Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-09 / 28. szám

XI. évfolyam. 1891.

törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap.

A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye.

Előfizetési ár:

Egész évre ....... 6 frt.

Fél évre ........................3 frt.

Év

negyedre . . . 1 frt 50 kr.

A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési 1 pénzek a szerkesztőséghez küldendők. I

Megjelenik minta csütörtökön.

Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzső-utoza 1022. sz. Szarka-utoza 1290. sz. j SZEKSZÁRDON.

Hirdetési dijak:

Három hasábos petit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig » »4 frt. 300—400-ig » » 5 frt.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

Gr E I G E B GYULA.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Helyettes szerkesztő:

D r. HODOSSY GÉZA.

A községek jövőjé-re reflexió.

Jó házat akarunk építeni — fundamentummal, mert annélkül csak homokvár vagy légvár építhető.

A közigazgatás mai állapotán igen segíteni kell; de nem úgy, mint F. vezérczik- kében (e lapok 26-ik számában) állítja, miszerint a javítást alulról kell kezdeni. Már bocsánatot kérek, a ki az építéssel foglalkozik vagy privát passióból szemléli, az tudja, hogy a reperácziót felülről szokták megkezdeni. Ez a másik.

Most térjünk át Magyarország ötödfél- ezer jegyzősége között — szétnézni, s ezekkel a halvány csillagocskákkal foglalkozzunk. Halvány csillagot ugyan nem láttam! de maradjunk — képletileg — e kifejezéssel.

Magyarország jegyzői karára nem engedek egy szót se! ez jelenleg Magyarország fekete serege, melylyel mindent keresztül visszünk. Olyan vádakat még általánosságban se fogadhatunk el, hogy a községekben fejetlenség uralkodik; a közegészségügy, a közbiztonság, a közcsend, mind a mesék országából valók. És ez nem tarthat igy tovább.

Ezen vádakra, azt hiszem, hosszasabban felelnem nem kell. Mert emberi gyönge- ségek, tévedések, gyarlóságok stb. mindig fordultak és fognak is előfordulni mindenha! De mindezeket csak a községekre fogni, — egy kissé nagvzásnak tartom.

Mint minden állás, úgy kiválólag a községi jegyzői állás, egyike a legfontosabb tényezőknek. És ezt magasabb kvalifikaczióval és jobb fizetéssel kell összekapcsolni. Hiszen már is, a legutóbbi időkben, a ki jegyzői vizsgákon részt vett, tapasztalhatta, hogy képzett, intelligens ifjak jelentkeztek, kik nem csak elméletileg, hanem gyakorlatilag is beváltak jegyzőknek. És a jövő igazolta is!

De, mint a múltkori vezérczikk, leszámítva a leszámitandókat, sok jóakaratot tanúsít, — úgy kellő tisztelettel e czikk írójának is engedtessék meg, hogy a maga nézetét általánosságban összefoglalva, megtehesse saját inicziativáját e fontos országos dologra nézve, hogy az eszmék kölcsönös találkozásával egyszersmind' tisztult fogalmakat alkothassunk.

Én a községi jegyzői állást igen fontosnak tartom a közigazgatásban, és tartja más is. Mint tudjuk, az összes hatóságokkal, az összes hivatalokkal érintkezésben

áll, kell hogy, teljes jártassággal bírjon ezen ügyek elintézésében. Universalis ember. Mindenhez és mindenre kell neki tanácsot adni; az összes községi ügyeken kívül még jogi tanácsos is. A társadalmi életben pedig tisztult ízlésével és finom tapintatával saját körében úgy, mint járásában, mindenhol, bizonyos szerepet kell játszania. Hisz régi a közmondás róla, hogy: a jegyző a faluesze!

A közigazgatás közelgő államosítása mindenesetre jelentékeny és fontos tekintettel lesz a községi jegyzői karra; kell is hogy legyen. Ha pedig jelen tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nem is mindenben elégítené ki óhajukat, közös vágyukat, —- azt az idő és a jövő meg nekik adni. Azt á gyakorlati élet fogja nekik visszaadni, ha netalán itt-ott valamit elvett tőlük. Csak türelemmel kell lenniük! Mert egyszerre mindent, és mindjárt a legtökéletesebbet: csak Isten adhat.

Magyarország jegyzői karára mindig büszke völt a magyar, és lesz is. Az ő kitartó szorgalmuk és hazaszeretetük, az ő önfeláldozó munkásságuk és törvényszere- tetük; a felsőbb hatóságuk iránt mindenha tanúsított szeretetük és ragaszkodásuk — tették tiszteidé és becsültté a magyar községi jegyzőket.

Én legalább igy érzem és tudom. Ha nem igy van, czáfoljanak meg. T.

Vasárnapi munkaszünet,

(A miniszter rendelete.)

Eendele t.

Az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló 1891. évi XIII. t.-cz. 3. §-a következőleg szól:

»A kereskedelemügyi miniszter fölha- talmaztatik, hogy saját hatáskörében rendeleti utón határozza meg:

a) azon ipar-nemeket, melyeknél azért, mert az üzem félbeszakítása lehetetlen vagy a folytonos üzemben tartást a fogyasztó közönség, vagy a közforgalom igényei vagy valamely hadászati vagy egyéb közérdek jelesen ipari indokok föltétlenül megköveteli, az ipari munka az első szakaszban megjelölt szünnapokon is végezhető lesz;b) azon módozatokat, melyek mellett azok a kis iparosok, kik maguk, segédek és lanoncok igénybevétele nélkül lakásukon dolgoznak, a munka szünet alól fölmentendők.

E rendeletnek megállapításánál a kereskedelemügyi minister a belügyi és földmivelés- ügyi miniszterrel Horvát-Szlavonországokra

nézve a horvát-szlavon dalmátországi bánnal egyetértőleg jár el.

A kereskedelemügyi miniszter ezen ren- deleleket, valamint az ezeken később eszközölt módosításokat utólagosan az országgyűlésnek bemutatni köteles.«

Ezen törvényhozási fölhatalmazás és egyetértés alapján tehát az alábbiakban meghatározom azon ipar-nemeket, melyeknél az ipari munka ugyancsak az alább előadott módozatok mellett vasárnapokon, valamint Szt. István király napján is végezhető lesz és pedig:

I. mert az üzem félbeszakítása lehetetlen:

1. az agyag-, porczelán-, majolika és kőedény iparnál, nemkülönben a mész-, fősz-, cement- és tégla-égető iparnál: kizárólag az égetési munkák;

2. i bőr-iparnál a kayarási és bőr forgatási ipari munkák, de csak' legföljebb délelőtt 9 óráig;

3. a cukor-iparnál a cukor-gyártással és finomítással járó munkák;

az ecet-iparnál a föltöltési és az erjedési műveletek körül végzendő ipari munka;

5. a fehéritési iparnál a chlorozási és lugzási munkák legföljebb délelőtti 10 óráig;

6. a kender-áztatási iparnál;

7. a keményítő iparnál;

8. a kő-olaj finomító-iparnál azon ipari munka-rész, mely a végzendő művelet természeténél fogva félbeszakítást nem tűr;

9. a légszesz-iparnál kizárólag a légszesz előállítására, a lámpák meggyújtására és eloltására szükséges ipari munka;

10. a malmoknál az őrlési művelet;

11. a kertészeti-iparnál a termeléssel és műveléssel kapcsolatos félbeszakíthat lan és sürgős munka;

12. a papír, papir-pép és celulóz-iparnál a félbeszakítást nem tűrő munka;

13. a pótkávé és katangszáritó iparban azon ipari munka, mely őszszel a répa vagy gyökér feldolgozására és szárítására elkerülhetetlenül szükséges;

14 a sajtkészilési iparnál és

15. a szalámi gyártásnál a félbeszakítást nem tűrő munka;

16. a selyem iparnál

a) a Selyemgubók beváltásának ideje alatt a selyemgubók átvétele, továbbítása, fojtása és gondozása körüli munkák;

b) a selymérpete készítés által igényelt munka;

17. a serfőző maláta és

13. a szeszipar, valamint a szeszfino- mitás és élesztő gyártás, nemkülönben az élesztőnek elfuvarozása;

19. a színnyomásnál és kékfestésnél végzendő azon munkák, melyek a folytonos üzem félbe nem szakithatása miatt szükségesek ;