Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-23 / 30. szám

Szeteszáxd. T7" i d é k e.

népet, de vezetőit jutalmakban, kitüntetésekben részesité. A szabadság és a felvilágosodás hősei nem igy képződnek a nemzetek történetének műhelyében!

E kevésből is kitűnik, kit mily mértékben illet a rendbomlasztás vádja és kit mily mérlék- ' ben a nyugati műveltség hivatott őrének diszes hivatása Europa keletén.

A válaszirat ezután a tudomány szempontjából világítja meg az oláh agitáczió törekvéseit s a tudás fegyverével dönti meg a román memo- rándumnak Bonfiniustól kölcsönvett azt a meséjét, hogy az Erdélyi oláhok Traján dácziai kolonu- sainak utódai.

A válaszirat derekán fölveti a kérdést a magyar ifjúság, hogy hát éllensége-e a magyar az oláhnak, kultúrájának és nyelvének, melytől öt állítólag megfosztani iparkodik?

Nézzük — igy szól a felelet — elsőbben is a közigazgatásban. E téren Románia ifjai még magyar tanút is idéznek reánk, néhai b. Sennyei Pált, a ki igen jéles férfiú volt és a hetvenes évek elején egy országgyűlési beszédben ázsiainak nevezte közigazgatásunkat.

Tegyük fel, hogy e kiváló ellenzéki férfiú kritikája igaz volt és kifejezése jogosult. Mi következik ebből ? Az, hogy a magyar közigazgatás igen rossz. De csak a 2 l/a millió románra? Távolról sem.

Hasonló értékű a panasz arról, hogy a románok vagy egyáltalán nem, vagy csak nemzeti- ségök megtagadása árán juthatnak közigazgatási állásokba, magasabb állásban pedig egyáltalán nincsen is román ember.

Az 1868. XLIV. törvényczikk, mely az ország egyik alaptörvénye, világosan kimondja, hogy »a hivatalok betöltésénél egyedül a személyes képesség szolgálván irányadóul, valakinek nemzetisége nem tekinthető az országban létező bármely hivatalra vagy méltóságra való emelkedés akadályául; sőt inkább az államkormány gondoskodni köteles, hogy az országos bírói és köz- igazgatási hivatalokra, különösen a föispánságokra, a különböző nemzetiségekből a szükséges nyelvekben tökéletesen jártas s másként is alkalmas személyek a lehetőségig alkalmaztassanak.«

Azt a vádat, hogy a magyar ellensége a román kultúrának az ifjúság csattanó bizonyítékul megemlíti azt a tényt, hogy a magyarországi románság a kultúrában és szabad intézményeiben legalább egy évszázzal megelőzte a romániai, a voltíaképeni oláhságot: a magyar fenhatóság alatti román a romániai románt.

Az iskolák paszusánál a válaszirat utal tanügyi törvényeinkre, melyek nem ismernek sem magyar, sem román, sem német iskolákat, hanem jellegük szerint vannak állami, községi és felekezeti tanintézetek.

A kisdedóvásról — igy folytatja — a magyar törvényhozás az idén alkotott törvényt, mely kötelezővé teszi e leghumánusabb intézményt. És ehhez fűződik a romániai ifjak memorandumának egyik leghangosabb panasza. Meglehet . — mert erre alkalom van adva — hogy sok gyermek meg fog tanulni ez utón magyarul. Egészen bizonyos csak egy és ez az, hogy a gyermek meg fog óvatni elhagyatottságában; a szegény szülök fejéről a fölvigyázás- gondja levétetik; testi és lelki egészsége1 mellett őrző angyalképen áll az óvónő. A nemzetiségek számarányán ez nem fog változtatni ; de hogy a népesség számán és erkölcsén bizonyára fog, még pedig kedvezően változtatni, azt kétségkívül várható.

A román ifjúság politikai elnyomatásáról is beszél. IW. érdekes megfigyelés kínálkozik. Az ab- saolut korszak alatt az osztrák önkényuralom megrakta Magyarországot minden más nemzetbeli hivatalnokokkal. Mikor pedig 1867-ben a magyar nemzet kibékülve királyával, visszanyerte alkotmányát, akkor mind ez urak visszavonultak illető »emzetiségök sánczai mögé, s elvesztvén a csatát mint germánizátorok, felvették a hadjáratot mint nemzetiségi apostolok. 1869. márczius 7-én az erdélyi románság néhány ilyen vezetője önként, senki által nem kényszerítve, többi értelmes egyéniség (Hosszú József, Porutiu Sámuel, Gristea, Bárdosi Gyula stb.j tiltakozása daczára, Szerda- helyem kimondotta, hogy a román nép passzív marad, s a budapesti magyar törvényhozás ré- saére több képviselőt nem küld.

Sok igazságot mond még szemébe a román inaknak a válaszirat, mely az elfogulatlan nyugodtság piedesztáljára emelkedik, mikor igy végzi fejtegetéseit:

Magyar és oláh mindenik idegenül van beékelve Európa keletén a szláv tengerbe, s elválasztja egymástól a déli és éjszaki szlávságot, egyúttal szükségképeni akadálya lévén e legutóbbi közül kiinduló némely aspirácziónak. Földrajzi fekvésénél fogva soha sem volt két nemzet szorosabb barátságra és szövetségre utalva, mint ez a kettő. És eljövend az idő, melyben késő nemzedékek csodálkozással fognak arról beszélni, hogy volt olyan kor is, a mikor a kettő vak gyűlölettel állt egymással szemben. Mi magyarok ezt már régen látjuk, de már az oláh táborban is vannak, a kiknek lelkében dereng ez az igazság.

És az utolsó szó, a melyet e könyvben ajkunkra veszünk, ez legyen:

az Igazság.

~ Tolnavármegye törvényhatóságának nyári rendes közgyűlése, augusztus hó 14-én fog megtartatni.

~ A vasárnapi munkaszünet a múlt vasárnap lépett életbe. A ki az előirt törvényeket pontosan be nem tartja, I írttól 300 írtig terjedhető pénzbüntetéssel sújtják. Az erre vonatkozó rendeletet lapunk julius 9-iki számban egész terjedelmében közöltük.

~ A czigányügy országos rendezése, mint a miniszteri leirat Ígéri, a küszöbön van. Már legközelebb olyan tervei áíanak elő, mely ezeknek a rablógyilkos hordáknak a további garázdálkodásait lehetetlené teszi.

~ Levélboritékok feliratai. A kereskedelemügyi miniszter a következő rendeletet bocsátotta ki, a levélboritékon vagy a czimszalagon alkalmazható üzleti és egyéb nyomatott megjelölések tárgyában. Az utóbbi időben nagyobb számban kerülnek feladásra levelek, melyek borítékai mindennemű feliratokkal és ábrákkal vannak elborítva. Ily levelezések a »postai tarifák« 4. §-a szerint a postai szállításból ki vannak zárva. Azon czélból, hogy a közönségnek, és iparosoknak módot nyújtsanak arra, miszerint foglalkozását, illetve üzletét levelezéseinek borítékaira nyomtatott szavakkal, illetve ábrákkal bővebben is megjelölhesse, a »Postai Tarifák« idézett hatorozmányait következőleg módositcdn: A Ievélboritékra vagy a czim- szalagra mást mint a czimre, a kezelésre és kézbesítésre vonatkozó adatot vagy megjegyzést irni nem szabad. Ezeken kívül a Levelezés boritékán (czimszalagon) a feladónak nevét, állását és lakását, vagy üzletéi meghatározó nyomatott megjelölések és ábrák azonban e boríték czim- oldalán és hátoldalán, még pedig csak a felső részén, a boríték térfogatának legfeljebb egy negyed részét foglalhatják el. A hátoldalon ezenkívül csak még a közepén lehet kisebb rajz vagy ábra, mely a pecsétjelet helyettesíti. Nagyobb tért elfoglaló vagy a boríték más helyein alkalmazott megjelölésekkel és ábrákkal ellátva feladott levelezés nem szállittatik. Szintúgy egészen ki vannak zárva az oly megjelölésekkel vagy ábrákkal ellátott levelezések, melyek nem magára a föladóra vonatkoznak s igy hirdemény jellegével bírnak.

— Személyszállitás a kocsipostán. Du- naföldvár és Paks között közlekedő két lovas postajárat julius 1 óta személyszállításra is be van rendezve. Az indulás Paksról naponta déli 12 óra 15 perczkor, Dunaföldvárról pedig reggeli 5 órakor történik, egyszeri alkalommal legfeljebb 5 személy utazhat, igy 5 jegy adatik ki. Lehet kisebb podgyászt is vinni. Egy menetre 60 kr. a jegy ára. A kocsi kényelmes üléssel ellátva van, Dunaföldváron Baumgárten lisztkereskedönél Pakson pedig a postaszállitó Petrich Árpádnál lehet a jegyet váltani ^söt közvetlen az indulás előtt a postakocsisnál is. Az utasok fel- és leszállása a postahivataloknál van csak megengedve. Ezen vállalat igen jó szolgálatot tesz a személyforgalomnak, s mint halljuk az őszi hónapoktól kezdve ugyanily személyszállításra berendezett postajárat fog Paks és Nagy-Dorog közt is közlekedni, mely magános egyéneknek különösen igen olcsó, kényelmes; pontos időhöz közölt, azért biztos közlekedés is. A paks-nagy-dorogi menetrendet és díjszabást is. annak idején a közönség tájékoztatása végett közzétesszük.

HELYI HÍREK.

— Lapunk mai vezérczikkét a »Magyar fürdőkről« Szokolay Kornél úr, a »Nemzet« segédszerkesztője irta.

— Személyi hírek. Dezseöffy Géza kir. törvényszéki elnök kedden kezdte meg 6 heti szabadságidejét, s családjával birtokára, Szent-Már- ton-Kátára utazott. Távolléte alatt az elnöki teendőket Ágoston István kir. törvényszéki biró, h. elnök gyakorolja. — Özvegy báró Augusz Antalné

a múlt héten utazott el fürdőbe. — Dr. Leopold Kornél, a »Tolnavármegye« szerkesztője, az Adria tengerparti vidékre utazott. — Dr. Pirnitzer Béla ügyvéd Borszékre, 1— Módly László megyei fő- pénztáros Siófokra mentek fürdőzni.

— Az első vasárnap munkaszünetben. Vasárnap csukták be először az uj munkaszünetben az összes üzleteket. Ez volt az első vasárnap, melyen pihentek az összes munkások. A hetedik nap; mely vasárnap, nyugodjunk, s azt különösen Isten szolgálatjára szenteljük. Ezt igy tanultuk már a bibliában. És ezt tegye jó lélekkel mindenki, akkor mindenki számára, mindenkor a megelégedés napja lesz: a vasárnap. Volt is öröm. Mindenki, ki csak tehette, ünnepi köntösbe öltözött,— levetkőzve hétköznapiságából, — élvezte szabadon, függetlenül az első szabad vasárnapot, a demo- kráczia napját. Az idő is gyönyörűen kedvezett a kirándulóknak, a pihenőknek, a szabad iparosoknak, kereskedő segédnek, és a 3—4 évre elitéit tanonczoknak. Szóval zajos, emlékezetes örömnapjuk volt vasárnap a munkásoknak.

— Halálozások. Idősb Györífy János nyug. állami utmester, a »Tolnavidéki takarékpénztár« igazgatósági tagja 3 napi szenvedés után, szív- szélhüdés következtében élete 73-ik évében Tolnán elhunyt. A boldogult a szekszárdi casinó egy régi typikus alakja volt. A casinó megalapításától a mai napig tagja volt. Halála hírére a casinó épületére kitüzette a gyászzászlót. — Rácz József megyei gyámpénztári segédkönyvelő újszülött kis fia Palika múlt csütörtökön meghalt.

— A postatakarékpénztár értókpapir vásárlásai. A postatakarékpénztár igazgatósága körlevélben arra figyelmezteti a közönséget, hogy számára mindennemű állami értékpapírt, kamatozó sorsjegyet és záloglevelet a napi árfolyamon dij- és proviziómentesen vásárol. A közönség a posta- hivatalok utján teheti erre vonatkozó megbízását és pedig vagy a megfelelő összeg beküldése mellett, vagy a takarékpénztári könyvecske alapján. A postatakarékpénztár a megvett értékpapírokat kívánatra a vevőnek átadja, vagy díjmentesen letétben tartja.

— A szekszárdi népbank a vasárnapi munkaszünet beálltával, a heti befizetések napjait hétfő és kedd délelőttre tűzte ki.

— Ismét betörés. Szombaton virradóra Szek- szárdon több helyen követtek el betöréseket, 3 boltot törtek föl és két magán házat. Több értékes tárgyat vittek el.

.—; A selyemtenyésztési nagy négyszög impozáns épület a végbefejezéshez közelget. s még ez évben tökéletesen be lesz rendezve és fölszerelve.

— Szekszárd kövezete. Mióta Takler József városunk bírája lett, első és főgondját a sok intézkedés és javítás közepette, a város kövezésére s a járdák jókarban való tartására irányozta. Az összes átjárók javítva lettek s az j elkerülhetetlen utczák kikövezése végrehajtva lön. A város külterületén levő utak pedig mind rendezve lettek és állandó jókarban való tartása elrendeltetett.

— Diszgyakorlat. A szekszárdi önkéntes tűzoltó-egylet a szomszédos tűzoltóság részvételével .vasárnap délután a városháza udvarán, a bátta- széki népzenekar közreműködésével, nagy disz- gyakorlatot tartott.

— Pollák bazár. A városi kávéház mellett felállított nagy bazár-hélyiség a jövő hó 1-jével nyillik meg.

— Szerencsétlen esés. Baracsi Erzsébet, a szekszárdi selyemgyárban dolgozó munkásleány egy állványról oly szerencsétlenül esett le, hogy életben maradása nagyon kétséges.

— Katonai utóállitás. A fősorozástól elmaradt katona köteleseknek utóállitása, augusztus 10-én lesz megtartva Szekszárdori,- a városháza nagytermében.

— A „Tolnavármegyei Képes Naptár” szerkesztője Lévai Dezső lett, a »Tolnamegyei Közlöny« belmunkatársa.

— „Az Osztrák-Magyar monarchia Írásban és képben” cimü irodalmi vállalat egy kitűnő rajzolója : Kimnach László festőművész és tártaié-