Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-04 / 23. szám

zskszárd "V" 1 d é Is e. lyólag a fogyasztó közönség és árusítókra nézve kíván korlátozást, sőt az egész vasár­nap délelőttre kivételt, mert egy ily vasár­napi hetivásár nemcsak annak a helység­nek, hanem az egész vidéknek legfontosabb kereskedelmi ideje s tényezője. A fogyasztó közönség legnagyobb része csak vasárnap sze­rezheti be szükségleteit; az iparos, a termelő gazda csak akkor ér rá készítményeit vagy ter­ményeit piaczra bocsátani, akkor ad el és vesz és ezáltal jő létre a kereskedelem, de ha ez idő szűk határok közé van szorítva, akkor azt anyagi hátrány nélkül lehetetlen elképzelni és kereskedelmünk legfontosabb alkalma, de a nép anyagi helyzete is csorbát szenved. Sőt vannak számos esetek, a mi­kor a vasárnapi hetivásár egyeseknél élet­kérdést képez, a mennyiben a vasárnapi hetivásár képezi egyedüli jövedelmi forrá­sukat, ha azonban ez korlátoztatik, attól elesik és igy a legnagyobb nélkülözéseknek lesznek kitéve, s előre láthatólag kenyérkere­setüktől lesznek megfosztva. Ezekből láthatjuk, hogy a vasárnapi munkaszünet törvénye a milyen nemes intenczióból indul ki, ép oly káros kö­vetkezményeket fog előidézni, melyeket azon­ban egy rendelet által meg lehet gátolni. Ez pedig a kereskedelmi és iparkamarák­tól fog függni, a melyek felhivattak a kereske­delemügyi miniszter által véleményadásra. Ha ezek, a mint á legnagyobb bizalommal hisszük is, helyesen fogják megoldani a gordiusi csomót, akkor bizton várhatjuk, hogy a munkaszünetről szóló törvény, mely­nek életbeléptetése immár közeledik, nemes és üdvös intézményt fog teremteni. Ercshinger János. ~ Közigazgatási illés. Tolnamegye köz- igazgatási bizottsága e hó 10-én délelőtt 10 órakor tartja rendes havi gyűlését. zz Tolnavármegye lótenyésztési bi­zottsága m. hó 25-én tartott ülésben felolvas­tatott a földmivelésügyi miniszter azon leirata, melyben megengedi, hogy az eddig lódijazásokra szánt 240 frt összeg ezentúl a kizárólag mező­gazdák által nevelt lovakkal megtartandó ver­senyeken kiosztandó dijakra legyen fordítható. A bizottság ezen rendelet folytán elhatározta, — Játszunk! Vesztett; teljesen megkoppasztották. Károm­kodva kelt fel, az ajtó felé sétált, majd meg visszatért. Magam látván, hogy a játéknak úgy is vége van, távozni akartam, de ekkor észre vettem, hogy az ajtó zárva van. Úgy látszik, hogy a zöld fiú zárta be. — No itt készül valami! gondoltam és leg­jobbnak tartottam félrehuzódni egy zugba, a hol biztonságban figyelhettem a történőkre. A nyertesek osztozkodtak zsákmányaikon, mig a megkopasztott mögöttük állt és pénzére bámult. Megismerhette a saját banknótáit, mert azok egészen újak voltak. Az indiai és az óhiói Kolumbus banknak három- és öt talléros je­gyei voltak. Azt mondom Ede, hogy ez a banknóta nem jó. — Bár úgy volna, akkor krágognék, szólt siralmasan a vesztes. A gyanakvót' ez a sóhaj megnyugtatta és azért folytatta a pénz olvasását, de a mikor jól megnézte az utolsót, újból dörmögte: — Akaszszanak fel, ha ez a pénz nem hamis! — Nem, nem hamis szólt nyomatékkai a vesztes. • A gyanakvó erre egy legkevésbé se megtisz­telő kifejezéssel ^válaszolt. A megsértett habozás nélkül neki rontott és egy ökölcsapással leteri- tette, aztán feldöntötte az aztalt, eloltotta a gyer­tyákat és egyetlen szökkéssel kiugrott az ablakon. hogy a szokásos lódijazások helyett f. évi szept. • 6-án Dombovárott lóversenyt fog tartani és pedig 3 futamban; t. i. lesz hátas verseny, kocsiverseny teherhuzással. E versenyen részt ve­het minden tolnai és baranyai gazdának 4 évnél nem fiatalabb, és training alatt nem állott, vagy úri kézben nem volt lova. A kiosztandó dijakra a vármegye 500 frtot ajánlott fel s ezen felül e czélból még gyűjtést fognak indítani. A várme­gyei lótényésztő urak közt ezen alkalomból moz­galom indult meg az iránt, hogy a megyében ur­lovas versenyek is tartassanak. — A déli Balatonpart vidéken ez évre ismét nagyobb földterületek lettek szöllőültetésre elkészítve ; de csak részben történik ültetés, mert a tökék elfagyván, csak a telelésre beszedett vesszőkből ültetnek. A Gamásza, Zmárdi, Lelle, Fonyód stb. határaiban eddig ültetett szöllök prosperálnak. — A györ-dombovári vasútvonal kö­zelről érdekelvén bennünket itt a közel szom­szédságban, adjuk az ez érdemben újonnan lét­rejött egyezséget a vasút két engedményes cso­portja között. A györ-zircz-veszprémi vasút két engedményes csoportja között egyezség jővén létre, Tisza László és társai gr. Batthyány Géza és Reé Jenőre átruházták Összes erre vonatkozó jogaikat és a m. hó 19-én tartott közigazgatási bejáráson már Reé Jenő, mint az egyedüli en­gedményes Batthyány-Reé consortium képviselője jelent meg. — Erre az egyezségre régen számí­tott már az ügyek minden közeli ismerőse s benne a vasút kiépülésének egyik biztos garan- tiáját látta. Bizonyos, hogy áz ügynek csakis ja­vára szolgál, Az egyezségre lépett felek csütörtö­kön, május 14-én nyújtották be közös kérvényüket a kereskedelemügyi miniszterhez, s a kérvény és létrejött kompromisszum értelmében a 19-iki bejárást a Batthyány-Reé-féle konzorczium tartja, a kisajátítási jogbiztosok pedig Melha Kálmán és dr. Sámuel L. budapesti ügyvédek lesznek. A »györ-veszprémi« elnevezés pedig most már meg­szűnik, mert az uj engedményesek (Batthyány-Reé) az enying-dombovári vonalszakasz ki­építésére is kötelezettséget vállaltak s igy a ter­vezés alatt álló uj vasút, annyi elkeresztelés után györ-dombovári vasút lészen. — A dunántúli közmivelödési egye­sület igazgatóválasztmánya e hóban ülést tart; határozni fog a perselygyüjtés megkezdése iránt s tárgyalás alá veszi az eddig beérkezett kérvé­nyeket. Anyagi segélyezéseket egyelőre az egye­sület nem adhat, mig anyagilag maga is meg nem erősödött; de kulturális működését már megkezdi s legutóbbi igazgatóválasztmányi ülésen szóba került, hogy a dunántúli fürdőhelyek for­galmának emelésére már ez évadban minő in­tézkedéseket lehetne tenni s a Dunántúl egyes vidékeinek és kulturális intézeteinek ismertetésére. Ede utána lőtt, de nem tálálta el. A vakmerő az első emeletről kiugrott az udvarra. A hasonmások nem mertek leugrani, hanem az ajtó felé rohantak, természetesen zárva talál­ták azt. Kétségbeesve hagytak fel az üldözési kí­sérlettel, sőt utóbb kaczagni kezdtek. — Ej hagyjuk futni a bolondot, csak a pénze ne volna hamis! — Gyújts gvergyát Bili, keressük meg a bankókat. Világot gyújtottak. — Tyüh, Ede ez a gazember elvitte a pén­zünket és itt hagyta a megáét! kiáltott Bili. — Persze hogy felkapta és kiugrott vele — ordított Ede.-— Utána, utána! Kiáltották és az ajtót dön­gették, de már hiába volt minden. Lódobogás hallatszott az udvaron és a következő pilla­natban felhangzott a távozó fiatal ember hangja!-—■ Krágogok uraim ! krágogok!, A gazember az én lovamon menekült. A ficzkó ügyesen játszotta a zöldet, pedig agyafúrtabb volt a három hasonmásnál. egyleti élet. Jegyzőkönyv. A dombóvári járási községi jegyzők egyle­tének 1891. évi máj. 12-én tartott közgyűléséről következőkben referálunk. Jelen voltak : Cholnoky Lajos elnök, Bach Jenő, Fekete József, Hessz Pál, Kiss Adolf, Kiss Pál, Király János, Molnár István, Németh Géza, Németh István, Piszter Alajos, Po- tyondi Ferencz és Szalay József egyleti tagok. Elnök a közgyűlést megnyitván, az 1890. évi szeptember 4-én és 1891. évi ápril hó 6-án tar­tott közgyűlésekről felvett jegyzőkönyvek felolvas- tattak és hitelesíttettek; jelen gyűlés jegyzőköny­vének hitelesítésére Hessz Pál és KisS Pál egyleti tagok kérettek fel. J; Cholnoky Lajos elnök az egylet 3 évi műkö­déséről következő elnöki jelentést terjeszt a köz­gyűlés elé : Tisztelt közgyűlés! Az egyleteket, azok létrehozói oly czélból szokták létesíteni, hogy a társulásból nyert erőket felhasználva — az által anyagi- erkölcsi és szellemi érdekeiket hathatósabban bírják elő­mozdíthatni. Az egyletek között, a községi jegyzői egyletek, midőn czéljaiknak megfelelőleg szorgal­masan munkálkodnak — az erők egyesülten mű­ködnek a társadalom minden osztályát közelről érintő községi jegyzői teendők helyes elvégzésén, akkor az önérdekeik mellett az általános közérdek­nek is szolgálatot tesznek. Ezekből következőleg az egyleti tagság — különösen a tisztviselői állás erkölcsi kötelességekkel jár, — a miket teljesíteni is kell. Tudva és érezve ezeket, — midőn ezen já­rási jegyzői egylet által 1888. évi ápril 27-én tartott közgyűlésében — teljesen váratlanul — ezen egylet elnökéve csekély személyiségem lett meg­választva s az általam elfogadva, — az ekkor reám háramlott fontos teendők s kötelességek teljesítése körül felmerült aggodalmaim eloszlatá­sát csakis abban bírtam megtalálni, hogy mélyen tisztelt tisztviselő társaim és az egylet tagjai, elnöki kötelességem teljesítésében bölcs tanácsuk­kal — s jó akaratukkal támogatni fognak. Ezek felemlitése után a lefolyt 3 év alatt a felsorolt kötelességeknek miként történt teljesítése felől s általában az egyletet érdeklő ügyekről el­nöki jelentésemet szerencsém van tisztelettel a következőkben előterjeszteni; 1. ) 1888. évi április hó 27-én volt az egyletnek rendes : tiszteletbeli: pártoló : tagja. Összesen 29 5 A lefolyt 3 év alatt felvétettek: Henits Vin- cze ozorai aljegyző 1, Petrovics Ferencz ozorai jegyző segéd 1, Dőry Miklós szakcsi jegyző 1, Fuchs Ferencz uj-dombovári jegyző 1, Molnár István tengődi jegyző 1, Szemenyey Mihály ó- dombovári jegyző segéd 1, Hídvégi Kornél szán­tói jegyző segéd 1, rendes tagok — megválasz­tattak : Blochingér Károly tamási ügyvéd 1, Báró Rudnyanszky István szolgabiró 1, tiszteletbeli tagok. Lett összesen: 36 rendes 7 tiszteletbeli tag. Ki­léptek nyugalmazás utján: Tatay József Tengőd községnek volt érdemes jegyzője 1, Megyénkből távozás folytán Petrovics Ferencz volt ozorai jegyző segéd 1, Kizáratott: Kunosi Ármin Szemcse- Csehi jegyző 1, rendes tagok. Összesen 3 rendes tag. Ezek szerint van az egyletnek — 33 rendes és 7 tiszteletbeli tagja. 2. ) Az egylet vagyonát képezik az ezen t. köz­gyűlés elé beterjesztendő számadás szerint a kö­vetkezők. a) Dombóvári járási takarékpénztárban elhe­lyezve 130 frt 62 kr. b) tagdíj követelésekben 62 frt 30 kr. c) Bogár Lajos volt egyleti pénz tárnok ellen fennálló kötvény szerinti követelés 73 frt 40 kr. Összesen 296 frt 32 kr. Pénztári maradvány és kimutatott ingó­ságok 48 frt 40 kr. Az egyleti tagdíj hátralékosokat hátralékaik­nak beperlés terhe alatti befizetésére több ízben felszólítottam, azonban mindez kellő eredményre nem vezetvén — sajnálatomra — őket a tamásii t. községi bíróságnál beperelni kénytelenittettem. Bogár Lajos volt egyleti pénztárnok anyagi helyzete a lefolyt 3 év alatt mindig olyan volt, hogy tőle a fennt hivatkozott követelést behajtani nem lehetett; miután pedig helyzete olyanná lett, hogy még csak remény sem lehet arra nézve, mikép azt valamikor megfizette vagy tőle behaj­tani lehessen: tartozását behajthatlanság czimén letöröltetni javasolom. 3.) A közgyűlés által 1886. évi május hó 6-án hozotf és 1888. évi április hó 27-én fenntar­tott azon határozatnak ,— hogy az egylet pénz­tárából »Felső-Magyarországi« és »Erdélyrészi közművelődési «-egyesületek javára 5—5 frt ado­mány folyóvá tétessék — egyletünk tisztelt pénz-

Next

/
Thumbnails
Contents