Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-30 / 18. szám

\

Tolnameg'yei lETölgrisrels: JLa-pja,dagvány növényekről, a szabadban levőket pedig kint hagyjuk további sorsukra. Ha azonban több időre akarjuk őket más czélokrá felhasználni pl. üvegházak, lakházak díszítésére, vagy vázak beültetésére stb. akkor már rendesen Szeptember elején kell őket beültetni; de minek előtte kiszedetnének, a föld jó erősen megöntöz- letik, hogy jó földgömölylyel legyenek kiszedhetők. A növényeknek lehető kis cserepet adunk, s az ültetéshez jó nedves homokos földet használunk, a beültetett növényeket pedig egy hideg ágy ablakai alá állítjuk, árnyékosán tartjuk és harmatozzuk. A beültetés után, ha a hajtások és levelek felegyenesedtek, s igy a növények begyökeresedése mutatkozik, mindég kevesebbet harmatozzuk; de annál erősebben öntözzük és nekik mindég, több és több levegőt adunk, úgy a penész és romlásnak indult leveleket eltávolítjuk. Ha a növények a tél beállta előtt jól begyökeresedtek, s továbbra is úgy kezeltettek mint a dugvány növényeknél említve volt, a telet sikeresen ki állják.

Alkalmam volt látni szabadföldi kerti ágyakba április közepén ültetett Pelargóniákat, az rendellenes dolog, ott gyakorlat nincs, annál kevésbé van nyoma a theoriának. Áprilisi vagy a korai kiültetésnek meg vannak hátrányai, nagyon sokszor megtörténik az, hogy elérkezik a kánikula, még a növények annyira megerősödhetnek hogy gazdagon virágozzanak. Azt tapasztalhatja mindenki, ki azzal foglalkozik, ha legnagyobb nyárban a pelargóniák teljes virágzásba vannak, álljon be huzamos hűvös, vagy huzamos hűvös esős idő, a pelargóniák silányan fognak vi rágzani: ellenben mentöl nagyobb a melegség annál dusabban virágoznak, ha szorgalmasan és bőven öntöztetnek. íme ezen csekély kis példa is bizonyítja a korai kiültetés hátrányait.

Volt szerencsém látni azt is, amidőn egy különben dúsan virágzó pelargónia a legsilányabb állapotban virágzott: ellenben a hajtásak túl kövérek, sőt egy méternél is hosszabbra not tek. Nagyon sokan vannak kik az okot abban találják, hogy nem jó virágzó, nem érdemli meg a fáradságot, a szemétre való; pedig dehogy nem, oka az eltévesztett föld, vagyis jobban mondva a szakértelem hiánya.

Nem elég a pelargónia kertészetében az, hogy valaki — »a virág kertészetnél i agy sze repet játszó« azon ország-világ által ismert közönséges muskátlit ismerje, hanem tudnia is kell a pelargóniák szakszerű tenyésztését.

Minden kertészkedő, különösen kinek nagy működési köre van és hozzá tartozandó készlettel rendelkezik, nevelje és kezelje pelargóniáit úgy mint azt fent szerényen leirom, kezdje meg a kiültetést május felétől, akkor a kiültetési percztöl pelargóniái pompázni fognak.

Óhajtom és remélem hogy fog találkozni kertészkedő, ki, ha netalán tenyésztési utasításom némely részét helytelennek találná, azt ki fogja igazítani.

F:-Hidvég, April hó 1831.

Nyiredy József

özv. báró Jeszenszky Jánosné műkertésze.

Emészt gyötör- a küzdelem,

Szivem nem bírja már!

Meg hányt vetett bús életem,

A megváltásra vár!

0 válts meg engem válts meg hát En édes angyalom,

Vagy semmisítsd meg éltemet Oh égi irgalom! . . .

Szarvas Mariska.

Egy merengő kis lányhoz. Kis leányba, mondd csak édes Hová mereng szép szemed,

Tán a kéklő messzeségben . Boldogságod keresed ?

Tán azt hiszed, hogy az égen,

Hol a csillag-fény rezeg,

S hol a rózsa-felhő szárnyal — Boldogság csak ott lehet?

T ABCZA.

Szivemben .... Szivemben van szivemben él Egy édes gondolat!

Csak titkon ég csak titkon fáj Elmondnom nem szabad!

Hosszú lázas éjszakákon,

Ejt ajkam csak panaszt!

0 hogy mi fáj és mi bánt Csak isten tudja azt !

Elfojthatlan fájdalom Emészti telkemet Ó nem hálhatja panaszom Akiért szenvedek!

Mintha hinnéd, hogy a távol Boldogságot rejt ölén,

S mintha ezért csügne szemed Az ég azúr tengerén!? . . .

Pedig édes, ne ott keresd,

Hisz az ég az végtelen! . . .

Közelebb a szív, — ha szeret, Közelebb: a szerelem!

Kény Gyula.

<S>4 «<$>

KÜLÖNFÉLÉK.

Egy leány—két kérő. Ez az eset a czi- vilizált Európában sokszor párbajra is ad okot. Az ujseelandiak a dolgot másképen végzik el. A leány egyik kezé,t az egyik, a másikat a másik kérő ragadja meg s amelyik el tudja húzni a másiktól, azé lesz a leány. Ha közben a leány karja kificzamodik, abból nem csinálnak valami nagy lármát.

Az orgonavirág jubileuma. Egy régi följegyzés szerint az orgonavirág 1591-ben viri- lott először egy budai polgár Halbauer kertjében, ki azt Bécsböl hozta, hol veje kertész volt a császárnál. II. Miksa császár követe, Busbeque vitte az első lövet 1563-ban Konstantinápolyból Bécsbe s innen terjedt el hozzánk. Török neve »liz la« s a francziák is megtartották ezt az elnevezést. Latinul syringa vulgaris nevet kapott s a »syringa« lett a magyar elnevezésben orgona, mint a chara- beus: cserebogár.

TTj gyermekdivat Párisban a rövid leányruhák már nem divatosak. Az apró párisi hölgyek most egészen hosszú ruhákban jelennek meg a sétatereken vagy ünnepi alkalmakon. A kerek, ránczos szoknyák csaknem a földet érik s fekete csipkevonalokkal, betétekkel és bársony- szalagokkal vannak szegélyezve. Rövid derekukkal, dudoros vállaikkal s nagy csipkegallérjukkal olyanok, mint apró hölgyek a régelmult időkből. Ehhez járul az óriási peremű kalap, melyen óriási tolibóbita leng s melyet óriási csokorral erösitnek az állhoz.

Egy asszony és 4=3 férj. Párisban a renkivül szép Geal Edelin asszonyt elfogták, ki házassági szédelgéssel foglalkozott. Hírlapi hirdetésekkel csalta létre a vőlegényeket, azt állitván, hogy 1.200,000 frank hozománya van. Ezenkívül tét úgynevezett társalkodónöt tartott, kik nagyon értettek hozzá, hogy ékszereket, készpénzt és egyébb értékeket csaljanak ki az udvarlóktól. Végre a házasulandók gyanakodók lettek, és feljelentéssel fenyegetőztek. Most azután ez a folytonos menyasszony, családi viszály ürügye alatt az illető völegénynyel valami angol vidéki városba ment, hol az esküvöt megtartóba. Mivel a szükséges iratokat mindig magával vitte, a lelkészek összeadták a jelentkező párokat. Az esküvő után, azután arra kérte vőlegényét, hogy várja meg alvó szobájában, mire a menyasszony rendesen eltűnt és Párisba visszatért, hogy valami újabb völegénynyel folytassa mesterségét. Eddig ezen az utón negyvenhárom férfit csalt meg, kiknek mindegyikével a törvényes formák megtartásával megesküdölt.

EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK.

A szekszárdi alapnevelési egyesület tisztikara és választmánya a következőleg alakult meg: elnök: Dr. Sass Istvánná, alelnök: Mikó György, igazgató-titkár: Krammer János, titkár: Gál Kálmán, ügyész; Dr. Pirnitzer Béla, pénztáros: Antal Ferencz, gondnok: Zsigmond Ferencz. Választmányi tagok: Bezerédj Pál, Borzsák Endréné, Dr. Braun Bernátné, Hanny Gábor, Háry Ede, Holub János, Goldberger J. Mór, Leopold Sán- dorné, Leopold Sándor, Dr. Lévai Ignácz, Módly László, Papp Lajosné, Perczel Helén, Perczel Tivadarné, Róth Ferenczné, Dr. Sass István, Sze- rényi Kálmánné, Tóth Istvánná, Tóth Károly, Tekus Vilmosné, Walter Károlyné. — Krammer János igazgató-titkár bö és terjedelmes jelentést olvasott föl az egylet köréből, s igy anyagilag, mint erkölcsileg igen jelentékeny előrehaladást jelzett a közgyűlésnek.

A hűtlenhez.

(Népdal.)

Megesküdtél, kedves rózsám,

Mégis hűtlen lettél hozzám;

Nem hagytál nékem egyebet,

Csak szivemben égő sebet.

Letépted arczom rózsáit,

Ifjúságom ' szép virágit;

Elraboltad nyugalmamat,

Csák volnék már a föld alatt!

. Tdbódi.

Fővárosi krónika.

(Egy nagy hét.)

Örök emlékezetes lesz az elmúlt hét fövá- | rosunk történetében. A lángeszű, nagy norvég I költő, Ibsen Henrit, ki géniuszával már rég meghódította az összes világot, szerencséltette Budapestet és oly fogadásban részesült hogy joggal mondhatta, hogy budapesti tartózkodása életének legszebb regéje fog maradni mindörökre ! Hiszen Ibsen Henrik, az iró felett elágazók lehetnek a vélemények; lehetnek és vannak, mint mindenhol, minálunk is, még pedig nagy számmal, kik Ibsen naturalistikus irányában nem osztozkodnak : de abban nincs külön vélemény, hogy Ibsen nagy költő, kit homlokon csókolt a Múzsa és hogy hírnevével az egész földkört úgy betölti, mint e téren senki más. Azért büszkeség fogott el bennünket, midőn hírét vettük, hogy Ibsen subventionált színházaink uj intendánsa, gróf Zichy Géza meghívására Bécsből hozzánk fog lerándulni. Az uj intendáns ezzel a fővárosi közönséget a legnagyobb hálára kötelezte.

* *

*

Bécsben is méltatták és ünnepelték a nagy norvég költőt; az irók és művészek banquettet rendez'ek tiszteletére és a leghíresebb német színész, Sonnenthal fel is köszönte őt ilyformán : »Önnek, mint Dr. Stockmannak, a »nép ellensége« czimü drámájában sok ellensége van ; de mi művészek az ön pártján vagyunk : kompakt többségben önt követjük !« És teljesen megértjük, hogy erre a nagy költő átölelte és megcsókolta a nagy művészt.

* . *

1 *

De mily nagy volt a különbség a bécsi, fogadás még azon ovácziók között, melyekben Ibsen nálunk részesült! Mig Bécsben csak az irók és művészek, szóval a szellemi aristokratia hódolt neki, addig Budapesten az összes lakosság minden népréteg, kivétel nélkül, államférfiak képviselők, fönémesek, hirlapirók, költők, színészek, festők, szobrászok, nép és katonák, ifjak és öregek, nők és gyermekek üdvözölték és ün-