Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-04 / 23. szám
TOLItTA. ,VÁElv£EG-TE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamégyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Megjelenik mindéi csütörtökön. Hirdetési dijak: Egész évre ........................6 frt. Fé l.évre ........................3 frt. Év negyedre . . . 1 frt 50 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Három hasábos petit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények: A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Pándzsó-utoza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz. 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200— 300-ig » » 4 frt. SZEKSZÁRDON. 300—400-ig » » 5 frt. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: GEIGER GYULA. A vasárnapi munkaszünet. Nehány hét múlva vasárnaponkint minden munka szünetelni fog, julius hó 15-és életbe fog, lépni a vasárnapi munkaszünetről szóló 1891. évi XIII. t. ez.,- melynek 1. §-a, mint czime is mutatja, a vasárnapi munkát be fogja tiltani. Ez nagyon szép és nemes, mert a munkás 6 napi munka után pihenést láván ; ha a munkás 6 napig fárad, szüksége van egy napi pihenésre. Hiába, ha valakinek a testalkata bárminő erős, bárminő edzett is, a folytonos erőltetés által elgyengül, a tulterheltetés által előbb-utóbb végleg elgyöpgül és erőtlenné válik. Erre a törvényre szükség volt, nemes intézkedést foglal magában, de tulszigoruan lett megteremtve, mert vannak iparágak, melyek a munkaszünetelés által csorbát szenvednek, sőt a nagy közönségre nézve sem előnyös az általános munkaszünetelés. Hanem szerencsére nevezett törvény bir egy paragrafussal, mely a kereskedelmi minisztert felhatalmazza, hogy ott, a hol az iparügy vagy a közönség érdeke kivételeket láván, az rendeleti utón korlátozható, s ennélfogva ily kivételes esetekben a munkaszünet rendelet utján hatályon kivül helyezhető. A „Szekszárd Vidéke” tárczája. Kékszemü hölgynek. Oh ne nézz rám olyan szépen Violaszemeddel, Azt a kicsiny megmaradt észt Tőlem oh ne vedd él! Hidd él, az én hús szivemnek A csalódás fájna, S a húbánat örök éje Borulna le rája. És a hú még sirha vinne Te miattad, érted, Áldozatul esnék neked Ez az ifjú élet ... Tán még korán volna nékem Lemenni a sirha, Koporsómon az én anyám Szivszakadva sima . . . S hár szivednek hizélegne, Mégis fájna néked, Hogy ily korán, hogy ily ifjan Sirha szálltam érted . . . Ezt az éltet szívtelenül Ne kívánd, ne vedd el, S ha nem szeretsz, ne hitegess Viólaszemeddel!... Zoltán Vilmos. Kéziratok nem adatnak vissza. Erre a paragrafusra nagy szükség volt, mert a nélkül amilyen üdvös szerepre van is hivatva nevezett törvépy, ép oly káros lenne úgy az iparra nézve, mint a közönségre. A kereskedelemügyi miniszter akar is élni e törvény adta jogaival és megállapította már azon kivételeket, melyeket a kereskedelmi és iparkamarákkal vélemény- adás végett megismertetett, csakhogy e kivételeket ígérő rendeletminta sem felel meg teljesen a kivánalmaknak, jobban mondva az iparügy és a közönség érdekeinek. Nem czélunk e törvényt vagy e rendelet egyes pontjait politikai bonczkés alá venni és politikai szempontból kifogásolni, csak gyakorlati szempontból, az iparügy és a közönség érdekében akarjuk véleményünket elmondani. Vannak iparágak, melyek élelmiszerek, minden emberre nézve fontos és nélkülözhetetlen élelmiszerek előállítására vannak hivatva, minő a mészáros-ipar, a hentes-ipar, a sütő-ipar, stb. Ezek mind olyan iparczikkek, a melyek csak akkor élvezhetők a maguk jóságában, minden az emberi testre nézve káros utóhatás nélkül, ha az előállítási napon fogyasztatnak el, akkor, a mikor az élelmezésre előállított czikk egészen friss. Ilyen az élelmezésre előállított Amerikai játékbarlang. Annnyit hallottam már az arkánzászi játék- barlangokról, hogy végre is kedvem kerekedett velük megismerkedni. Az északamerikai államokban utazgattam minden határozott czél nélkül, majd ide, majd oda és azért könnyen elégíthettem ki óhajomat. Nem mondhatnám, hogy a játékházak díszét képeznék Arkanzásznak, mert borzasztó rósz a hírük és jaj annak az európainak, a ki telt erszénynyel téved körükbe. Magam is daczára annak, hogy már nem voltam »zöld«,; mégis ott hagytam pénzemet és azzal.a határozottszándékkal baktattam a félreeső helyen levő játékbarlang felé, hogy nem játszom. Sötét éj volt, mikor beléptem a házba. Végig mentem a szobákön, és érdekkel figyeltem a játékosokat. Némelyik olyan volt, mintha a lelkét telte volna a kártyára. Többen vérben forgó szemekkel összeránczolt homlokkal néztek a koczkákra, mintha a dobás éltük boldogsága felett döntene. Mások közönyösség színét öltötték, de ajkuk körül kétségbeesett elszántságot jelző mosoly mutatkozott. Egyik asztal melleit négyen ültek. Hárman közülök testvérek lehettek, mert nagyon hasonlítottak egymáshoz, nemcsak arezban, hanem viselkedésükben és modorukban is. A negyedik fiatal ember volt és még nagyon zöldnek látszott. — Az ég irgalmazzon neki! gondoltam magamban. Meg voltam róla győződve, hogy a szerencsétlent alaposan meg fogják koppasztani. Helyettes szerkesztő: y D r. HODOSSY GÉZA. iparczikkek feldolgozását nem volna • szabad és nem is tanácsos időhöz kötni, mert ezek úgyis csak néhány órára veszik igénybe a munkaerőt, és annak előállítási ideje, vagy árusítása a helyi viszonyoktól függő időhöz van kötve, ezeknek általában nem lehet az egész országra érvényes időt meghatározni. Ezek előállítása és elárusitása a helyi í viszonyokhoz, a fogyasztó közönség különféle életviszonyaihoz van kötve és épen ezért nem lehet általában meghatározni a vasárnap melyik órájáig legyenek előállíthatok és elárusithatók. Ezeknél nem kellene meghatározni, hogy meddig, hanem I hogy a vasárnap hány órájában állíthatók elő és árusíthatók el, természetesen itt tekintettel kell lenni a törvény czéljára és úgy az annak megfelelő maximumot kell meghatározni. így van ez azon iparoknál is, a hol az üzem félbeszakítása lehetetlen. Itt sem lehet megállapítani, hogy »meddig«, mert az olyan iparoknál a körülmény, az idő s egyéb természeti viszonyok játszanak szerepet, s ennélfogva ezeknél is legczélsze- rübb egy általános maximumot meghatározni. A vasárnapi munkaszünet, különösen a vasárnapi hetivásárokra és ebből kifo— Még ötven dollárt! kiáltotta és az az- lalra dobta tételét. Ellenlábasai keverték a kártyákat; a játék megindult a zöld fiú nyert. A három szövetséges olyan arcot vágott, mintha fel sem foghatták volna, mint nyerhet tölünk ötven dollárt. — Hurrah! Megfordult a szerencse és én krágokhatok! Ujongott a fiatal ember és zsebre dugta a nyereményt. A három hasonmás boszankodó arezot vágott, a játék újból kezdődött. A zöld ifjú mosolygott és egész lénye visszatükrözte a nyeremény feletti boldogságát. Többször is kivette erszényét és megszámlálta pénzét. Szóval tökéletesen zöldnek mutatkozott. — Itt van még száz dollár és krágogok — kiáltotta. t — Tartom — szólt az egyik hasonmás. A játék megindult és a zöld ismét nyert. — Krágogok — és újból száz dollárt tett. A játék szüntelen folyt; a szerencse később egészen elpártolt a fiatal embertől. Beavatott ember rögtön észrevehette, hogy a szövetségesek csak beakarták ugrasztani öt és azért hagyták eleinte nyerni. ' — Vissza kell .kapnom pénzemet — szólt a zöld. — íme két dollár és krágogok! Nagyon halkan beszélt és komolyan nézte a kárgyákat. Még halványabb lelt — vesztett. Megtette utolsó dollárját. — Az utolsó gombomat is elvehelitek, mégis krá . . . krá . . . Ej verjen meg az isten, nem teszem!
