Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-30 / 31. szám

Szekszáid V 1 d é k é.

egy tiz ívre terjedő, TegethoíTot vádoló és magyar nyelvű mamerandumot irt és felküldötte azt hozzám, azon világos kijelentéssel, hogy én azt olvassam el, javítsam ki, hol a nyelvkötés ellen vétett, — küldjem [azt ismét letisztázás végett neki vissza, mert önéki erős szándéka azt a memorandumot a képviselöház elé terjeszteni.

Én ezen kívánságának nem siettem eleget tenni. Kérdésekkel és feleletekkel húztam az időt, a meddig csak húzhattam, s az iratokat már csak 1867-ik év első napjaiban küldöttem vissza, midőn már kívánságának teljesítését táviratilag is követelte.

E közben azután megnyíltak Triesztben is a farsangi mulatságok, bálok és tánczestélyek, hol közte és Tegethoíf között csakhamar kenyértörésre került a sor.

Hogy tulajdonképen mi történt közte és Tegethoíf között, az csak április elején tudtam meg, mert az irományok elküldése után sokáig hallgatott.

1867. április első napjaiban Pólából egy hosszú táviratot kaptam tőle, melyben arra kér, hogy birtokára vegyek fel azonnal 2000 frtot, s küldjem azt meg haladéktalanul, címén, Pólába.

Ez a kívánsága méltán ütött szeget a fejembe, 1 azon körülmény is, hogy Triesztbó'l eltávozott. Távirati válaszomra pár nap múlva megérkezett felvilágosító, s engem nagyon lehangoló levele. E levélben terjedelmesen előadta, hogy ö magát Tegethoffon meg akarta boszulni. Soká kereste az alkalmat, mig végre megtalálta. Egy elite bálon mindazon nőket, kikkel Tegethoíf sKóba ereszkedett, könnyen érthető sértő célzatossággal tánczra hívta. Erre közte és Tegethoíf közfött szenvedélyes szóváltás következett, mirel Döry az adrairált számos tanú jelenlétében pár-1 bajra hívta ki. A páros v.iadal ugyan nem lett megtartva, mert az Bécsböl betiltatott, hanem az admirál kéjutazásra küldetett, ö pedig hat hónapra Pólába internállatott. A mit tehát eddig soha se tett, elkeseredésből és szórakozás végett kártyaasztalhoz ült, hol nem csupán készpénzét vesztette el, hanem becsületbeli adósságokat is csinált, és ezeket oly gyorsan a mint csak lehet,! kifizetni akarta. Csatolva küldi tehát a megha-l talmazást és kér, hogy a 2000 frtot a lehetőleg rövidebb idő alatt küldjem meg.

Erre azután hosszú időre csend állott be. Mikor ismét — de még mindig Pólából — leveleivel felkeresett, házassági tervekkel foglalkozott. Hol olasz, hol görög, hol meg egy lengyel nőről irt, kik közül az egyiket és valószínűleg az utóbbi lengyel herczegnőt elvenni fogja. Minden leveléből kirítt nagyra vágyásának fokozódása.

Egy napon, midőn ép Pólában írott utolsó levelét olvastam, váratlanul meglepett pesti lakásomon, s nem kis bámulatomra előadta, hogy a tengerészeitől megvált s új állomására Bécsbe megy, hol helyét mint gárdista néhány nap múlva elfoglalni kívánja.

»De ott — mondá — a szó teljes élelmében magyar gavallér akarok lenni, s mivel erPe'» elégséges pénzem nincsen, felhatalmazom, hogy tehermentes birtokomat a magyar földhitelintézettől nyerendő kölcsönnel megterhelhesse, s a pénzt Igfeljebb egy hónap alatt elvárom.«

A váczi-utczaá »Nádor« fogadóban volt szállva, takarékosan élt. Minden szabad időmet vele töltöttem. Rendkívüli, vissza nem adható dolgokat beszélt tengerészeti pályájáról, s mindjárt az első üdvözlés után arra kért, hogy társalgás közben annak a bizonyos embernek (Tegethoíf) a nevét ne említsem; mert akkor forogni kezd vele a világ.

Én óvatosan kerültem is mindent, mi által izgatottsága fokozódhatott volna, s aggódva néztem a jövő elé, mert a kamarás fivére, Aurél már akkor csendes lakója volt a lipótvölgyi nagy palotának, mint a szerelem őrültje.

Nyolcz napoL töltött Pesten s többek között társaságomban Deák Ferenczet is meglátogatta, kinek igen sokat beszélt a tengerészeiről, s felhozta, hogy ö egy munkán dolgozik, mely a megteremtendő magyar tengerészetet tárgyalja, s

ha a munka megjelenik, Ferkó bácsinak is fog egy példánynyal szolgálni.

Deák Ferencz a kamarást kitüntető szívességgel fogadta. Nem győzte eléggé nézni, s látszólag nagy gyönyörrel szemlélte azt a szálas, izmos, erős és széles vállú mellű, de mégis felette karcsú szép tisztet, ki a hol c^ak megjelent, mindenütt nagy feltűnést keltett úgy személyével mint modorával, mely katonás volt és arísztokra- , tikus.

Mielőtt" Bécsbe utazott volna, összes nálam lévő leveleit elkérte és magához vette, csak azért — mondá — mert réstelem, hogy magyar ember létemre leveleimben több a német mondat, mint a magyar. Egy egész ládára való magyar könyvet vett, s erősen állította, hogy a magyar nyelvben tökéletesíteni akarja magát. Én fogok tanulni és dolgozni — mondá — hogy családom újra felemelkedjék. Ha száz év előtt Döry Ferencz lehetett báró és gróf, mért ne lehetnék én is azzá. Ha én az udvar közelében lehetek, 1 ott hűségemet és tehetségemet észre veszik, én is alkothatok a Döryek közölt egy új grófi ágat, mert higyje el nekem, ha én báró vagy grófnak születtem volna, nevemet ma már az egész birodalomban ismernék stb.

Alig töltött néhány napot Bécsben, már is tudtomra adta, hogy „uriasan berendezte magát, —. loyaka.t vett, s azok készére magyar szerszámot rendelt meg, — kocsisa, legénye magyar, és hogy ő magyarságával tüntetni akar.

Tüntetett is elannyira, hogy az új gárdistát, ki szokatlanul sebesen hajtott még a szükebb utcákban is a »Prater«-ben pedig a hajtás és ostorpattogtatásban egész bravourt fejtett ki, maga Albrecht föherczeg is hamar észrevette, s az új gárdista személyére nézve informáltatta magát.

Az ezen időben írott levelei és tavirata arról tesznek tanúságot, hogy a nagyvilági élet hatása nagyra vágyását addig a pontig növelte, a hol az ember már hám gondolkozhatik józanul. Végre eg^ hosszú néiDet nyelvű táviratot kézbesítettek, melyből meggyőződtem, hogy a katas- trofához közel áll. — E táviratra adtam távirati választ, de egyúttal egy levelet Írtam a gárdisták az időbeli kapitányának is, kérve öt, miszerint a csatolt távirat íróját Döry Kamillo cs..és k. kamarás urat figyelemmel kisérni és kisértetni kegyes legyen, mert a táviratból lehetetlen fel nem ismerni a tébolyodáshoz közel álló egyén esze- járását.

A válaszra nem kellett sokáig várnom. Ugyanis gróf Török — szintén magyar gárdista — tudtomra adta, hogy azon a napon, melyen a távirat írva és feladva lett, ö, Döry és még többen Albrecht föherczeg asztalához voltak hivatalosak, — hol egyebek között Tegethoíf is szóba hozatván, vitatkozás közben Döry Kamillón a téboly oly erővel tört ki, hogy a föherczeg belső termeibe vonult, mig az örjöngöt csak is hosszú idő múlva és ekkor is csellel lehetett csak a fö- herczegi palotából kivezetni. — Az utczára érve, gróf Török Döryvel, ennek szijj ár tójához, ettől pedig Döblingbe hajtatott. — Mikor Döry észrevette, hogy hol van, az öt körülvevő szolgákat egy hirtelen felkapott székkel agyba-föbe verte, s egy oroszlán erejével védte magát, hogy a kényszer zubbonynyal őt megfékezni ne lehessen, — mit csak is az intézeti 9 szolga együttműködésével lehetett teljesíteni.

A szerencsétlen ember később Bécsböl a lipótmezei tébolydába hozatott, s itt három évi ápolás után mint teljesen meggyógyult szabadon bocsáttatott. Egészen megvoltam rémülve, midőn egy napon, úgy délutáni 3 órakor a kamarás lakásomban teljes katonai díszben megjelent. Kopogtatott, benyitott, megáit a küszöbön, s katonásan salutálván »jó napot« kívánt. Zavaromat észrevevén, mondá : ne féljen, jól van már minden, — elbocsátó levelem itt a zsebemben, — már a szobámat is berendeztem a Nádorban, mintha semmi sem történt volna. 1

És csakugyan úgy tetszett az első napon, mintha valóban meggyógyult volna. Elég nyugalommal sétált velem az utczákon, — tett látogatásokat, — rendezte irományait, — irt leveleket. De már másnap kevésbé volt nyugodt, s este a nemzeti színház egy-két páholyában oly dolgokat vitt végbe, melyek által a rendőrség figyelmét is magára vonta.

A harmadik szabad napon már korán reggel hozzám jött s úgy viselkedett, hogy megkel-- lett tennem az elöintézkedéseket letartóztatására. De az alatt, mig én oda jártam dél lett. Úgy 3 óra tájban lelkendezve futott hozzám Förster, a Nemzeti1 szálloda tulajdonosa, s kérve kért, vezessem el valahogy Döryt étterméből, mert onnét minden vendégét megszalasztotta. Nem kis feladat volt ez, mert oldalfegyverét mindig a kezében tartotta. Sikerült mégis öt sétára csalni. Útközben minden szemben jövö tisztnek bemutatta magát. Budán a lánczhidon felül 3 tábornokkal találkozott. Ezeknek is bemutatta magát. — Ezek nyomban észrevették, kivel van dolguk. Szerfelett nyájasak voltak hozzá, — s bementek véle a lánczhidi sörcsarnokba. Ott kettő foglalkoztatta öt beszéddel mialatt én a 3-ikat felvilágosítottam.

Most közös megegyezéssel és a rendőrség tudtával hírnök lett küldve a Ludoviceum igazgatóságához azon üzenettel, hogy az ott megjelenendő es N. N. tábornoknak ajánlott Döry Ka- millot tartoztassák le.

A szerencsétlen egész, örömmel ült a bérkocsiba, kezében az ajánló visitkártyával és igy minden további baj nélkül eljutattunk a Ludovi- ceumba. De a mint háta mögött az ajtó bezárult a döblingi jelenet ismétlődött.

A lipótmezei tébolydában jutván ismét, — ott mint dühöngő halt meg, — s az öt megillető katonai diszszel lett az ó-budai sirkertben ideiglenesen eltemetve.

így ért véget egy nagyreményű magyar ember, kinek sírján nehezen teremnek virágok.

A lissai győzelem évének huszonötödik fordulója alkalmából szöjjünk mi a szomorú véget ért hős sírjára virágokat, s okoljunk végzetén.

Meglehet, hogy vele született nagyra vágyásánál fogva sorsát különben sem kerülte volna el, de tény az, hogy az itt híven előadott összekoccanás gyorsította végzetét.

_____ Nagy Nép. János.

____ HELYI HÍR JZK. §

I — Borsszem Jankónak. A »Szekszärd Vidékéihez ez év elején a »Tolnavármegyei gazdasági egyesület» titkárja, Dömötör László úr egy közleményt küldött be, melyet a gazdasági egyesület rovatába kért fölvétetni: A szerkesztőség átvette a közleményt, mely alá Kovács László úr, a gazdasági egyesület elnöke volt aláírva. A közlemény cime ez volt: »Felhívás simen- thali telivér növendék bikáknak di- recte importálása«' stb. Az említett közlemény ez évi február 26-án a 9-ik számban jelent meg, melyhez a szokásos havi melléklet a «Tolnamegyei Hölgyek Lapja« volt csatolva, A paksi nyomdában e közleményt, miután a főlapba bele nem fért, áttették a »Hölgyek Lapja« cimü mellékletbe. Ezt a tényt figurázta ki a »Borsszem Jankó« egyik — ugyan elég későn -- júliusi száma. Hogy ezt tette a nevezett élczlap, ahhoz semmi közünk, s nem is reflektáltunk volna reá ha azt nem jegyzi meg elég malicziózusan, hogy ezt a fönti közleményt Kovács László gazdasági egyesületi elnök küldte be a Hölgyek Lapjába, — ez nem áll; s az itteni beküldőnek lehetett volna annyi tapintata, hogy Kovács László úr személyét és nevét, ki az egész dologban ártatlan, bele ne keverje. Ennyit tartottunk az igazság érdekében kinyilatkoztatni.

Személyi hirek. Simontsits Béla, Tolnavármegye alispánja, augusztus hó 1-vel kezdi meg szabadság idejét. — Madarász Elemér megyei főjegyző és Nagy . János kir. közjegyző visszaérkeztek fürdő utjokból. — Krcsmarik Pál, az uj kir. ügyész, szombaton délelőtt tette le hivatalos esküjét a szekszárdi kir. törvényszék plénuma előtt.

— Sust Viktor, lapunk külmunkatársa, körutat tesz Felső-Magyarországban. — Karg Károly pénzügyi tanácsos, szekszárdi pénzügyigazgató auguszt hóban megy 4 heti szabadságra, fl Török Béla és Örffy Lajos szekszárdi ügyvédek szombaton jönnek haza Siófokról, hol családjaikkal 1 hetet töltöttek.