Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-30 / 31. szám

Hl. évfolyam 7. szám. Szekszárd, 1891. julius 30. Szerkesztő-tulajdonos: Geiger Gyula, a kihez úgy a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, minta hirdetési és előfizetési pénzek küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárd, JPándzsó-utcza 1022. Megjelenik minden hóban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a „Szekszárd Vidékének“, s ennek előfizető ingyen kapják. Külön megrendelve egész évre 2 forint 50 krajczár. Hirdető czógeink szives figyelmébe. Ha a beküldő hirdetményét a „Tolnamsgyei Hölgyek Lapjában“ kívánja felvétetni, kérjük e körülményt különösen megjelölni. A divat- és női munkák- ruhák-, ékgzer-pipere-czikkek, általában hölgyeinket érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt fogjuk közölni. Hirdetési díjak : mint a főlapban. Női szív, női lélek. Semmiben sem tévedhetni annyira, mint fe­lületes szemlélet vagy látszat után Ítéletet mondani a nők felett; mert egyik legnehezebb feladat a női jellem felismerése. Mily szeretetre méltó jó­akarattal mondja Schlegel: »a nőnek azon szép természete van, hogy lelkületét ép úgy rejtegetni szokta, mint kecseit.« Ezért van aztán, hogy még azok is, kik arguszi szemekkel törekednek behatolni a nő leikébe, — mely profán ember­nek mélyébb és titokzatosabb a tengernél —egy szép napou csak arra a keserű csalódásra ébred­nek, hogy ember-, illetve nöismeretükkel ismét hajótörést szenvedtek, minthogy éles . lélektani megfigyelésük eredménye sem több sem kevesebb, mint amaz ismételt tapasztalat: miszerint vannak nők, kik valóságos lélektani problémák, kiket minél hosszasabban tanulmányoznak, , annál kü­lönbözőbb világításban tűnnek fel. Tán e körülményből folyólag állítják aztán egész határozottsággal, igazságszeretetők belső összeütközése nélkül : hogy a nők jelleme nem is mindig lélektani fejlemény, és cselekvéseik sem alapulnak mindig lélektani motívumokon, —r- ha­nem mintegy öntudatosság nélkül az idegeik ál­tal vezéreltetnek jóra roszra egyaránt. Hja! mi gyenge, gyarló nők! Még a lehetet­lent is reánk fogják! De lássuk csak váljon mennyi alap-igazság rejlik emez állításokban?! Elvitázhátlan az, hogy a nőknél egyatalá- ban nagy tényezők a körülmények a lelkiállapot. Mélyen érzők; — nagyon átengedik magokat a benyomásoknak. Ezek hatása alatt, aztán az ér­telem nincs is mindig kapcsolatban a szívvel, vagyis inkább a szív mint az ész uralma alatt állanak. Én Istenem ! Hisz tán szerencse is az hogy a nők csupa szívből állanak, — mint Jeán Paul állítja, — különben megfagyna a világ ! Lám még az a hideg kedélyű angol Buckle is elismeri és kizárólag á nőknek köszöni, hogy az emberi élet nem fajulhat el egészen j az önző kalmárszerüségig, hol mindent csak a rideg szá­mítás mérlegén mérnek; mert szerinte a nők befolyása a tiszta eszményiségnek és regényeség­nek mindig újabb és újabb elemeit viszi bele. A fekete szemüveges pessimista ép úgy, mint a rózsás színben látó optimista kénytelen beval­lani, hogy a nőben legsajátszerübb ellentétek harmonikus egésszé olvadnak össze; s ha mind­járt egész légió hibával vannak is a természetiül felruházva, ezek némileg ellensulyozvák lelküle­tűk érdemei, vagyis egynémely egyéni vonások által. Ugyanis melegeb érző szive odaadó az ön- feláldozásig; türelme (mert e nélkül nem valódi nö a szó nemesebb értelmében véve) nagylelkű­ségről tanúskodik. — Önmegtagadás, önuralom, gyengédség kötelességérzet, részvét (könyez a szenvedőkkel, mosolyog az örvendezökkel) — mindezek inkább nők mint férfiak tulajdonai, s ha a helyzet éppen megkívánja, — akarat-erőt is képesek kifejteni, bár legtöbb esetben gyenge­ségük erősebb akaratoknál. Igen! De tán a nők sem lennének anynyira gyengék, ha a férfiak erősebbek volnának! Azon­ban hogy a részrehajlás vádjával ne sújthassanak, fürkésszük ama hibákat is, melyek tulnyomólag a növilágban lelhetők. Alig van rűtabb valami, mint oly nö, ki indulatát nem képes fékezni. Nagyzás, színlelés ravaszság, hízelgés a szolgalelküségig, utánzási hajlam. (Tán bizony ez okból vezeti vissza a majmokra Dárvin az ö makacs filozófiájával — mely nagyon ellenkezik a keresztény vallás alap­tételeivel — az ember eredetét 1) A mi a nők gyengeségét illeti, — az inkább fizikumukra vonatkoztatható. A végzettől fino­mabb érzékenyebb és kevesebb idegekkel ruház- vák fel, s tudvalevőlég az idegrendszer közvetíti I külhatást az agygyal, az érzelmi világgal, tehát ha az idegek túl lesznek feszítve, be áll a zavar, a fizikai hanyatlás. Ismerünk nőt, ki mintegy sejlelemszerüleg sokszor már napokkal megelőzőleg álmában átérzi ama fájdalmát, melyet a valóságban bekövetkező kelemetlen incidens ókozand nekie, nemkülön­ben 1 reá váró öröm érzetét is. — Nem túlzás ez, hanem tiszta igazság.- Valamint az is igaz, hogy azoknak a gyönge nőknek erősebb leikök van a fiérfi-világnál. Ezt bizonyltja az öngyilkos nők kisebb száma. Sokféle körülmények és ne­héz megpróbáltatásnak kell oda hatni, hogy a nőt végelcsüggedésbe űzze vagy egészen megtörje. Azok a nöiség nymbuszával biró igazi nők, kik legmagasztosabb hivatásuknak és feladatuk­nak tartják a csendes örömökkel telt házias életet, kik ahoz a szűk falakkal keriteít kisvilág- hoz kötik reményük és boldogságuk horgonyát, kik a kötelesség érzetet és hűséget tartják a nö legszebb ékének — azoknak jut az élet legben­sőbb gyönyöre, vagy legnagyobb szenvedése. Az ilyenek egy tétellel veszítenek mindent, mindent. ?— Ezeknek lelkét nem elégíthetik ki a világi örömök, u. m. fény, pompa kényelem; mert mindezek nem töltik be szivüket. A kitűzött élet- czélt el nem érve, — nagy szerencse aztán, ha a végzet erős lelket ad nekik ; ha elborult lát­határukon ott marad a hit vigasz-sugara, mely nem engedi, hogy azt a rövid utat válasszák, mely kivezeti őket tengernyi fájdalmukból, a ha­lál (rájok nézve üdvösebb) országába; ha elég vallásosak hinni: mit Isten adott, csak Istennek van joga elvenni; s ha az a jótékony — bár csalfa — tündér, a remény, — fel-fel üdíti a küzdelemben csüggedő lelkűket, — akkor kislelkü- ségnek tartják öngyilkosokká válni. Hogy egy ilyen nö életét teljesen megis­merve felfoghassuk, — kísérjünk csak figyelem­mel egy szőke vagy barna fürtös lánykát már ott a gyermek-szobában; onnan aztán, — ha­nem is egészen mind végig az élet határáig, ha­nem addig a magasztos pillanatig, midőn az oltár elölt megteszi azt a nagy-horderejű lépést, mely forduló pontot képez életében. Igen ! abban a gondatlan gyermekkorban, a játék közepeit látjuk visszatükröződni a nö gon­dolat-, kedély — és érzelmivilágát, vagy is: az egyéni hajlamokat az a gyermeklány, kinek ke­délyét csak az uicza szórakoztatja, — a jövés­menésben lelve kielégítést. Bál, színház képezik legfőbb örömét, — az nem alakulhat át soha ͧ| zias családias nővé, mert nem bir fogékonyság­gal az otthon csendes gyönyörei iránt.

Next

/
Thumbnails
Contents