Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-06 / 32. szám
XI. évfolyam. 1891. 32. szám. Szekszárd, csütörtök angnsztns 6 TOLItT-fíi. ■ •■*• ' '•*• ' * 'fi ‘í ^ « ■ törvényhatóságij tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészetitanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre ...... 6 frt. Fél évre ........................3 frt. Év negyedre . . . 1 frt 51) kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzső-utcza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz. SZEKSZÁRDON. Hirdetési dijak: Három hasábos petit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt, 200—300-ig » » 4 frt. 300—400-ig »' » 5 frt. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : GEIGER GYULA. Kéziratok nem adatnak vissza. Helyettes szerkesztő: Dr. EODOSSY GÉZA. Szerencse-vadászok. A fényűzés, urhatnámság, tisztességes munka kerülése, folytonosan terjed a mai társadalom különböző rétegeiben, mely azt eredményezi, hogy mindinkább nő azok száma, a kik szerencsére vadásznak. A tulságba vitt fényűzés, a vagyonosokat utánozni törekvő urhatnámság, a tisztességes munka kerülése, sok embert arra öszlönöz, hogy fusson a szerencse után, és kierőszakolja tőle, a kényelmes, fáradság nélkül való megélhetést. Természetes dolog, hogy sokan e célúkat különböző utakon és különböző eszközökkel vélik elérni s ha csalódás követi ebbeli igyekezetüket, meghasonlanak az élettel, gyűlölik a társadalmat, irigykedés támad bennök a vagyonosabbak iránt s ilyen helyzetükben nem riadnak vissza a legtisztességtelenebb dolgok elkövetésétől sem, hogy nehezebb munka nélkül megélhessenek. Az olyan ember, aki kezének munkája után akar megélni, felhasználja az időt, nem engedi annak egyetlen egy percét sem elrepülni anélkül, hogy ne értékesítette volna. A tisztességes számitásu, önerejére támaszkodó ember, ernyedetlen szorgalmat fejt ki, kevéssel megelégszik, takarékoskodik, hogy jövőjét biztositsa. Nem igy tesznek azok, a kik a véletlen szerencse szeszélyétől várják a boldogságot. Az ilyen szerencsére vadászók izgatottan futkosnak, hogy módot találjanak könyüszerrel pénzhez jutni. Nyugtalan vérök hajtja őket nappal, szerencséről álmodnak éjjel. Ez igy megy egészen mindaddig, mig ki nem józanodnak azon balhiedelemből, hogy szorgalmas munka nélkül is meg lehet élni, de már ekkor késő minden, vagy legalább erős akarattal lehet némileg pótolni az eddigi mulasztást. Nem mondom én, hogy ezelőtt is nem voltak emberek, akik a szerencsét, véletlen meggazdagodást keresték és éjszakákat töltöttek el a kártyaasztal mellett, hol ezreket biztak | szerencse oda5 uelééére, mely "némelyek teljes elszegényülésére vezetett, de a szerencse hajhászás távolról sem űzetett úgy, mint ma, midőn a napszámostól fel a legtöbb ember e bajban szenved. Megtörtént ezelőtt is, hogy voltak emberek, akik a kártyaasztaloknál szereztek vagyont, vagy elvesztették mindenöket, de ez a játékszenvedély nem annyira nyereség vágy volt, mint divatos szórakozás. Ma szonban szervezett bandák alakultak — különösen nagyobb városokban — melyek rendes foglalkozásnak tekintik a kártyával való szerencsevadászatot és különféle fogásokkal, előre megbeszélt és megállapított módon fosztják ki a szerencsétlen áldozatot, akit hálójukba kerítettek, vagy a ki önként rohant veszedelmébe, midőn ilyen szervezett banda körébe lépett. Mig a tisztességes munkában elfáradott ember békén aluszsza át az éjszakát, az ilyenek a fogadók büzhödt levegőjében virasztanak és fosztogatják a kiszemelt áldozatot s megütközés nélkül fogadják, ha az éjszakai bűnös játék után a pénzétől kifosztott szerencsétlen golyót röpít zavart agyába. Avagy nem a szerencsevadászat tulhaj- tására mutat-e az a körülmény, hogy például a lutrizást oly nagy mértékben felkarolta közönségünk és annyira űzi," miSzeriüt némelyek csaknem összes keresményüket rááldozzák anélkül, hogy valamikor csak pár forintot is nyernének. Teszik pedig ezt azért, mert látják, hogy ritkán mégis előfordul, miszerint fortuna rámosolyog ezer ember közül egyre és hosszas lutrizás után nyer valamit. A lutrizók annyira mennek; hogy nappal folylon azon tanakodnak, mit is cselekednének akkor, ha néhány ezer forintot nyernének. A nyerés vágyától zaklatott ember elméje éjszaka sem pihen, folyton számokkal álmodik, melyeket megtenni kötelességének ismer. A csalódás a legtöbb embert nem A „Szekszárd Vidéke" tárczája. Lélekvándorlás. Irta: G. Ilona. (Folyt, és vége.) Tudod barátom kedves nőd iránti udvariatlan kifejezéseid még a múlt életedben sem váltak volna dicséretedre. Hanem mond csak, mi lett a szép Iza és gazdád szerelméből ? Midőn egy bolond forma fertály mágnás — a kinek se országa se hazája nem lévén, egész tudománya és teljes foglalkozása a vadászatból állott, melyet egy kiéhezett eb kíséretében pusztánk körül naponta gyakorólt — midőn ez Iza kezét megkérte, — akkor szegény gazdám el volt felejtve, Iza többé ránk se nézett — a többit tudnod kellene, hiszen te vagy a firtli kutyája. 0 hogy a kő dobjon meg Gazsi históriáddal együtt, most már csakugyan nem halgatlak tovább! <— csak még azt szerelném tudni hogy ti hogy váltatok el utóbb is gazdáddal. Sehogy. Gazdám látva Iza híítelenségét egy szép napon megunta az emberi életet, és először engem azután magát, lőtte főbe. És most valahol bizonyosan kugyaéletet visz. 0-nem barátom ö most is ember — még pedig szakasztott olyan szép és olyan jó legény mint a múlt életben volt. , Itt van, közelébe húzódom mondanám neki hogy: Kedves jó gazdám hiszen.én vagyok a maga bundás kutyája! — de hát félek hogy kinevet, mert hiába ti emberek a múltra csak nem emlékeztek Ji1: s azért nem jöhet ki véletek a kutya sem. A lányok bólondúlnak most is gazdám után de ö — amúgy hortobágyiassan —- hegyibéjők vág egyet-egyet a nyelvével hogy csak úgy porzik a gyapjú. Azokat persze birkáknak tekintve? Nem épen.— 0 azt csak ösztönszerüleg teszi. Hiszen ha emlékezne múlt életére akkor most 100 leányon is megboszulhatná Iza hűtlenségét. A mi nem volna szép tőle. De hát most az lep még, hogy emberből ismét lehet ember is ? Oh akárhányszor tartja a lélek hasonló hüvelybe a vándorlását. Nézd például A—t vagy R—t, no meg C—t kinek — ha huszonöt éven át krajczárjával mérné ki az eszét még mindég több maradna mint huszonöt másnak, azon csak meglátszik hogy már legalább tiz életen keresztül lány eszü ember volt; ott nem továbbá D. az is eléggé mutatja nyomait előbbi szellemének. Ám de ne hidd, hogy emberből mindég csak okos lélek vándorolhat tovább, mert ha veszszük, hogy a lelki erő minden vándorlás által gyengül — mi legyen hát a jövőben szegény X-böl kinek fejével most is átlehelne lökni a falat. Végül az olyan Y félékből lesznek a kúszó mászó férgek az emberiség un- dóráúl. Vannak a kik állat — vannak megint a kik ember hüvelyben állják meg jobban helyüket; te például ki haszonvehetellen vadász kutya voltál, most mint ember többet órsz. Te meg Gazsikám most is inkább helyen volnál a Hortobágyon, mert mint ember ugyan kutyát se érsz! Megjegyzést alapos barátom, hanem hát mint nőtlen ember mégis hasznodra válnék egy két jó tanács, már ugyanis ha feleséget szándékozol választani g| okúlj káromon! kutya macskát el ne vegyen soha. Nem Gazsi, én csak galambot fogok elvenni. Fidonc! gratulálok előre is. No talán a galamb nem kedves szép állat 1 De csak akkor, ha kirepül, van-e rondább fészek I galambénál? Héj barátom keserves feleség az olyan a ki a saját fészkébe . |............ Halgass Gazsi, egy szót se akarok tovább hallani! te ugyan képes volnál az embert desil-
