.

—- És atyád vagyonát is ide szálittatá?

— Kétségen kívül, viszonzá a lányka kit már e beszélgetés oly mérvben kezde untatni, amint az az én érdeklődésemet fokozá.

— Halála után pedig ki rendelkezett vagyo- nod felelt?

— Valószínűleg nagybátyám, kinek akkor gyámsága alá kerültem.

Hagyott atyád végrendeletet?

— Lili bánatosan csüggeszté le fejecskéjét. A beszédtárgy melyre téíüírk, mondá leverten,. bennem a legszomorúbb emlékeket kelti ismét fel. Tudnod kell édesem, hogy Geröffyné irántami ellenszenve nem éppen alaptalan; bár én a dologban ártatlan valék, és tatán nekem fájt legjobban midőn atyám halála után nagybátyám oly méltatlan zaklatásoknak volt az n—i árva- széktöl kitéve. A szegény nagybácsi ellen követelésekkel léptek fel, sőt ^házánál motozás is tartatott. Engem is akartak vallatni, de én — köszönet nagynéném tanácsának — atyám régi szolgájával az öreg Péterrel egyhangúlag kinyilatkoztattam, sőt aláírásommal n.erösitém az atyám vagyonát illető hírek alaptalanságát, hozzá téve: hogy atyámat utolsó napjaiban rokonai felkeresésére is zilált anyagi helyzete késztető. Ez utóbbi feltevést — tudván annak teljes valótlanságát — bár vonakodva irfam alá, de nagynéném, — ki akkor még igen szeretett, biztosított, hogy az mind csak a saját érdekemben történik. És végre már mindent megtettem volna, hogy jó nagybátyámat e kíméletlen; zaklatásoktól megmentsem.

— Él még atyádnak r^gi szolgája?

— Oh igen, gyakorta fél is keres bennünket, és Geröffyné által kedves vendégként fogad- tatik. Szegény öreg el el dicsekszik, hogy D-ben — a hová való —■ szép házacskát vásárolt magának. Helyzetem látszólag igen lelkén fekszik, és titokban mindég kérdez, hogy jól bánnak-e velem ; én persze-e tekintetben mindenkor megnyugtatom.

— It t beszélgetésünket Iza szakitá félbe közbejöttével.

— Képzeljétek, kiáltá szokott lármás modorával berontva — képzeljétek mily váratlan szerencse ér bennünket. Látogatását jelenteté a vidéken elveszettnek vélt Latényi báró, ki csak pár nap előtt tért ismét vissza elődei birtokára, megunva végre a nagyváros zaját a falusi élet csendes magányában kíván megpihenni hymen rózsa párnáin; mind te szoktad mondani, végzé szavait félém fordulva.

— Mi Lilikével hangos nevetéssel fogadtuk

Iza előadását, ki igen szeretett exotikus kifejezései után reám hivatkozni.

— Én hymennek csak lánczait emlithetém, melyekből te párnát alakítasz; ez lehet hogy jót

jelent. ,

— Nekem vagy a bárónak, kérdé Iza érdekelten, látva azonban hogy kérdésével nevetésünket fokozza, kissé sértődve távozott azon megjegyzéssel: hogy ml csakugyan képtelenek vagyunk magasabb eszmék kicserélésére.

— A megzavart munkát elhagyva, Lilivel kedvelt helyünket kerestük fel a várfalak előtt.

— Sokáig néztem a lánykát, ki Aczéllal pajzánul játszodozva, egyszprü fehér ruhácskájában leomló arany szőke hajával oly elragadó szépen tűnt elő a háttérül szó gáíó sötét romoktól. Mily nyugodt boldogság honolt e kedves arezon melynek vidámságát tova űzni környezetének mostoha bánásmódja sem yolt képes. Mert .ö haragot és gyűlöletet nem ismerve csak szeretni, csak megbocsátani tudott. És váljon neki érte. mit nyújt az élet jutalmul? .Ez angyal jövője szintén csak a csalódás Jegyen?, . . . . .

— Gondolataimat Aczél zavarta, ki már régen nem ügyelve kis gazdánéja incselkedő szavaira — egyszerre mérges ugatással rohant le az országúira azon nyíláshoz, melyet a kerítésben ő maga tágított éjjeli látogatásai alkalmával, és honnét csakhamar egy ijedt sikoltás hangzott felénk.

— Sietve szaladtunk a nevezett irányban, már méssziröl csendesítve Aczélt, ki egy idegen előtt állva fogait dühösen vicsorgatá felé.

— Az idegen, egy nyúlánk férfi alak, egyike

volt azon typusoknak, kiket a festők érdekesnek, a nők pedig általában igéző szépnek neveznek. • '

— Magas homlokát, természetes fürtökben szétáradó fekete haja árnyalá, mig mély gondolatokat tükröző szeméiLj^- melyeknek sötétségét különösen iellünővé^tetté"finom metszetű arezá- nak haloványsága —: kékes Vonalok körítőnek. A csínnal gondozott bajusz és szakái, a könnyed fellépés, valamint egész megjelenése, és az a fesztelen társalgási hang, melylyel most Lilihez fordult, első perezre felismertették benn az ^előkelő világ fiát, kiben nem volt nehéz az országúton álló díszes fogat tulajdonosára következtetni.

— Geröffy. Amália urhölgy, fogadja Latényi báró üdvözletét, kit — a Gerőffy családnál akarva tisztelegni útja erre a várromok felé vezetett, melyek előtt tündéreket látva, és azok egyikében imádott eszményképére ismerve, ezt a rövidebb utat akará választani, hogy annak hódolatát minél előbb lábaihoz tehesse.

: — Melyben öt Aczél nem a leggyengédeb- ben akadályozva, kabátjának egyik oldalát a divattal teljesen ellenkező módon hosszabbitá meg, mondám közbe-lépve, és Lili kezecskéjét melyet a báró kézcsókja után — véletlenül elfelejtett elereszteni — karómra fűzve.

— Lili kinek zavarát csak most kezdém észre venni, tőle egészen, szokatlan ingerültséggel kiáltott Aczélra, a ki még mindég nagy kedvet mutatott a kabát másik oldalának meghosszabbításához.

— Menj te gonosz, ezt a tettedet soha sem felejtem el.

— Azután ismét Latényihez fordult, kinek mint egyetlen barátnéját mutatott be — mire az jobbját nyujIá felém azon megjegyzéssel, hogy örömmel üdvözöl, és valószínűleg nem téved feltevésében mely szerint Liliké mellett Mentor szerepét képviselem.

Én a bókokat, melyekkel még elhalmozott, ép oly figyelmemen kívül hagyva mint a felém nyújtott kezet, szavaimat egyedül csak Lilihez intézem.

— Ez a hü állat nem érdemli dorgálásodat, hidd el Lilikém, én feltétlenül hiszek Aczélod emberismeretében.

— Mely szerint én nem volnék különb ákármely utonállónál, ki talán rablási szándékból támadná meg önöket.