Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-15 / 3. szám
Szekszárd i d é üs: e. sorsban szenvedők pedig egy nemes szivü jótevőjüket veszteitek el és gyászolják. Áldás legyen a dicsöült nemes gróf omlókén ! Béke lengjen áldott hamvain ! Szomorú jelentést vettünk Uzdról, egy viruló müveit és kedves leány haláláról. Dobroszky Mariskát fosztotta meg az élettől nehány hónapi szenvedés után a gyilkos betegség a tüdövész. . Temetése folyó hó 14-én szerdán volt Uzdon, melyen a nagyszámú rokonság úgyhelyböl mint vidékről részt veit. Legyen vigasztalás a gyászoló szülök s rokonoknak az, hogy a korán kiszen- vedelt kedves leány fájdalmainak immár vége, ezzel a tudattal nyugodjanak meg a Mindenható vállozhatlan törvényében. A megszomorodott család a következő gyászjelentést adta ki. Dobrovszki Kálmán és neje Pesthy Caminilla, úgy fiuk Dob- rovszky András, számos rokonaik nevében is fájdalomtól telt szívvel jelentik, hőn szeretett leányuk, illetve nővérének Dobrovszky Mariskának 1891. január 12-én, életének 20. évében történt elhunytát. A kedves halott hült tetemei január 14-én délelölt 11 órakor fognak Uzdon a családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Kelt Uzdon, 1891. január 12. Áldás lebegjen hamvain ! Tolnamegye pénzintézetei. A gyönki Önsegélyző egylet záró közgyűlése f. hó 4-én tartatott meg melyen az igazgatóságnak szokásos évi jelentése tudomásul vétetett, a mérleg számla elfogadtatott, és az osztalék törzsbetétként 2 frt 92 krban megállapit- tatott. — A felügyelő bizottság jelentése alapján úgy az igazgatóságnak, valamint a felügyelő bizottságnak a felmentvény megadatott. Ugyan az nap a III. csoport megkezdte működését és constatálom, hogy ma már 1044 törzsbetét van jegyezve és még mindig uj tagok kérik felvételöket az egyletbe, mely m. év végén csak 788 törzsbetétet mutatott ki. — Az uj csoport alakuló közgyűlésén az igazgatóságba a kilépett Krausz Lipót és Bevárdy Lajos helyébe— Engelmann Frigyes és Kiss Béla urak — a felügyelő bizottságba pedig Muraközy László kir. járásbiró, Gruber József ügyvéd és Weinberger Béla választattak meg. Végül megjegyezzük hogy a II. csoport tagjaival a leszámolás január 5-én megkezdetvén, az e sorok megjelenésekor már teljesen befejezve is van. DARU ISTVÁN URAM a kir. járásbíróságnál. IV. Daru István uram negyedik ügyes bajos dolgát hozzuk e rovatban a maga természetes valóságában. Lapunk egyik kiváló munkatársa s megyénk egyik lapjának szerkesztője az, — a ki Daru István uram sok bajával mélyen érez — gondosan megfigyeli őt s az ö szellemes védelmeit összegyűjtve lapunk utján megőrzi az utókornak. Legutóbb jó Daru István uram a ki egyszersmind iskolaszéki tag is egy az iskola látogatás alatt szomszédjának Fenyő István uramnak fiát úgy találta »arczvonalba kézbesíteni« hogy e miatt szegény Daru a járásbíróság elé idéztetett és az alábbiakban mondta el védelmét melyet beküldő munkatársunk leseit el a magasan repülő Daru uram szépen szóló ajkairól. íme a védbeszéd : Tekintetes járásbíróság! Megkövetem a tekintetes bírákat, - de a korlátolt népnevelészet kizárja az iskolaszéki hatályosságot. Mert kérem, én mint iskolaszéki tag egyszersmint felsőbbségi- leg járványozó nyílt parancs is vagyok a községi iskolában. Igen ugyan hogy én Fenyő István szomszédom fiát Józsi gyereket iskolalátogatás alkalmával arézvonalban kézbesítettem, de egyébkénti más fogalom zavar nem uralkodott. Megkérem az ellenvédő ügyvéd urat ne derogáljon engemet azzal hogy én felülirt karakterbéliségemet a szarvasi borbély bibliotékájából vettem. — Igen ugyan hogy a közbenszólásu nevezett egyénről olvasható. De hát ellenvédő ügyvéd ur nem tudhatja hogy a fogalmazás nem az én szempontomból sugározott-e. — A- tanügy nem semleges tér hanem köztudalmi pálya, a melynek határai államilag érvényesülnek. Fenyő Józsi tekintély ellenes volt! A főelemi tanár úr szavasolást kért a szárnyas madarak természet rajzából. Honunk növendékei képesint felelgettek, de én tekintetet Vetvén a tanulmányi követelmények falragaszára, paraszt eszemmel is átláttam hogy községi iskolánkban több a miniszteri előterjesztés mint a zsenge gyermekileg bemutatott túdás osztályrész. Nem éreztem tanügyi elégültséget. Én nagyon tudom hogy a joghatály szüleménye a törvénykezés és a törvénykezés alaponalá a szólásszabadság népellenes megrövidítése. — A gondolat szülemény eszmeközt képez a melyet belemélyedve látunk tanügyünk hátrányára. — Merőben tagadom hogy Báró Ötvös Károly elhalt kultusz-miniszteriumság az iskolaszékek felállításával a közbeszólamok jogosult- ' ságát előzményileg diífikultálta volna. — Mire való a falragaszilag .nyilvánossá tett miniszteri előterjesztés, ha annak óraszerüleg képesített tanrendje a tanító órák által nem államosittattik ? Községi iskolánkban német államosítva semmi. Mert. az állam követelményeket diktál ugyan de a tanító urak a falragasszal szemben ellentések képeznek. — Kultus harcz lesz még ebből! Gróf Csákyt ugyan eredményezem, de dolgai folyamatját községi iskolánkban le nem másolom, A gyereket illetőleg kijelentem, hogy eljárásom alkotmánytani! — És eljárásomat magamévá teszem. — Eljárásom őszinteségének köszönheti a tanító úr is hogy irányában való kézbesítésem elmaradt. — Én, Tekintetes járásbíróság megnyugszom az Ítéletben, de ha önvédelmem itt e szent helyen hátrányba tétetnék : itt van az ügyvéd az is majd részemre gyötsositani fogja az ügyet a miniszteriumsághoz, királyi elintézés szempontjából. EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. A szekszárdi őnk. tornász-tűzoltó egyletnek 1891. jan. 11-én Simontsits Béla alispán elnöklete alatti tisztújító közgyűlésen megválasztott ez évi tisztviselők névsora : Elnök : Simontsits Béla, alelnök: Dr. Szigeth Gábor, titkár: Kálmán Károly, pénztárnok: Untermüller Alajos. Választmányi tagok: Tóth Károly, Gerenday Lajos, Va- rasdy Lajos, Goldberger J. Mór, Guzmics Zsig- mond, Föglein János, Udvardy Sándor, Takler József. Főparancsnok: Boda Vilmos, alparancs- nokok, Cziráky Imre és Mihályffy Lajos; helyettes alparanesnokok: Vilhelm Ede és Zsigmond Ferencz. Szerlárnok: Hödl Andor; zászlóvivő: Csizmazia Sándor. A szekszárdi kereskedelmi csarnok tisztikara ekként alakult meg; elnök Udvardy Sándor, alelnök Háry Ede, titkár dr. Spányi Leo, háznagy Steinsdörfer József, pénztáros Bedö Samu, könyvtáros Schloss Lajos. MULATSÁGOK. A szekszárdi polg. olvasókör ez idei tánczvi- galma január hó 31-én tartatik meg a városi nagyvendéglő termében. ( A tolnai csolnakázó-egylet bálját január hó 24-én tartja meg a »Fehér ló« nagytermében. A szekszárdi korcsolyázó-egyletnek fényesen Ígérkező bálja szombaton fog végbemenni. A mint halljuk, úgy helyből, mint a vidékről igen sokan készülnek a bálra. A paksi kath. legény-egylet 1891. január hó 18-án a Casinó nagytermében saját pénztára javára szinielőadással és szavalattal egybekötött jótékonyczélu zártkörű T á n e z m u- latságot rendez. Belépti dij: Ülőhely 60 kr., állóhely 50 kr. Felülfizetések a jótékonyczélra köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete-8 órakor. — Műsor 1. »Komikus.« Monolog Kiirthy Emiltől. Szavalja Horváth István. 2, »A ki másnak vermet ás. maga esik bele)« Színmű 3 felvonásban. Irta: Joachim Ágoston. Szereplők: Hobel, gyártulajdonos, Neuvirth József. Gruber, vendéglős, Horváth István. Gzeczil, leánya, Nemezes Stephania. Maleczky, az »Egyenlőség« szerkesztője, Németh József. Rendőrtiszt, Szappanyos Ferencz. Seregi Lajos, munkás gyárában, Jagitza József. Jean, pinczér Grubernál, Cseh István. Munkások. Tiderle Mátyás, Pakolicz György, Jagitza Ferencz, Szikvardt Antal, Heisler János, Cseh János. SZIKRÁK. ÉBRESZT Ő.*) 1891. évre. Bajza József »Ébresztő«-jéből irta Lászláky Cziró. Ébredj nagy álmaidból! Ébredj Tolna fia! Letűnt az év,-nevednek meg kell újulnia! *) Egy vak ember müvét közöljük a kit az élet csapásai sem tudtak úgy leverni hogy egyszerűségében is ne tudjon az irodalomért lelkesedni. Szerk. Ellenséges kontókkal vívsz ma ezer csatát, Bor s búzádon váltod meg annak színét jvait. E felviradt szám tehát kéri kigyelmedet, Fordítanád reánk is becses figyelmedet, Kéri azt, hogy terjessz kart irodalmunk felett, Védd, ápold, mikkel sajtónk megálda tégedet. Amit gyártnak poéták, a jó Homer fejek, És csinos füzetekben hozzád menesztettek, Szóval, mi e lapban él és kívüle terem, Mind az müveit lelkednek aranynyal telt verem. Függjön rajtad adóbár s filoxera rovar. Kecses, mikor emmellett bíbor, bársony takar, Óh Tolna, Tolna eszmélj, gondold reá magad, Fizess elő, hisz tudják, tárczát pénztől dagad. Járass »Szekszárd Vidéke «-t, »Közlöny«-t, vagy mindkét lapot, Delia szent igékre vágysz még »Protestáns pap«-ot, Te, népek Óczeánján borban úszó sziget, Ne várj Seémitöl messiást, kétszer az nem jöhet. Mutasd meg a világnak, hogy még tárczád szilárd, Ezer éhes kontóból még új ezer sem árt! Mutasd meg, mit vehet be müveit lelked alatt, A deficzitben lévő iroda mi garat. Ébredj nagy álmaidból! Ébredj Tolna fia! Letűnt az év, az újban nevednek meg kell újúlnia ! Szentháromságod legyen a »Vidék«, »Közlöny« és »Protestáns Pap.« És áldóan fog letűnni szelelted az új évben minden nap. SZÍNHÁZ. „Estély előtt” ez a czime Stancsics Béla a szekszárdi kir. törvényszék egyik tehetséges aljegyzője müvének, melyet szívességből Hubay Gusztáv, a nálunk időző színtársulat igazgatójának 50 éves jubileum alkalmával átengedni szives volt. A dilletáns szerző sok elevenséggel csoportosítja vígjátékénak alakjait, s itt ott felcsillámlfk az egyes jelenetekben irói tehetsége is. A közönség jól mulatott s a darab végeztével lelkesen hívta a szerzőt, a ki azonban az ismételten megújuló lapok és hívások daczára, nem jött a lámpák elé. A színészek tőlük kitelhető buzgalommal tanulták be és adták a különben szövevényes kis darabot s különösen a jubiláns igyekezett szerepét teljesen érvényre emelni sok tapsot aratott de-az 50 éves jubileum kevés anyagi hasznot hozott neki. A kiváló színész, a kit a szezon alatt sok oldalról láttunk tündökölni, méltán nagyobb pártolást érdemelt volna. Az idő nem kedvezett, s ez volt talán az oka, hogy a ház nem tellett meg. CSARNOK. Az öskorszak zsugorított helyzetű temetkezése. — Wosinszky Mór, akadémiai felolvasásából. (Folytatás.) E különös temetkezési szokásnak száraz kon- statálását tanuljuk csak az egyes leletek leírásánál, de a zsugorított halottak leihelyeinek leható pontos összeállítására, a változatoknak tiszta áttekintést ezélzó csoportosítására, a leletek alapján a következtetések levonására a régészek közül még eddig senki sem vállalkozott senki sem ölelte még fel e fontos kérdést egész terjedelmében. PeJig azt, hogy testnek összezsugoritása halotti szerlartás-e vagy pedig a véletlennek kifolyása? hogy e kiválóan karakterisztikus szokás egy bizonyos népfajt vágy korszakot jellemez-c ? vagy talán válási fogalomnak kifejezése? hogy milyen volt e szokást követőknek kulturális foka a halotti mellékletekből következtetve különböző helyeken? hogy a különböző kulturális fog után következtetve minő irányban terjedhetett e szokás ? — mindezt csak akkor ítélhetjük meg, ha összehasonlítjuk mindazon leihelyeket, ahol ugyanilyen helyzetű csontvázakat eddig találtak. Erre vállalkoztam tehát az eddig ismert leletek alapján dolgozatomban. Az értekező ezen bevezetése után itt adjuk az értekezés következő kivonatát: A zsugorított helyzetű temetkezési szokást illetőleg értekező háromféle módozatot különböztet
